volt egyszer egy kicsi farkaslány
mindig magányos volt,egyedül kóborolt
már régen felnőtt,amikor meglátott egy ugyanilyen magányos farkaslányt, és csatlakozott hozzá
majd egyre többen jöttek, és a hegyoldalon elterülő kis erdő csak ez ő területük lett
egyre többen lettek, de jött egy igazán különleges, varázslatos lény is, akinek jó volt odabújni meleg bundájához,aki begyógyította a sebeket,akihez bárki bármikor odamehetett
sok -sok okosságok mondott, de néha jó volt csak úgy nézni vele a holdat
különleges falka volt az övék, igazi egy mindenkiért,mindeni egyért szövetség
a farkaslánynak egyszer harcba kellett szállnia, bár utált harcolni, és utána a kapott sebeket egy elhagyatott helyen gyógyította
amikor úgy-ahogy lábra állt, visszabicegett a falkához, ám ott,ahol úgy hitte, szeretik, senki nem várta vissza, nem hiányolta
kivéve a csodás lényt,aki kereste őt
akkor ő lehajtotta a fejét, szeméből keserű könycseppek hullottak, és elkullogott
elhagyta örökre a farkasok kiserdejét, és újra egyedül üvölti a holdra a fájdalmát
Szerző:
