Ez a kitörölt blogomból való bejegyzés, arról hogy is kezdődött minden 2009-ben:
„Mért mindig azokban látjuk a szépet, és a jót, kiknek mi láthatatlanok vagyunk?!”
A múlt
Nem tudom mikor kezdődött és hogyan és mi volt az a perc, mikor már többet éreztem iránta barátságnál.
Furcsa ez az egész, mert
s |
ose gondoltam volna, hogy pont ő „ejti majd rabul” a szívem. Pedig már az ismeretségünk első napján ( na jó ez teljesen nem igaz, mert nem az első nap volt, mivel 7 évvel azelőttről már ismertem) szimpatikus volt, és olyan természetes volt az elejétől, hogy ott van.
…. tényleg nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy jó megjelenése van, de akkor sem fordult meg a fejemben olyasmi, hogy belezúghatnék.
a leghátborzongatóbb az volt, hogy a volt barátommal egy napon született
|
elkeseredettségemben küldtem neki egy sms-t.: „Mért mindig azokban látjuk meg a szépet és a jót, kik számára láthatatlanok vagyunk?”
Aztán szembesülnöm kellett az igazsággal:
|
nem lenne helyes bármibe is belebonyolódni, és ő elsősorban csak munka kapcsolatot szeretne köztünk.
Nah, szóval ez 2009 nyarán kezdődött, pontosabban július 9-én(sose fogom elfelejteni ezt a dátumot). Akkor küldtem el Neki az sms-t, ami mindent megváltoztatott köztünk. Ezerszer megbántam már, de akkor kellett valami bizonyosság arról. hogy érez-e valamit irántam.
sose kaptam erre választ! Legalább is semmi konkrétat.
Először, mikor leültünk „komolyan” beszélgetni, azt mondta, hogy neki sem lenne ellenére, ha összejönnénk…. vagyis az Ő szavaival élve: „nem lenne ellenemre, hogy megdugjalak”- hát, ez elsőre meredek volt Tőle. Én akkor észrevételeztem ezt neki, hogy ez úgy hangzik, mintha csak a testiségről volna szó. Azt mondta nem, Ő mindent értett ez alatt.
Most folytathatnám a részletekig menően a továbbiakat, de nem lenne értelme…
Inkább a jelen helyzetünket próbálom vázolni majd. (na az se egyszerű ám)
Kedves Tatjana!
Én is voltam reménytelenül szerelmes…évekig.
Visszagondolva az én esetemben olyan volt ez, mint egy betegség. Örülök, hogy mára elmúlt. Talán hamarabb elmúlt volna, ha blogot írhatok…csak akkor a blogot még nem találták fel. 🙂