Az első éjszakám volt nyugtatók nélkül, a mostani rosszulléteim óta. Azt hittem jól alszok majd, mert már kezdtem jobban lenni, de ez sajnos nem sikerült. Elég keveset tudtam csak aludni. Az ébredés viszont elég jó volt. Bíztam benne, hogy legalább a napom jó lesz, de az sem jött össze. Az ébredés után egy-két óráig jól éreztem magam, azután megint rosszul lettem. Valamiért ösztönösen megfogtam a karszalagomat. Valahogy erőt adott nekem. Arra gondoltam, hogy már csak egy éjszakát kell itthon kibírnom. A karszalagot tegnap kaptam amikor felvettek Pszichoázisra (Szegedi Pszichoterápiás Osztály). Most szombat van, és vasárnap estére vissza kell mennem Pszichoázisra. Próbáltam hasznos dolgokat csinálni a mai napon, de nagyon kevés erőm volt. Igaz hogy a karszalag sok erőt adott. Most csak ebbe tudok kapaszkodni. Kíváncsi vagyok rá milyen lesz a holnap estém. Legközelebb bemutatom a szobámat. Azt a szobát, ahol alig tudtam megmozdulni pénteken. Ahol csak egy széken ültem egy asztalnál, amíg nem beszélt velem a pszichológusom és az orvosom. Másnak biztosan egy börtön lenne az a szoba, de nekem a reménység szigete, ahol talán rájönnek miért vagyok folyton rosszul mostanában.
Szerző:
