Egy hónapja „tisztulok” az először 20, majd fokozatosan 10 mg-os paroxat szedésből, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal már 10 éve kísér…Az első két hétben izzadás, hidegrázás hullámok, feszültség, koncentrációzavar jöttek. Ez (remélem) lecsengett, viszont az utóbbi egy hétben társam lett a gyomorgörcs, a rossz szájíz, a fejfájás, a csökkent étvágy, a dolgok egyhangúbbnak, szürkébbnek látása, izomfeszültség (érdekes, van aki éppen a gyógyszer szedése alatt panaszkodik ilyesmire)…Vajon ez is köthető a megvonáshoz? Vajon majd szépen végigmennek a testemen a kis drága tünetek, aztán ha nem találnak fogást rajtam elhagynak végre? A kisördög még bennem van: kezd újra! A dokim is azt mondta, hogy ha ilyen tüneteim vannak és ez állandó rossz közérzetet okoz, akkor térjünk inkább vissza a 10 mg-ra. Megmondom őszintén, hogy nem merek. Nem merek, mert tavaly nyáron egy nap nagyon komoly szuicid késztetésem volt, a toxikológián ébredtem…Miután utólag elolvastam a gyógyszertájékoztatót, abban is utalnak arra, hogy a gyógyszer szedésének kezdetekor jelentkezhet öngyilkossági késztetés. (Lehet, hogy tavaly is ez volt a probléma, mert akkor tényleg nem voltam önmagam és ha visszagondolok, a krízis előtt kezdtem újra rendszeresen szedni a gyógyszert. WTF?!) A gyógyszertájékoztatókról kezdem azt hinni, hogy jobb a boldog tudatlanság. Megmondták, hogy szedjem, jobb lesz, azt annyi. Nem mindig jó ez a sok háttérinfo!
Szerző:
A pszichiáterek azt szokták mondani, hogy a tájékoztatót ne olvassuk el (sosem tudtam betartani), csak olvastassuk valami hozzátartozóval. Magára húzza az ember a leírt mellékhatásokat, ráfókuszál.
Ügyes vagy, hogy így bírod a tüneteket, te érzed, hogy mennyi ami még elfogadható és mi már nem. Én nem szedek antidepit, de úgy gondolom, hogyha jobban érzed vele magad, akkor nem éri meg a kísérletezgetést, érdemes visszatérni rá.