Élelmiszer-megtagadás a kutyaterápiában: Máris brutális témával kezdek. A kutyaterapeuták előszeretettel alkalmazzák ezt a módszert a gyermekek- és serdülők körében ezen gyermekek /serdülők asszertivitásának fejlesztése céljából. Ezen módszer azt jelenti, hogy a gyerek/ tini a kezébe fog egy jutifalatot, és a kutyára határozottan rászól, hogy „Nem!”, amikor az el akarja venni (Megevés céljából!). Amikor ennek vége van, a kutyaterapeuták megsimogatják, megnyugtatják a kutyákat, és a gyerekek/ tinik odaadhatják a kutyáknak a jutifalatot. Azután pedig a következő feladatban a kutyák leehetik a gyerekek /tinik testéről a jutifalatot. Szerintem ez nem asszertivitás, mert nem veszi figyelembe a kutya érdekeit, szükségleteit, csak miután az engedelmeskedett a parancsnak. Ez lényegében valaminek az elvétele. Nem emlékeztet ez valakit egy Stockholm-szindrómával járó bántalmazó kapcsolatra? Mert engem igen.
Szerző:
A kutya fegyelmezése, ún. alaki gyakorlatoztatása nem azonos azzal, ha ugyanezt egy gyermekkel/emberrel tesszük. A kutyának meg kell értenie, hogy nem ő a domináns (ragadozó ő!), hanem az ember, akárha gyermek is.
Ha kutya lennék, egy szót sem értenék ebből.
És mi ez, hogy a testükről leeheti? Ilyet még nem hallottam.
Engedélyre: pl. Tiéd!
Nekem a kutyaterápia az, hogy simogatom és csóválja a farkát.
Azért azokról, akik ezt a gyakorlatot csináltatták meg tinik ott a kutyákkal, azért ez róluk is elmond valamit, hogy ezt az élelmiszer megtagadós gyakorlatot csináltatták meg a kutyákkal, amikor volt három másik lehetőség is emellett.