Ma nem jött össze. Meg korábban sem. Azt hittem, kezemben tartom az életemet. Az állapotomat. Ez nem megy olyan könnyen.
Új főnököm van, és azonnal meg akarja valósítani az összes elképzelését. Az nem számít, hogy eddig is emberhiányban, feszített tempóban dolgoztunk. Ő nem vette a fáradságot, hogy felmérje a jelenlegi helyzetet. Nem kezel minket partnernek. Nem néz minket embernek. Csak az érdekli, hogy a saját elképzeléseit véghez vigye, bármi áron.
Ott rúgta el a pöttyöst, hogy ahelyett, hogy odajött volna és közölte volna, hogy neki ez nem felel meg és ő azt várja el, odatette az asztalra a munkát, hogy majd megtaláljuk. Személytelenül. Kész tények elé állított minket. Nem arról van szó, hogy ne akarnám teljesíteni az elvárásait, mert az elmélettel maximálisan egyetértek. De nem hagyott lehetőséget arra, hogy végiggondoljam, mégis hogyan valósítom meg. Ekkor kezdtem belecsúszni a mániába. És sajnos ezt az állapotot nehezebben ismerem fel, mint a depressziót.
Kinyitottam a számat. Ő csak azt érzékelte, hogy ellenállok. Nem tudtam kifejezni magam. Nem tudtam viselkedni. Ő pedig nem tudja kezelni, nem szólt, hogy baj van, pedig jó előre közöltem, hogy beteg vagyok és ez mivel jár. Egyszerűen nem elég intelligens hozzá.
Mindig is utáltam ezt a munkát, de remélem találok másik állást és én mondok fel, mielőtt a viselkedésem miatt kirúgna. Mindenesetre elmegyek orvoshoz és közlöm vele, hogy lássa, hogy nem ez az alaptermészetem. Már ha van olyan intelligens. És közben tanulok, fejlesztem magam, hogy a jelentkezés során elérjem a mércét. Mert olyan munkát akarok végezni, aminek látom értelmét. Ha képes lesz tolerálni, amíg rendbe jövök anélkül, hogy a kezembe adná a felmondásomat, bemegyek dolgozni. Ha nem hajlandó, akkor meg elmegyek táppénzre, amíg egyensúlyba nem kerülök, a létszámhiányt meg olja meg, ahogy akarja.
Azt hittem, vannak barátaim. De nem. Jött más, fontosabb. Alul maradtam a csípésrendben, csak magamra számíthatok. Csak magamban bízhatok. Magamat kell mentorálnom. Elárultak. Csalódott vagyok. Olyan magányos vagyok. Most átcsapott a másik végletbe. De nem szabad bántanom magam. Létezik egyensúly. Magamat kell mentorálnom, mert helyettem nem teszi meg más.
Szerző:
Szia!
Nem vagy egyedül. Itt vagyunk Veled, nem kell egyedül végigcsinálnod. 🙂 Szerintem remek ötlet, hogy pihensz kicsit, és a kedves új fönök meg oldja meg ahogy akarja… Ha pihentél megtalálod a megoldást, és az erőt is magadban a megvalósításhoz.
Ez a konfliktus dühöt váltott ki belőled vagy mániába átcsaptál?
Most milyen tüneteid vannak? Súlyosabb mániás tünetekkel szerintem nem jó ötlet dolgozni.
Bipol1 vagy bipol2 a diagod?
Sosem hallottam olyat, h konfliktus vált ki azonnal mániát.
Pedig de… előfordulhat.
A rossz főnök, munkahelyi környezet még egy „egészséges” embert is megvisel. 🙁
Próbálj keresni másikat szerintem, és ha lesz, mondj fel itt gyorsan.
Nekem mindig kevert tüneteim vannak. Ha jobban vagyok, enyhék, de nem voltam még remisszióban, talán egyszer, egy rövid ideig. Először dühös voltam, aztán úgy viselkedtem, mint még soha. Utólag ismertem fel, amikor este nekiláttam muffint sütni és a kreatív tevékenység segített. A bejegyzést már sütés után írtam.
Reggel, amikor felébredtem, már valamivel jobban voltam, bementem dolgozni, beszélgettünk. Úgy tett, mintha megpróbálna együttműködni, de nem olyan intelligens sajnos. Nem szivárgott be az agyába, amit mondtam. Neki is beszélnie kellene a pszichiáteremmel, mint az előző főnökömnek, talán az segítene. Azért akartam táppénzre menni, hogy ne rúgassam ki magam, amíg rendbe jövök. Neki is feltettem a kérdést. Azt mondta, nem fog kirúgni, de a kérdéseivel forszírozta, hogy én magam mondjak fel. Ipari állást akarok találni, de ahhoz tanulni kell. Tárgyalóképes angol nyelvtudás kell és el kell mélyednem a megcélozni kívánt területen, legalább elméletben. Annak nem sok értelmét látom, hogy átmenjek egy másik patikába, ahol szintén utálni fogom a munkát, jóval kevesebb fizetésért és fene tudja milyen kollektívával. Itt legalább a lányok szeretnek.
sok erőt.
új ember ez a valaki? új seprű jól seper, de ha túl buzgó, az ilyet hamarabb ki szokták rúgni, mint a kollektíva tagjait.
vannak elég jó munkahelyi / manipulálási / kommunikációs könyvek.
https://moly.hu/konyvek/thomas-erikson-pocsek-fonokok
https://moly.hu/konyvek/kepes-andras-a-boldog-hulye-es-az-okos-depresszios
https://moly.hu/konyvek/frank-adoranti-hogyan-hazudd-csald-es-lopd-fel-magad-a-csucsra
ipari környezet? az jó, de brutál, lenyomtam pár évet rokkantosításig. Ott minden a költséghatékonyságról szól. pl. egy alapanyag x ezrelékkel olcsóbb, kikukázzák a beszállítót, nem nézik, mi van mögötte.