A trafikos hölgyike ma aranyosan mosolygott, és ez szinte jó volt így. Ezeknek a helyzeteknek szoktam örülni. Ha már úgynevezett beszélgetés van, meg is ette a fene az egészet. Olyan kevés van amit lehet mondani, és oly sok amit nem, hallgatni érdemes ilyenkor inkább. De ha már a beszédnél meg a kommunikációnál tartunk, vajh mit vár az aki ignorálja a mondandómat? Hívjam meg egy kávéra hirtelen, legyen kedvem, merszem, szabadidőm? De mire? Egyre kevésbé értem az érteni valót. Egyáltalán mi célból üldöz az aki így jár el? Rohadtul misztikus! A kalapomat megeszem ha ez a normális működés, ez idiotizmus! Ki vesz azért egy gombóc fagyit, hogy séta közben a bokrok közé hajítsa? Vagy kétezertizenkilenc őszén így áll az emberiség? Annyi mindenről lemaradok folyton, biztosan lemaradtam arról is amikor a nonszensz lett a divat! Hát erre tanítják a lifecoach-ok az embereket? Keveset tudok, na! Mondjuk nekem nagyjából mindegy. Nem hoznak lázba a konyhabútorok, ez elég nagy baj! Minden ember életében eljön az a pont amikor felnő a feladathoz, és választ egyet, de nem az Ikea katalógusából, azt a proliknak nyomtatják eleve. Ezt biztosan sokan nem tudják, de hát éppen ezért írom le. A lényeg, hogy én még nem tartok itt. El vagyok foglalva olyan dolgokkal, hogy miként szabotáljam apám születésnapját. Büszkén jelentem, hogy eredményesen csinálom amit csinálok, gondolom van hozzá tehetségem, vagy ilyesmi. Néha, amikor az időm engedi, elgondolkozom azon mi lesz, utána alszom egyet. Ősi kínai módszer. Szeretem a kipróbált dolgokat, nem szeretem ha valaki bepróbálkozik valamivel amit nem akarok kipróbálni. Az emberek meg ezt nem szeretik, viszont én úgy vagyok vele, hogy a négy fal között mindenki azt nem szeret amit akar. És számtalan alkalommal rájöttem, hogy jól vagyok így vele, mert ezzel így kell lenni. Magyarán akárhogyan és akárhonnan is nézem, velem minden a legnagyobb rendben. Nagyon sokat bulizok, kell a kikapcsolódás a mentális egészség megőrzése végett. Van itt egy gazdaságos szórakozóhely az első emeleten, most úgy képzeljétek el, hogy még egy szál alsónadrágban is beengednek, és a lemezlovas csak nekem játszik egész éjjel! Nem mondom, hogy nem lep meg, de végül is úgy vagyok vele, hogy vannak az életben furcsább dolgok is. Például most az eddigi pszichiáterem lánya lesz az új orvosom. Mióta ezt tudom sűrűek a napjaim. Minden huszonnégy órában leírom százszor azt, hogy „jól néz ki, nem hord bugyit”, aztán majd meglátjuk mennyire válik be! Próbálkozni kell, ezt nem értik sokan! Az nem megy, hogy az ember csak ül a seggén és várja egeknek emelt tátott szájjal a sült galambot! Egyáltalán, kóstolt már valaki sült galambot? Én igen, és azt mondom, hogy akkor már inkább a vegán hamburger! Nem akarok persze nagyon okoskodni, de ha egyszer okos vagyok, nem nagyon van sok választásom, ezt még a hülyék jelentős része is beláthatja! „Az élet túl rövid ahhoz, hogy túl hosszú lehessen” – ahogy Hamvas Béla írta, és tulajdonképpen igaza van! Én is mondhatnék még valamit, de elment a kedvem a mondástól. Olyan hirtelen történt.
Szerző:
