Valahogy reménykedtem hogy jobbra fordulnak a dolgok ha lát doki.De nem jött össze.Azóta még rosszabb is lett.Kórház után nagyobb kedvvel jöttem onnan ki.De utánna elém tárult a valóság,a reménytelenség hogy mit kezdjek magammal.Lett egy imádnivaló kiskutyám és ő a mindenem ami épp itt tart még,semmi más!De fejben eldöntöttem hogy nem harcolok tovább,nincs értelme.Nincs olyan hogy jobb lessz,számomra nincs.Csak sodródom és meglátjuk mi fog történni.Visszakerültem abba a helyzetbe ahol nem tudok önmagam lenni(a kiskutyus egy kis ártatlan lélek és nem akarom elrontani magammal..)Anyának is azt kell mutatnom hogy jobban vagyok és ez teher(ő csak most kezdett törődni velem)Én vagyok tekintettel rá,mikor már rég feladtam de nem tudja.Így is kell maradnia.Kezd összefolyni a valóság a nem valósággal és egyre nehezebb különbséget tenni….de tartanom kell mert nem tehetem ezt.Ha megélem hogy vehessek piát (végre saját magamnak!!) Ott tuti nem lessz köszönet.Végülis megvan az alkesz hajlam „apa” felől.Csak elfáradtam,mostmár tényleg nagyon nagyon.Elvileg a gyógyszer segít,ahaaa…erősíti a halálvágyat és olyan iszonyat dühöt érzek hogy kifejezni nem tudom.Mostmár tényleg nem tudom hogyan tovább 🙁 vagy van e egyáltalán számomra tovább.
Szerző:
Más gyógyszerekkel, terápiával jelentős javulás érhető el.
Iskolába jársz?
De már nem érdekel hogy lehetne jobb is.Olyan hullámzó ez amugy,mert néha érdekel.Szerintem az a szar ráerősít a depire(rivo) ha lehetséges egyáltalán.Mintha felgyorsult volna minden. Hát a suli az nálam kérdéses,elvileg igen járnék még.Gyakorlatilag meg kb szerintem minden a hónap végén lévő kontrollon derül ki(mondták hogy nem ajánlott,es azt is hogy ha akarok menjek)szóval nem tudom de egyre szarabbul vagyok.Nem akarok oda visszakerülni.A dokinéni azt mondta amikor elengedett hogy ha visszakerülök és úgy kívánja helyzet(hát ne) akkor szülinapomig (november vége fele)ott tartanak aztán irány a felnőtt zárt.Igen,tényleg ezt mondta bár szerintem csak fenyeget.
Szerintem családdal jobb az őszinte kommunikáció. Aki beteg, azt segíteni illik, nem megharagudni, feladatuk, hogy segítsenek normális ellátáshoz jutni.