Neked: a bűnös mezőről
így kezdődött!
Keresem a szavaim, számítok én itt lenn?
Hol a jobb? – kérdem – a Földön vagy a Mennyben?
Mondanám, de nincs szó, neked se mondhatom,
pedig annyi minden lenne mit el kéne mondanom.
Megakaszt valami, egy erős határ, egy erő,
a szavak bennem léteznek, de ez egy bűnös mező,
azt hiszem, nem mondhatom, nem vagyok túl nyerő,
kíváncsi vagyok, van e olvasó, olyan ki vállal és bátran lép elő,
olyan, akit nem zavar, ha nem hazudok többé,
nem játszok szerepet, ez a lány nem a Földdé.
Nehezed viseled? Zavaró, ahogy írok?
Addig rendben hidd el, míg írok és nem sírok,
persze így nehéz, nehéz mellettem lenni,
könnyebb távolodni, kicseszett magyarázatokat keresni.
Emberi kapcsolatok szállnak el az égben,
én is feloldódok a mennyei kékben,
szemembe a sötétségben fények érnek,
így jutok a Föld határának végéhez.
Szemem csukom, így úszok a fénynek,
ne aggódj, Drága, nem kell többé soraim nézned.
Eddig se számított, sose számított az igaz ének,
így ér véget bűnös szavak között túl korán ez a földi élet.
és így folytatódott, de itt már tényleg minden sort megszenvedtem ! 
https://pillanatpillangok.blog.hu/2018/10/13/a_bunos_mezo
Szerző:
