Én és a pia
Ötéves koromban rúgtam be először. Kávélikőr, annyi fogyott a jó magasra tett üvegből, hogy a Nagyi azonnal észrevette. Még a szokásosnál is szemtelenebb voltam, így ágyba dugott, és mire anyámék jöttek értem, ki is aludtam. Semmi negatív élmény. Itthon meg nagycsaládi ebédekkor, szilveszterkor kaptam egy-egy gyűszűnyi bort, pezsgőt. Szóval, ízlett. Aztán tízévesen egy vendégségben sikerült meginnom minden pohárból a maradékot, ezzel lebuktam, de hát semmi bajom nem volt! Tizenkét évesen már rendszeresen söröztem a haverokkal, egyszer vörösbortól rosszul lettem, nagyanyám nem igazán értékelte, hogy lehánytam a nemrég meszelt falat, de ő sem köpött be anyáméknál. (A borral azóta is gondjaim vannak…) Középiskolás koromban már rendszeresen ittam, leginkább sört, de már töményebbet is. Az egyetem otthagyásában pedig a további tizenvalahány dolgon kívül a pia is közrejátszott. Utána már itthon is voltak problémák, de sem az ivásról, sem a dohányzásról jótékony anyai pofonokkal nem lehet leszoktatni.
Aztán a melóhelyek. Mindenhol általános volt az ivászat, persze nem akartam le- és kimaradni, eleve az a bizonyos férfiakkal rivalizáló nőtípus vagyok. A munkavégzésem miatt sok mindent elnéztek, még az utolsó stádiumot is: szabadság + betegállomány, két hónap. És akkor leszakadt az égbolt: már haluztam a piától. A lányom elment a házidokinőhöz, aki beutalt az átriára. Nem volt egyszerű ügymenet, a doktornő közölte végül: húsz perce van, hogy eldöntse, vállalja-e az elvonót? Vállaltam, de felújítás miatt csak három hét múlva fekhettem be. Na, én addig sem ittam, úgyhogy végül is mindegy volt, kaptam Antaethylt mankónak. 2,5 évig semmit sem ittam, majd jött egy kemény 3 hetes visszaesés, aztán megint két év majdnem tisztán.
Azóta megint iszom, és szándékomban sem áll lemondani róla. Talán ha megint a lejtő aljára érek…
A függő alkat
A haverom szerint mi azért iszunk, „mert másképp nem tudjuk elviselni az életet”. Szerintem van benne genetikai hajlamosító tényező is. De mindenképp igaz, hogy létezik ún. függő alkat, aki egyik függőséget cseréli a másikra, ill. több parallel függősége van. Amikor nem ittam, a szüleimtől függtem. Haverom a gyógyszerektől. Aztán még a társfüggőség…
A cigarettáról a hathetes kényszerleállás (a gerincműtét kapcsán) óta nem tudom eldönteni, hogy ez igazán függés-e, vagy kényszercselekvés? Hajlok az utóbbira…
Biztos létezik olyan terápia, ami a függőséget mint olyat meg tudja szüntetni, mindenesetre nekem nem találtak megfelelőt.
Egyetlenegy, ami biztos, és elsősorban az italra (és az egyéb tudatmódosító szerekre) vonatkozik: ha nincs meg az az erős belső motiváció, hogy „én ezt nem akarom”, addig csinálhatnak bármit. Ha megvan, elég hozzá néhány mankó, de a visszaesés és a függőség tárgyának veszélye fönnáll. Talán szerencse is kell hozzá, hogy valakinek élete végéig tartson az eltökéltsége…
*
Számos „sztorival” tudnám még ezt tarkítani, de így is nagyon hosszú, szappanoperát meg nem szeretnék írni. Mégis, ha bármiről van kérdésetek, szívesen válaszolok!
.
Szerző:
Egy fontosat kihagytam: ha valaki tisztában van azzal, hogy megvan benne a hajlam, és tudatosan kezeli ezt, elkerülhető a függőség kialakulása. (Pl. anyám, lányom remekül kezelik ezt az örökletes helyzetet.)
Biztosan van benne genetika. Én 11-12 évesen a mindig otthon lévő Hubertus + kakaópor összekeverésével csináltam magamnak édességet, de tisztán is kupakoztam a Hubit mert finom volt (vízzel utántöltve a hiányt). Mostohatesómmal később mentem kocsmázni, de semmi poénosat nem találtam benne, pedig ittam én is valami bort meg mittudomén miket. A bortól megfájdul a hasam, a pezsgőtől a fejem is, a rövidek marják is a gyomromat, és esetleg pár óráig érzek valami hatást ritkán emlékvesztésig (evés nélkül Johhny Walker + kóla havernál buliban, ahova a legutóbbi esetet követően többet nem hívtak meg), de aztán kimegy.
Cigire sem szoktam rá. Meg semmire. Hiányérzetem (abuzálás féle megvonási tünet) soha nem volt. Pedig alkalmam meg pénzem is lett volna rászokni mindenfélékre, ami nem illegális.
Ez is a jó kontrollálás.
A kocsma nekem „elemem” Kicsi korom óta,: jaj de jó volt, h bácsik hangosan és csúnyán beszéltek.
Jah, kösz a hszt.
A pia, cigi legális…
Igen, legális dolgok, illegálisat nem lehet írni, ugye. De olyanra sem szoktam rá, igaz nem is nagyon próbálgattam.
Te csak NSAID-függő vagy…
Az nem függőség. De jó, hogy mondod, veszek is be estére egy 25ös diclofenacot.
De. Gyszerfüggőség.
De nincs megvonási tünetem, esetleg egy kis fejfájásra eszek, de az lehet bármitől.
Vagy 14-15 évig rengeteget szedtem, amikor az állkapcsom mindig begyulladt, abból az időből maradhatott maximum eseti igény rá.
Igény van rá… Hozzászoktál, passz.
Igen, létezik függőségre való hajlam, lásd Ozzy Osbourne.
Nem véletlen, hogy ő mindent elszívott, felszívott, megivott meg ami kell, és hatalmas adósságot halmozott fel, még úgy is, hogy jól ment a szekér a Black Sabbath énekeseként. Ezért is hülyült meg nagyon, és pénz nagy úr, ezért lett az Osbourne család reality show is.
Elég durva sztorik vannak róla, konkrétan volt olyan, hogy egyszerre volt beállva drogtól és totál kész alkesztől, és akkor poénból felbujtották egy nő bántalmazására, aki az esti szórakoztatókelléke volt társaságnak, csak poénból kérdezték, na azért az a maca sokakat megcsalt meg minden, valahogy azért tudomására kéne hozni.
A hülyegyerek meg meg akarta fojtani és agyonverni, alig bírták visszafogni, DE olyan is volt, hogy még valakit le is akart lőni tudatmódosult állapotban.
Egyszer volt valami vizsgálat, és arra jutottak, hogy vannak olyan emberek, kik halmozotabban hajlamosak a függőségre.
Egyébként én amondó vagyok, hogy az ép aktuális aznapi hangulattól/eseményektől is sok minden függ ember esetében, hiszen ha megbuktunk vizsgán, akkor is leihatjuk magunkat, de azért is, mert örülünk sikerünknek, ha tragédia, verbális abúzus stb. ért, unalmunkban, dacból tiniként, kíváncsiságból stb.
Nekem is úgy van, hogy ha jól vagyok, akkor akár 2 órával később is veszem be reggeli gyógyszert, DE ha rosszabbul, az az első.
Én amúgy laktam együtt olyan tagokkal, akik vicces cigit szívtak, DE én ki se próbáltam.
És Rivotrilt se sokszor abuzáltam, 12 év alatt 40-szer összesen kb. vettem be többet előírt adagnál
Szia Kleó, Sziasztok Mindenki!
Köszönöm, hogy megírtad ezt a blogot.
Sajnos nálam is ilyemi a helyzet. A szenvedéstörténetem végig van kísérve alkohollal.
Én most óvatosba tolom, heti két üveg száraz vörös, mellette gyorsgyaloglás, úszás. Sportolgatok is.
Én nem tudom, hogy kell ezt abbahagyni. De annyit tudok, hogy érdemes mellette mozogni. Legyen az a mozgás bármi. Kézisúlyzótól kezdve az akármiig.
Jó lenne Búratalon koccintani is.
Sziasztok!
A hajlam, genetika témában, szüleim nem isznak. Nagyszüleim közül anyai nagyapám borozgatott, mert szőlője volt. 76 évesen halt meg és nem a piától. Én ennyit tudok erről. Én az én ivásomat a stressznek tudom be. Kínoztak gyerekkoromban, és senki nem segített.
A dohányzásról le tudtam szokni pár év után, mert semmi pozitív nem volt benne. 22 évesen gyújtottam rá utoljára. Semmi értelme. A vörösborban legalább van valami kicsit egészséges. Meg a mozgás!!! Egy jó mozgás felér két felessel, erre esküdni mernék!
Nekem sem old meg mindent, de legalább egy kicsit. Kedvencem, Deák Bill is edz. Meg is van az eredménye, nem kicsit.
Azért valahonnan vmi hajlam kell legyen, hogy pont ezt „választottad” stresszoldásra.
Amúgy meg szeretünk, Kleó, ezt se feledd!!!!
Nekem nem volt más: otthon nem lehettem, az egyetlen nyitva helys3g a kocsma volt; ott meg inni kell.
Az „egyéb” fogyasztási szokásai mellett jól bírja hál’isten.
Az edzés tényleg megnyomja az endorfint, de a nekem engedélyezett gyógytorna ugyan nem…
A sport is egyénre szabott, nekem egy kicsit segít. Ma nem, ma iszok, mert már négy napja nem ittam. Legyen ez bármennyire illuziorombolo.
Nem tudok alkoholistarol a rkonsagbol. Rajtam kívül :). A masik nagyapám 5 évig orosz hadifogoly volt. Ő sem ivott. Mondjuk korán meghalt. Úgy tudom, nagyon durva volt az a fogság, mert többen voltak ott a faluból, meséltek róla. Én ezt a nagyapámat nem ismertem. De nem ivott.
Nekem meg az én koromban nem volt más. Amúgy passz. Nem tudom.
Amíg „normálisan” sportolhattam, nekem is segített.
Tudom, és értem. De mindig próbálni kell. Szerintem ez is egy előre vezető út. Én tudom. Egy cipőben járunk valahol. Amúgy én is iszok. Most is.
Csinálgatom, de fuj gyógytorna!
Egy fontosat kihagytam: ha valaki tisztában van azzal, hogy megvan benne a hajlam, és tudatosan kezeli ezt, elkerülhető a függőség kialakulása. (Pl. anyám, lányom remekül kezelik ezt az örökletes helyzetet.)
Én is függő alkat vagyok. Narkós vagyok.
Rászoktam fiatalon a cigire és nem is akarok leszokni róla. Sima ciginél most jobban szeretem az IQOS-os heetset, de az ugyanaz. Szívni kell, nikotin ugyanúgy van benne. Szeretem, hogy ebbe többféle ízű „cigit” lehet venni.
Jelenleg Xanax és Pregabalin függő vagyok. De nem annyira, hogy alig bírjam ki mire bevehetem. Ha kimarad egy nap, akkor fizikailag rosszul leszek. Elmúlik, ha gyorsan beveszem. Többször fokozatosan álltam le jobb időszakban. Ilyenkor felesleges lenne szedni. Nehezebb időszakokban szedem. Sokszor abúzáltam, de annyira sosem, hogy idő előtt elfogyjon és azt se tudjam honnan szerezzek felírásig. 13 éve szedem. Sosem kellett égig emelni az adagot a hatáshoz. Most szedek napi 1-1,5 mg-ot. Nem az a mintázat, hogy 1×1, aztán 3×1, aztán 3×3…végül napi 10 mg.
Nem legális szerekre könnyen rászokok. Nehezebben, de le szoktam szokni.
Alkoholt néha iszok. Sosem leszek alkoholfüggő. Egy addiktológus megmondta, hogy aki 2 alkoholfüggő mellett nő fel, és utána is együttél valamelyikkel, mégsem kezd el inni, annak az itallal nem lesz gondja.
Orvosom rugalmas. A gyógyszerek ellenére nem ellenzi, hogy néha igyak. Csak azt javasolta, hogy egyszerre keveset igyak. Várjak a hatásra. Ha nem vagyok rosszul, ihatok újra, aztán megint várjak. Így fel lehet mérni, hogy mennyit tudok inni, anélkül, hogy rosszul legyek.
K-ról kéri, hogy álljak le. Ritkán vicces cigit szívhatok. Azt mondta, hogy vigyázzak vele mert mostanában lefújják, felturbózzák. Ne olyat szívjak. Ugyanúgy rosszul lehetek, mint a bio változattól.
Most a többi gyógyszer mellett 3×0,5 mg Xanaxot szedek. 1 napra ki is hagyhatnám. De ennyire rá is ihatok. Pregab reggel és délben a legkisebb adag, este a duplája. Arra is elmegy a pia.
Szedek Lamolepet és Elontrilt. Azok nem erősítik az alkohol hatását. Reggel szedem ezeket. Este nyugodtan ráihatok.
PTSD-re lehet, hogy engedélyezni fogják az MDMA-t (Ecstasy)
hol? USA? EU? MO?
hol? USA? EU? MO?
Amerikában vannak kísérletek.
Nahát, a senkit azt tényleg nem érdekli a blogod XD. Nekem társ- és kaocsolatfüggőségem lehetett régen nagy valószínűséggel.
Kérném szépen a zaftos részleteket, stílusodhoz méltó kultúrált megfogalmazásban! Szívesen olvasnám a „szappanoperát”! Köszi előre is!
Na jó, majd folytatom…
Ari vagy. 🙂
Na jó, majd folytatom…
Az a gondom, hogy végül mindenki azt hiszi, hogy ez csupa móka, kacagás. Hát, nem. Megalázod magad, olyan helyzetekbe keveredsz, amit józanul nem szeretnél stb. Persze, főleg utólag, kívülről és felülről nézve röhejes… Most írjam, vagy ne írjam?
Tényleg. Mondjátok meg, hogy sztorizzak vagy ne sztorizzak?
Én olvasom, nem feltétlen szólok hozzá, DE elolvasom. 😉
És szoktam ilyen 🙂 jelet is adni.
Igen:) Én is figyelek,olvasom.
Úgy néz ki, van rá igény, jöjjenek a durvább részletek, de meg kell gondolnom, meddig szabad elmenni…