Reménytelen eset

Hát nem tudom kell e ez nekem tényleg.Mindenki csak mondani tudja hogy tartsak ki „elmúlik,tarts ki” de mikor?? Már nagyon rég várom hogy elmúljon vagy legalább jobb legyen.Ott tartok hogy talán nem is akarok jobban lenni és nem is érdekel semmi csak ne legyek végre.Barátnak csúfolt egyének szépen kikoptak mellőlem.Alig maradt pár ember.Szépen mostanság üt a gyógyszer rajtam(folyton csak aludnék)Mivel sehova nem kell járnom így tudok „pihenni”.De nem egészséges tudom.Sőtt..mostanában nehezemre esik kimenni a házból.És egyre nehezebb kimozdulni is.Mintha valahol már rég meg lenne írva hogy fiatalon kell meghalnom,nem tudom..de nagyon erre felé húz minden.

Szerző:

Belépett: 2 hét

Bogi

Blog kommentek: 46Blog bejegyzések: 6Regisztráció: 10-06-2022

1 gondolat erről: “Reménytelen eset”

  1. Ugyanez velem is.Barátok a betegségem kezdetén huss. Egy maradt,de ő meg nem ért meg és folyton csak azt hallgatom,hogy ez csak hiszti,ha tennék ellene nem lennék depressziós…

    Nekem az segít amikor nagyon beüt a depresszió,hogy nagy nehezen elindulok sétálni leginkább estefelé,mert kevesebben vannak és sötét is van. Kicsit rendeződnek tőle a gondolataim és le is fáradok és jobban alszom. Jobbat sajnos nem tudok.

Írj megjegyzést