Sárgásbarnás lepedékes fekete halál. Sírban fekvő élők, lélegző halottak. Patkányok ezreinek holtteste, fénytelen sarkokból bámuló pókok, baglyok, denevérek, hét szempár egy testen. Göbös, kifordult végtagok, földre hulló körmök. Rozsdás ereszcsatornákból ömlő vér, emberi koponyák földdel tömött szemürege. Néhány túlélő emberállat fákra szögelve okádja szét fájdalmát, szégyenét, bűneit. Görbe tükrök szilánkjaival teletömött fulldokló torkok, némán halálba vonuló arctalan tömeg pókhálólepte ruhákban. Levedlett bőrdarabok csillogása a deszkák közt beszűrődő fényben, villás nyelv, függőleges pupilla. Kart karba öltve vonul kaszálni a fény és a sötét, a menny és a pokol. Eső, köd, hamvak.
Szerző:
Blog kommentek: 598Blog bejegyzések: 8Regisztráció: 23-09-2018
Elég szörnyű ez a világ. Lehet, hogy ennél jobbak is vannak.
Itt járt Szájer Jóska? 🙂
Voltaire-re utaltam, kontrasztba állítva azzal amit írtam. De ezt még most kontrasztba állítom magammal: szerintem valóban ez a világ a legszebb, és az élet a legszebb és legfontosabb dolog. Csak az emberek tönkrebasszák.
Szerintem kegyetlen, igazságtalan és értelmezhetetlen.
De ha jól vagyok, ezt sem bánom.