Újra a szülővárosomban járok. Egy áruház parkolójában állok, valamiért a macska (nevét fedje homály) is ott van velem. Felnézek a vörös Holdra, majd elfordítom a fejem és az ég másik oldalán egy másik Holdat látok. Ahogy nézem (lehet hogy ez az eredeti Hold, nem amit először láttam), a Nap (vagy valami hasonló fényerejű objektum a Föld (?) mögött) lassan rávetíti a Föld árnyékát. Egy lefelé mozgó, vörös csóvát látok, majd megérkezik az első robbanáshang és az első forró lökéshullám, majd a második ahogy a macskával a kezemben menekülök a bezárt áruház felé. Érzem hogy ha elér, a harmadik fel fog kapni a levegőbe és a falnak csapódom. Eljutunk az áruházig, bebújunk a bevásárlókocsik alá, emberek érkeznek a menedékhez az utcákról. A hullámok forrósága elviselhetetlen, betörünk a boltba, a macska már őrjöng. „Ezt is túl fogjuk élni, vagy együtt halok meg veled”, próbálom megnyugtatni. „Hogy?”, kérdezi magas hangon. Körülnézek a boltban; „Valószínűleg evés közben, legalábbis te”.
Felriadok, a fejem mellett összetekeredve alszik, mint minden éjjel.
Szerző:
szia tnelis, ha azt mondom, hogy ez egy katasztrófafilmbe illő álomnak tűnik, akkor nagyot tévedek vele? nagyon kedves, ahogy a macsekkal menekülsz 🙂
köszönöm kedves pötty, nem tévedsz, sok álmom katasztrófafilmbe (vagy katasztrófa-valóságba) mehetne, eszembe is szokott jutni közben hogy majd ha felébredek, ne felejtsem el, vagy írjam le legalább, aztán persze elfelejtem (most volt annyi erőm hogy leírjam amikor felriadtam :)) )