Nem látom a kiutat, elfáradtam. Egész nap olyan mintha egy hangszigetelt fal venne körül. A pokol bugyra. Egyedül vagyok. Magány és félelem és fájdalom. Milyen jó lenne meghalni
Szerző:
Blog kommentek: 422Blog bejegyzések: 25Regisztráció: 10-08-2010
ismerem az érzést…nekem ilyenkor a gyógyszer vagy a gyógyszerváltás segített…azt kívánom, legyen még annyi erőd, hogy ezeket el tudd intézni! hidd el, hogy van kiút! szólj, ha tudok valamiben segíteni!
puszi, p.
Köszi Pipacs, hétfőn megyek az áterhez…omlok össze, de azért igyekszem a felszínen maradni. Ebben a hit nagyon segít. Olyan erősen próbálok hinni…
Én sajnos nem tudok segíteni, de én is ezt érzem mostanában. Elmúlik ez? Mitől?
Szia, Erica,
elmúlik, de nem magától!!!!!!!!!!
ahhoz neked is tenned kell!!!!!!!!!!!!!!
pl. elgondolkodhatnál azon, hogfy ennek a mérhetetlen depressziónak a mélyén milyen gondolat húzódik meg….
ha rájöttél, írd le ide, oszd meg velünk!
Az ok…nem szeretnék én már okokat keresni. Szeretném elfelejteni a rengeteg vélt vagy valós sérelmet, előre nézni és kikecmeregni ebből a trutyiból. Sokat segít, hogy mostanában újból elkezdtem gyülekezetbe járni. Egyrészt keresem Istent, másrészt enyhít a magányomon
Sziasztok!
Ma annyira rosszul vagyok, hogy úgy érzem nem kell likvidálni magam, megy az majd magától is. Nagyon gyengének érzem magam, minden pillanatban csak sírnék, képtelen vagyok dolgokat megcsinálni. Már hangom is alig van, mindenki panaszkodik hogy nem hallja amit mondok, csak nagyon gyenge vagyok és elegem van mindenből. Lesz ennek valaha vége?
Hogy vége lesz-e, azt nem tudom, de lehet jobb, erre én vagyok az élő bizonyság. Napról napra más a helyzet. Persze vannak súlyos visszaeséseim de még élek és ez is csoda. Csak próbáld elfogadni, ma ez van, holnap más lesz….szerintem.
Sajnálom, hogy ennyire rossz, szorítok érted!
Nem akarom elkiabálni, de úgy érzem, kezdek kijönni a pokolból. Munkám ugyan még nincs de hiszem hogy lesz. Addig pedig tanulok. Sokat. És játszok a gyerekeimmel. Meg főzök nekik. Pedig sokszor mozdulni sincs erőm. Mégis sikerül elkapnom a depresszióm grabancát és remegve, fájva de lépdelni előre. Hála ezért sokatoknak és Istennek is
Nem akarom elkiabálni, de úgy érzem, kezdek kijönni a pokolból. Munkám ugyan még nincs de hiszem hogy lesz. Addig pedig tanulok. Sokat. És játszok a gyerekeimmel. Meg főzök nekik. Pedig sokszor mozdulni sincs erőm. Mégis sikerül elkapnom a depresszióm grabancát és remegve, fájva de lépdelni előre. Hála ezért sokatoknak és Istennek is
szIA!
köszi a buzditást, kiváncsi vagyok hogy jobb lesz -e, mert tegnap a pszichiáter felirt egy ujabb bogyót. Neked hány évesek a gyerekek? Nekem 8 éves fiam van, de néha nagyon nehéz nekem is teljesiteni a kivánságait.
A lányom 9 éves, a fiam 7. Szorítok hogy beváljon az új gyogyó. Mit kaptál, ha nem titok? Remélem jobb lesz. Én egészen jól vagyok magamhoz képest, na persze nem kirobbanó formában de az öngyilkosság gondolata sem kerülget most pedig szokott. Itthon nagy a kupi, de most azt is letojom, tanulok és ennyi.
Chocie, kitartás, valahogy mindig lesz!
Egy kicsit kezdek bezuhanni, lehet hogy a terápiám hatása? Mostanra zaklatódtam fel…jobb szeretnék lenni!
A lányom 9 éves, a fiam 7. Szorítok hogy beváljon az új gyogyó. Mit kaptál, ha nem titok? Remélem jobb lesz. Én egészen jól vagyok magamhoz képest, na persze nem kirobbanó formában de az öngyilkosság gondolata sem kerülget most pedig szokott. Itthon nagy a kupi, de most azt is letojom, tanulok és ennyi.
Chocie, kitartás, valahogy mindig lesz!
Tegretolt kaptam most még pluszba a litium, spitomin, rivotril és cymbalta mellé. Ez nekem már sok. Ha nem lenne a gyerek, már én sem lennék. Sajnos nekem sokszor vannak öngyilkossági késztetéseim, alig birom megállni.
Most még jó, itthon van mindenki, de a férjem elmegy dolgozni, az mindig nehéz. Főzni, takarítani, tanulni kell, ez sok feladat nekem egyszerre. Ilyenkor mindig szorongok. Ráadásul megyek vácra a dokinénimhez is….hátha ír erősebb antidepit
Várunk titeket!!!!
Ma kiütöm magam. Tudom hogy nem kéne, hogy felelőtlenség, de nem bírom továb
Kedves, Amarilla,
igen már régen elgondolkodtam rajta, és amire jutottam, az sem jobb.
Majd lehet sikerül kiírni magamból egyszer.