Kedves Dr. Ratkoczi Eva;
Koszonom az irasait. Szeretem olvasni amit on ir.
En olyan 6 evvvel ezelott eleg rosszul voltam, es azota jobban vagyok,
es egyre jobban vagyok.
Talan irnek magamrol es az elethelyzetemrol: 48 eves ferfi vagyok,
elvalt. Gyerekem nincs. Szuleim nem elnek. Testverem el Magyarorszagon.
En az USA-ban elek 27 eve. Egeszsegugyben dolgozok. Egyszer mar voltam
pszihoterapeutanal a felesegemmel egyutt, es a felesegem egybol elvalt tolem.
En bizok a pszihoterapeutakban, amennyire en tudok, ugye nem a szegeny
pszihoterapeuta hibaja hogy eggyszeri alkalommal nem tudta a tiz eves hazassag
problemait megoldani. Szeretnem megjegyezni, hogy en azert irok ide, mert bizok
Onben. Es en bizok a Babarczy Eszterben is, szornyikeben is bizok, es a tobbiekben is.
Ha nem biznek, akkor nem irnek ide.
Ezekkel az ongyilkossagokkal kapcsolatban csak azt szeretnem megjegyezni, hogy
en sok embert szemelyesen ismertem akik megongyilkoltak magukat es meghaltak.
Mar aszittem nem lesz ilyen a kornyezetemben, aztan mult ev oktoberben az egyik
joga tanar lany megcsinalta (38 eves, no, meghalt). Ismertem szemelyesen
beszelgettem is vele, es a jogat amit tanitott azt is probaltam az o vezetese alatt
a tobbiekkel egyutt csinalni. Hat szegenyke nem birta a kikepzest.
De o nem rant engem sehova ezzel. Sajnalom, es persze megprobaltam volna ot
lebeszelni errol, ha tudtam volna, de nem tudtam. Es nem is voltunk olyan jo
ismerosok, hogy engem hivott volna a krizishelyzetben. Sokan ettol nagyon kiakadtak
a joga kozossegben.
Elozetesen, mielott az USA-ba koltoztem volna (disszidalas), ismertem szemelyesen
tobb mint husz embert akik ongyilkossagot kovettek el es meghaltak.
Tobbek kozott a 4-dik olsztalyos tanarom fia 16 evesen annyira felt az apjatol
hogy megongyilkolta magat es meghalt. Az en apam is tanar volt, kollegaja ennek
a tanarnak.
En 27 ev utan Magyarorszagra latogattam mult majusban. Tobbek kozott egy
baratommal aki egyben osztalytarsam is volt negyedik osztalyban elmentunk
az iskola epuletbe es ott ultunk ugyan abban az osztalyszobaban ahol 38 evvel
ezelott 4-dik osztalyosan ultunk. Lehetett volna ez maskeppen is 38 evvel ezelott.
De kibirtam, es kibirom. Es van egy munkam, es van egy hazam es van egy kocsim.
Es bizok Onben is es azokban is akik ezt elolvassak.
Megvagyok, koszonom szepen, jol vagyok;
Tisztelettel;
zs
Kedves zs!
Nagyon szépen köszönöm, hogy mindezt megosztotta velem és a többiekkel, így most már nemcsak egy érdekes fantázianév a számomra, hanem egy érdekes élettörténettel rendelkező ismerős, teljesen mindegy, milyen távolból. Külön jó volt olvasni, hogy ilyen súlyos gondok után, ilyen hosszantartó, mély belső munkával, sikerült egy ennyire stabil egyensúlyt elérnie. Azzal, hogy itt ezt megírta, sokaknak nyújtott reális reményt ugynerre.
Megrendítőek az öngyilkossággal kapcsolatos élményei, jól mutatják, hogy milyen mély és fájdalmas nyomokat, sérüléseket hagynak ezek az élmények az érintettekben, még akkor is, ha nem közvetlen, intim kapcsolatokról van szó. Azt igazolják nekem ezek a leírások, hogy habár tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, vagy pontosabban: önmaga megmentéséhez hozzásegíteni, nagyon komolyan kell venni ezt a veszélyt, és szisztematikusan, hatékony stratégiákkal kell felvenni a küzdelmet vele szemben.
Köszönöm szépen bizalmát is, de (habár persze jól esett), a többiekbe, a búralakókba, azaz a búra önsegítő rendszerébe vetett bizalmának mégjobban örülök. Én is hiszek benne. Üdvözlettel: Éva