1.
Eljött újra a nap, kísértenek az árnyak,
szellemek szabadulnak sírokból neki a világnak,
mécsesek fénye hívja őket vissza,
az emberek könnyeit a föld beissza,
sírokat rendeznek, virágokat visznek ......
és Te ott lebegsz újra a sínek felett,
vonatok jönnek-mennek s én téged kereslek,
mindenhol szellemek repkednek,
magányom a te magányod,
te már nem érzed, túl vagy a halálon,
Te tetted magaddal, értelek teljes szívvel,
magányomban kereslek, itt ember rám nem figyel,
sírodhoz vágyom,
csak ott oldódhat magányom,
vagy a síneken kereslek; vajon ott lebegsz valahol?
Gondolatban szólok hozzád, hátam mögött suttogást hallok,
hideg szél lebben, tudom, ott vagy,
s mi ketten végre szeretetben.
2.
Szellemek napja van, hívják őket a gyertyafények,
a halottak pár napra a földre visszatérnek,
A hideg levegő szorosan markolja szíved,
nincs már itt lenn szeretet, csak a rohadt rímek,
virágok, mű, undorító hazug világ,
lélekben száraz, szeretettelen és sivár,
félelmetes látni, megnyílnak a dimenzió-kapuk,
szellemek csatlakoznak hozzád, véres csík a nyakuk,
tudod, felakasztották magukat, ijesztő így élni,
hogy látod őket, de talán nem kell mindtől félni ...
csak beszélni ... hagyni őket beszélni.
A különleges képességek ilyenkor felszínre tönek,
kapuk nyílnak, záródnak, hangos, fekete madarak röpködnek.
A Halál napja azokra gondolván,
kik a halált önmaguknak okozván ....
kereslek a peronon, utánad sír bennem egy kislány,
kit e földi világ lekoptat és kizár,
és menne, lelke úgy repülne hozzád,
a feketre réteken át.
Itt vagyok én és szeretettelen ez a világ,
te se viselted jól, hogy mindenki elutasít, hanyagol, kizár,
pár okos azt állítja te is borderline-os voltál,
szellemedhez repülnék minden homályon át.
3.
Az árnyak csak jönnek és jönnek,
elmémben szavad pörögnek,
érzéseim fekete madárként szerte röpködnek.
4.
Egy pillanatra pedig az idő megáll,
végre látlak a sínek felett, szellemed vár,
nem félek, végre rád találtam,
továbbélünk az öröklétben, te lettél szellemi társam.
Mozdult a kés a kezemben, csepegett a vérem,
itt a földön sose volt senki se vélem,
a vérem csöpögött, pörögve homályosult el minden,
és veled mindent újrakezdünk, vár a túlvilág ott fenn.
Isten majd leküld a pokolba minket
hiszen saját kézzel vetettünk véget,
ennek a rohadt, kibaszott földi nyüves létnek.
2021. október 31
“virágok, mű,.undorító hazug világ”
Ezt a sort nagyon köszönöm. Persze a többit is, de ezt különösen.