Antipszichotikumok

Pszichózis

A pszichotikus epizód során olyan dolgokat észlelhet, amelyeket mások nem látnak , vagy a környezetétől eltérően értelmezheti a világot. Előfordulhat, hogy hangokat hall vagy olyasmit lát, amit más nem ((hallucinációk), illetve lehetnek olyan gondolatai, amelyeket mások furcsának talának (téveszme). Például meggyőződése lehet, hogy valamilyen külső erő irányítása alatt áll.

A skizofréniát és a mániát szokás pszichotikus betegségnek tekinteni, de más esetekben is — például súlyos depresszióban vagy fizikai betegség idején — előfordulnak rövid pszichotikus epziódok, továbbá drogok következtében is (például amfetamin,  kokain vagy marihuana fogyasztásakor).

(For more information, see Psychotic experiences, How to cope with the early signs of mental health problems, The mental health effects of street drugs, Bipolar disorder and Schizophrenia.)

Az antipszichotikumok nem gyógyítják a pszichózist, de gyakran nagyon hatékonyan kontrollálják a tüneteket, és segítenek normális életet élni. Előfordulhat például, hogy valaki továbbra is hall hangokat, de ez már nem zavarja a mindennapi életben. Használatuk:

• a szorongás és feszültség csökkentése, a fenyegetettség-érzet visszafogása 
• az inkoherens beszéd és gondolkodás csökkentése 
• az összezavarodottság enyhítése
• a téveszmék és hallucinációk visszaszorítása
• az erőszakos, destruktív viselkedés csökkentése
• a mánia csökkentése.

Más betegségek

Néha nagyon alacsony dózisban szorongásra is írnak fel antipszichotikumot, valamint az antidepresszáns mellé a súlyos depresszióben. Ezen túl a felizgatott állapot és a demenciában előforduló pszichotikus élmények enyhítésére is használják. 

Ritkán alkalmazzák fizikai problémák esetén, például a nem szűnő csuklásra, egyensúlyzavarra és hányingerre. 

Előfordulhat, hogy a tüneteket jól kezelő antipszichotikumnak nagyon kellemetlen mellékhatásai vannak. Amikor a depresszió alábbhagy, az antipszichotikum el is hagyható. 

Az antipszichotikumok fajtái

Az első generációs (régebbi) antipszichotikumokat az 1950-es években fejlesztették ki — különféle kémiai vegyületekből, amelyeknek a hatása nagyon hasonló, illetve mellékhatásaik is hasonlóak, de némiképp eltérően hatnak egyénenként. Némelyiknek esetleg kevésbé zavar a mozgásban, ugyanakkor erősebb altató hatása van. 

A második generációs (újabb) antipszichotikumok az 1990-es években kerültek piacra, és főként azért fejlesztették ki őket, hogy a régebbi szerek súlyos mozgásos mellékhatásait csökkentsék. Egyeseknek a magasabb prolaktin szintből eredő szexuális mellékhatása is kevesebb van. Az anyagcserét azonban komolyan felborítják, és hízással járnak.  

Milyen antipszichotikumot szedjek? 

Az antipszichotikumok nem mindenkinek segítenek, és sok kellemetlen mellékhatásuk van, amelyek valamilyen mértékig mindenkinél megjelennek. Ha úgy érzi, hogy segít a gyógyszer a tüneteken, úgy dönthet, hogy megéri, de ha nem segít a gyógyszer különösebben, akkor a mellékhatásokat nem érdemes elviselni. Egy-két gyógyszert ki kell próbálni, mielőtt kiderül, melyik a legkedvezőbb. 

Skizofrénia

Az antipszichotikumok kezelik a skizofrénia „pozitív” tüneteit, például a téveszméket és hallucinációkat. „Negatív” tünet például az apáta, az, hogy elhanyagolja magát a beteg, illetve hogy nem képes koncentrálni. A régebbi antipszichotikumoknak általában nincs hatása a negatív tünetekre, sőt a mellékhatások némelyiket még súlyosbítják is. Az új antipszichotikumok gyakran mindkét típusú tünetre hatnak. Mikor írják fel?

• antipszichotikum az első számú választás skizofréniásoknál. A kezdő dózis a sztenderd adagolás kisebb adagjával kell hogy induljon. 
• ha akut skizofréniás epizódja van, és nem tudja megbeszélni az orvosával, milyen gyógyszert szedjen, új típusú antipszichotikumot fog kapni, 
• ha a régebbi típusok elviselhetetlen mellékhatásokat okoznak, 
• ha visszaesett és a tüneteket a régebbi gyógyszerek nem enyhítették.  

Ha már régebbi típusú antipszichotikumot szed és a tünetei elmúltak, s a mellékhatások sem elviselhetetlenek, akkor nincs ok arra, hogy új gyógyszerre térjenek át. Ha sem a régi, sem az új gyógyszer nem képes kordában tartani a tüneteket hat-nyolc hét után sem, akkor az orvosa a klozapint (clozapine) ajánlhatja. 

Más betegségek

Ha bipoláris zavarra (mániára) vagy depresszióra kapta az antipszichotikumot, akkor valószínűleg újabb típust fognak felírni. Szorongás esetén mindkét típus hasznos lehet, egészen kis dózisban. 

Ki ne szedjen antipszichotikumot?

Fontos, hogy az orvosa ismerje az egészségi állapotát és a betegségeit, valamint az aktuális kezeléseket, mielőtt kiválasztják a legmegfelelőbb antipszichotikumot. 

A következő esetekben csak nagyon óvatosan szedjen ilyesféle gyógyszert:

• vese vagy máj-probléma
• szív- és vérkeringése zavar, esetleg családi hajlam
• cukorbetegség a családban
• Parkinson betegség
• epilepszia
• depresszió
• myasthenia gravis (az idegeket és izmokat károsító ritka betegség)
• megnagyobbodott prosztata
• glaucoma, hályog
• légzési nehézséget okozó tüdőbetegség
• a vér néhány betegsége. 

Antipszichotikumot nem szabad phaeochromocytomás betegnek (egy daganat-fajta, amely nagyon magas vérnyomást okoz), illetve félig, illetve teljesen öntudatlan állapotban vagy kómában lévő embernek. 

Idősebb korban

Az idősek esetéban is óvatosan kell alkalmazni, mivel hirtelen leeshet a vérnyomásuk, amikor felállnak, s ez növeli az elesés veszélyét, továbbá túl alacsony és túl magas testhőmérséklethez is vezethet. 

Terhes és szoptatós anyák

Általában semmilyen gyógyszert nem célszerű a terhesség és a szoptatás ideje alatt szedni, hacsak nem ígér olyan jelentős javulást, amely a magzati kockázathoz képest is magas. Különösen a proklorperazin (prochlorperazine — Stemetil) okozhat fejlődési rendellenességet a magzatban. Egyes beszámolók szerint átmeneti izomzavar is felléphet olyan kisbabáknál, akik édesanyja a terhesség utolsó három havában antipszichotikumot szedett. Mivel a hosszan ható gyógyszerek csak lassan tisztulnak ki a szervezetből, a várható születési időpont előtt már 6-8 héttel be kell szüntetni a gyógyszer szedését. A gyártók azt tanácsolják, hogy szoptató anyák ne szedjenek új típusú antipszichotikumot. A legjobb választás, ha mindenféle antipszichotikummal felhagy, amennyiben ez lehetséges. 

Hogyan működnek ezek a szerek?

A legtöbb antipszichotikum a dopamin hatását blokkolja — ez az agyban kémiai üzenetként ható neurotranszmitterek egyike. A dopamin blokkolásával az üzenetküldés sebessége is csökken — feltételezik, hogy a pszichotikus állapotban túl gyorsan jönnek-mennek az üzenetek az agy különböző részei között. A gyógyszerek többsége erősen lelassítja és álmossá teszi az embert, s azt is feltételezik, hogy egyfajta Parkinson-betegséget okoznak — nemcsak a fizikai tüneteit, amelyek mellékhatásként jelentkeznek, hanem az olyan pszichés vonásait is, mint az érzelmek hiánya és a szeretett dolgok és tevékenységek iránti érdeklődés elveszítése. 

A legtöbb antipszichotikum más agyi vegyületekre is hat, például a szerotoninra és a noradrenalinra, s ez további mellékhatásokhoz vezet. 

Milyen gyorsan hatnak?

Attól függ, hogyan szedi őket: 

• Szájon át — tabletta vagy szirup formájában fogasztva a nyugató hatását néhány óra elteltével fejti ki, a folyadék általában gyorsabban hat. 
• Injekció vészhelyzetben. Vészhelyzetben az izmaiba adhatják a gyógyszert, ilyenkor a nyugató hatás gyors és egy órán belül teljesen kifejti a hatását. 
• Depó injekció. Egyes gyógyszerek lassú felszívódású formában is elérhetőek, amelyet egy depónak nevezett mély injekcióval adnak egy izomba. A depó injekcióknak nem gyors a hatásuk, két-hat hetente kell őket ismételni. Általában nem adnak depót, csak abban az esetben, ha az adott gyógyszert szedte már tabletta formájában és a segítségére volt.  

Akárhogy is szedi a gyógyszert, meglehetősen gyorsan kifejtik nyugtató hatásukat, de a pszichotikus tüneteket — például a hangokat — csak néhány nap vagy akár hét után tudják elnyomni. 

Adagolás

A dózisok nagyon eltérőek lehetnek — például a klórpromazin (chlorpomazine, Largactil) hatóanyagból az egészséges felnőttek 75 mg-tól szedhetnek egészen napi 1000 mg-ig. A kezdő dózisnak mindenképpen alacsonyan kell indulnia, s azután szükség szerint lehet növelni. Senkinek nem szabad magas kezdő dózist adni.

A magas dózistól úgy érezheti magát, mint egy zombi, az arcán nem tükröződnek az érzései, furcsán mozog és elveszíti az érdeklődését a világ iránt. Nagyon megnehezítik a normális mozgást, a felkelést és munkába indulást, általában bármilyen normális tevékenységet. A mérsékelt és a magasabb adagok tardív diszkinéziát idézhetnek elő. A tardív diszkinézia nagyon kellemetlen mellékhatás, akarattalan izomrángásokat okoz. 

A legtöbb ember számára az alacsony dózisok pont olyan jól hatnak, mint a magasabbak. Ahogy idősebbek leszünk, a testünk a gyógyszereket is kevésbé hatékonyan dolgozza fel, az időseknek tehát kisebb dózist kell adni, mert a nagyobb dózisok az életüket is veszélyeztethetik. 

Ha a gyógyszer nem segít, az orvos inkább írjon fel másikat, s ne emelje automatikusan az addigi adagját. 

Miért szednek némelyek egynél több antipszichotikumot?

Előfordulhat, hogy az orvosa egyszerre több ilyen gyógyszert is felír.  Lehet mindkettő szájon át, vagy az egyik mélyinjekíció (depó) formájában. 

Olyankor fordulnak ehhez:

• ha az éppen szedett gyógyszer nem hat eléggé, 
• ha a tüneteket kétféle gyógyszer gondos kombinálása enyhíti a leginkább — ilyen döntést csak egyénenként, személyre szabva lehet hozni.

Az orvosoknak általában kerülniük kell, hogy egyszerre több antpszichotikumot írjanak fel.  

• Az újabb gyógyszereknek kevesebb mozgási mellékhatásuk van, ha kétfélét szed, erről le kell mondania. 
• A kutatások szerint egy második gyógyszer nem hoz jelentős javulást, viszont súlyosbítja a mellékhatásokat, rontja az életminőséget és akár életveszélyes is lehet. 

Mi a gyors nyugtatás?

Vészhelyzetben, ha önmagát vagy másoka az orvos dönthet úgy, hogy szükség van a megnyugtatására. Ekkor injekcióval adják be a gyógyszert. 

A leggyakrabban régi antipszichotikumokat használnak, például Clopixolt vagy haloperidolt, illetve az új típusú olanzapint (olanzapine). Az antipszichotikumot benzidiazepin típusú nyugatóval egészíthetik ki. 

Ha nagy dózisú haloperidolt kap, egy Parkinson-ellenes gyógyszerre is szükség lehet, hogy a mellékhatásokat mérsékeljék. 

A gyors nyugatás traumatikus élmény lehet, s utána alkalmat kell kapnia arra, hogy megbeszélje a kezelőivel és saját szavaival is megfogalmazza, leírja az élményt.