Rájöttem végre, így 31 évesen, hogy nincs oka. Nincs oka annak, hogy nyomorult vagyok.
Nem volt szerencsém genetikailag, és ennyi.
Hajlamos voltam szorongani, és elkezdtem szorongani.
Ebből disztímia lett, aztán depresszió.
Úgyszolván, így jártam. Ezt dobta a gép.
Választásom, ahogy bármi másban, így ebben sem volt, és nem is lesz soha.
Végül is ez lehet felszabadító is.
😀
Szerző:
Blog kommentek: 488Blog bejegyzések: 5Regisztráció: 17-02-2016
Nem hiszem, hogy ne lett volna-ne lenne oka a szorongásodnak és depressziódnak.
Sokáig így gondoltam én is. Hogy valami történhetett. De másokkal is történik rossz, nem? Mi a különbség azok között, akik mindent befelé fordítanak és belebetegszenek, és azok között, akik nem lesznek már óvodás korukra szorongók?
Biztos más is volt beteg babaként. Biztos mással is történtek rossz élmények gyerekkorában.
Akkor mégis mi a különbség?
Hát egy olyan attitűd / agyi beállítottság, ami nem tudatos, nem választott, látszólag születéstől fogva adott…
Én most így látom… Igazából teljesen mindegy, hogy így van-e.
„Akkor mégis mi a különbség?”
Az egyéni érzékenység. Például az érzékeny embereknek vékony a bőrük, vékony a hajuk… Nekem leheletvékony bőröm van. A hajszálamat nem látni, ha ott van ujjamon. Csak érezni lehet. De még más fizikai jelei is vannak (az érzékenységnek). És ez még csak a külső. A belsőd is nyilván lehet érzékeny, nagyon érzékeny, extrém érzékeny.
„Hát egy olyan attitűd / agyi beállítottság, ami nem tudatos, nem választott, látszólag születéstől fogva adott…
Én most így látom… Igazából teljesen mindegy, hogy így van-e.”
Születésünktől adottak dolgok, persze. De az, hogy valakiből milyen ember lesz, az genetika, nevelés, környezet. Ezeknek az egyvelege. Ha te nagyon érzékeny vagy (és nyilván az vagy), akkor nem tudod megvédeni magad sem kiskorodban, sem később. Vagy olyan áron véded meg magad, hogy te magad válsz agresszívvé, támadóvá, ellenségessé, stb.
Nyugodtan keress, kutass. Próbáld meg felismerni, hogy mitől lettél szorongó és depressziós. Ha nem jutsz előrébb vagy rosszat tesz, akkor persze nem érdemes kutatkodni. Nyilván szakembert javasolnék, de gyak.lag megfizethetetlen és a jók elérhetetlenek (évekre előre be vannak táblázva).
Köszönöm a gondolatokat. Még nem adtam fel, terápián voltam, meg szerintem leszek is még. Csak minden évvel kicsit fárasztóbb ez az egész cirkusz.
Mindig ugyanoda térek vissza, és fárasztó ezt tagadni már, és hitegetni magamat hülyeségekkel.
Mivel hitegeted magad?
Szerintem sokáig azzal, hogy majd drasztikusan, és hosszan tartóan jobban leszek. Nem tűnik realisztikusnak, még a szakemberek szerint se. Tehát a személyiségem adott… a korlátaim is.
Hát biztos hülyén fog hangzani, de én ismertem meg vkit 30 éves korom körül (akkor ő is annyi volt). Ő az elmúlt 20 évben heti 2x taichi-ra járt. Mármint nyilván most is. Oké, ő egyébként lelkileg teljesen egészséges, de összességében a 20 év alatt hihetetlen, hogy milyen sokat változott. Sokkal erősebb, szikárabb, bátrabb, karakteresebb lett. A taichi mesterei am. kung fu mesterek is. Ezektől az emberektől pl. jó sokat lehet tanulni. Nyilván ha az ember kőkemény depivel otthon fetreng (vagy agorafóbiás, mint én, és nem tud sehova menni), akkor ez egy tök hülye ötlet, de ilyesmit is ki lehet próbálni. Olyan sportot, aminek úgymond vmi értelme van. Ami tartást ad, ahol van egy vezetőd, mestered, aki tud neked irányt mutatni. Aki egyfajta apafigura. Vagy vki, akinek adsz a szavára.
Roxy felvetése sem rossz, de vannak olyanok, mint én, akik egyáltalán nem jók a sportban, semmilyen szinten, így ilyen sportos közösségekben rosszul érezhetnék maguk – esetleg a közösség ki is röhögné őket.
Az én segítségem az alábbi:
– ne akarj másoknak megfelelni görcsösen, csak magadnak
– tudj nemet mondani – ha épp nincs kedved egy szabadon választható tevékenységhez (buli, kocsma stb.) nem kötelező menni
– meg kell találni, ami kikapcsol és feltölt! Igen, a mélydepi fos, én bipoláris vagyok, csendes borderline, szorongó és ocd-s meg c-ptsd-s és gyogyijaim is vannak, DE pár hasznos dolog, ami nekem segített:
1. filozófusok, gondolkodók – Dr. Máté Gábor, Feldmár András, Alan Watts (ajánlott a Real You – ehhez youtube-on van van magyar felirat, meg van még sok más anyaga is, egyesekhez van magyar felirat, angol sokhoz), Carl Sagan Kozmosz című sorozata
2. zene, filmek, sorozatok, melyek téged lekötnek és kikapcsolnak
3. könnyed testmozgás, ami egyedül végezhető, tempós séta – mivel én introvertált vagyok, erdőben szeretek sétálni meg ilyesmi, ha nincs ilyen hideg, amúgy meg este, amikor annyian nincsenek utcán
4. sok hobbit és egyéb dolgot el lehet sajátítani netről – lásd: főzési, éneklési, barkácsolási, táncolási, lakberendezési, sport, számítógépes játékok, szoftverfejlesztés stb. tippek
5. írók, költők: nekem Virginia Woolf, Isaac Asimov, Raoul Renier, Frank Herbert, Kevin J. Anderson, Brian Herbert, J.R.R. Tolkien, Thomas Hood, József Attila, Madách Imre, görög mondák, regék, Shiori Teshirogi
6. valami olyat kell találnod, amiben sikerélményed is lehet, van hozzá érzéked és közösség is elismeri: ez nekem audió dráma, narráció – ez tartást, önbizalmat ad – egyébként mindegy mi az, amiben tehetséges vagy és a közösség is el fogja ismerni, ha magas szinten űzöd – ma már akár netes közönséged és barátaid is lehetnek valós életbeliek mellett, ha nehezen megy ismerkedés élőben, DE azokkal netes ismerkedés után akár valós életben is találkozhatsz majd időnként
7. végezetül arra kell rájönnöd pontosan miben hiszel, mit akarsz, mit fogadsz el, mit utasítasz el világból, azaz lennie kell egy szilárd értékrendednek és felfogásodnak
Tök jókat írtál.
Köszönöm a gondolatokat.
Egyébként egyet is tudok érteni. Talán a 6. pontot kivéve, mert ha nincs ilyen, akkor szívás… nem gondolom, hogy mindenki képes kiteljesedni, legalábbis úgy nem, hogy „jó” szintre jusson. Én pl. középszer vagyok mindenben, és kezdem elfogadni.
7. ponthoz meg annyit, hogy semmiben. A világ értelmetlen – hisz az értelem mint fogalom is csak emberi konstrukció – és ez a végső válasz a fölösleges filozófiai kérdésekre.
6. pontra: Szerintem nem kell kiteljesedni. Olyan dolgot is csinálhatsz, ami csak és kizárólag neked tetszik. Vagy ha nem tetszik és akkor kidobod a francba (mondjuk rajzolsz vagy festesz vmit és széttéped, felgyújtod, kidobod, összegyűröd). Nekem volt egy festményem pl., nagyon sok embernek tetszett, vannak róla fényképek (nem is egy). Egy szép napon szépen összevagdostam és kidobtam a p.csába. Nem mondom, hogy nem sajnálom, de most már mindegy. 🙂
7. pontra: Nem lehet értelmetlen, hiszen létezünk. A létünk csak egy pillanat, de mégis van. Nagyon sok ideig nem voltunk és nagyon sok ideig nem leszünk, de most pont vagyunk. Még ha ez nem is jó, fájdalmas, sz.r, stb. Értelmet nem kell benne keresni, csak egyszerűen el kell fogadni. Ha más nem, ezzel a megnyugtató gondolattal, hogy nemcsak hogy nem leszünk igen hamarosan, hanem nem is voltunk. (Nem saját gondolat, a What the Bleep Do We Know!? {Mi a csudát tudunk a világról?} c. filmben hangzik el.)
https://port.hu/adatlap/film/tv/mi-a-csudat-tudunk-a-vilagrol-what-the-bleep-do-we-know/movie-69753
„… nemcsak hogy nem leszünk igen hamarosan, hanem nem is voltunk. (Nem saját gondolat, a What the Bleep Do We Know!? {Mi a csudát tudunk a világról?} c. filmben hangzik el.)”
Asszem tévedtem. Ez inkább vmi keleti filozófiai gondolat.
A filmben az szerepel, hogy tudományosan megmagyarázhatatlan, hogy ha emlékszünk a múltunkra, akkor miért nem tudjuk a jövőnket? Baromi érdekes sztem mindkét gondolat.
Köszönöm, hogy írtál. Ismét.
Szívesen. Örömmel máskor is.