Már napok óta húzódik egy bizonyos politikatudomány beadandó. Igaz, hogy közben Roland Barthes irodalomelméleti tanulmányait olvasgattam a záródolgozatomhoz, és egy Sigmund Freudról és a pszichoanalízisről szóló értekezést fordítottam, de amikor már láttam, hogy baj van, mert közeledik az a homályos határidő, amit kijelöltek a beadandó elkészítésére, elkezdtem gőzerővel politikatudományi tanulmányokat olvasgatni, és leírni, ami közben megfogalmazódott bennem. Be kell vallanom, hogy nagyon keservesen megy a dolog, Ma plédául+ 2 oldalt írtam a beadandóba, a tegnapi másfélhez. Eddig akinek megmutattam, azt mondta, jó. Nem nagyon szoktam félkész írásokat mutogatni, ez lesz eddig szerintem a leghosszabb egybefüggő írásom. Szerintem amúgy (állat)kínzás 8-10 oldalas, meg 20000 karakteres beadandókat kérni, pláne úgy, hogy előtte az ember azt se tudja, hogy az adott tudományterületet eszik-e vagy isszák. Mindegy, nem én vagyok a főnök. Néha úgy érzem, permanens szenvedés az egyetem, de ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy még a permanens szenvedés is jobb, mint az a langyos állóvíz, ami anélkül lenne az életem. És úgy is érzem, hogy kifogás az egyetem az életbeli feladatok elvégzésére, de hát mindig is az volt. Egy kis tettetett tudományoskodás, néha egy kis gyenge művészkedés, egy csomó blogolás és honlapozás. Mi szeretnék lenni, ha elvégzem az egyetemet? Semmi. Csak kellett egy diploma, amit kommunikációból lehet a legkönnyebben és legolcsóbban megúszni (fél év 150000 a DE-n). Az egyetem után szeretnék programozni és informatikázni többet, nem feltétlenül szervezett keretek között. Az újságírást meg megtartom hobbinak (meg a hanyatló nyugat ópiumának), blogolási szinten, mert hogy sehol nem alkalmaznak, abban biztos vagyok (még gyakorlatra sem kellettem 5 hely közül sehova). Ennyit szerettem volna elmondani ma este. Azért a sok bosszúság meg h#lye tantárgy között van olyan is, amit szeretek, végül is, megérte csinálni. Nagyon közel állok már a diplomához, jövő félévben zéródolgozat + állatvizsga, de én innen is képes vagyok elbaszni. Habár felvételire is úgy mentem be, hogy több, mint egy hetes részegség után, halál sokadnaposan valahogy beestem, aztán mégis 5-ös lett. Az egyetemet meg úgy csináltam, hogy a mostani félév kivételével az utóbbi időben minden félévben a diliházban kötöttem ki. Mindegy, reméljük a legjobbakat…
4 gondolat erről: “Beadandó”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Meglesz az már…
Na, én (többek között) pont a permanens szenvedés elől menekültem el. Egy melóhely még mindig jobb. Mondjuk azokról is egy ideig folyton be akartak iskolázni, na neeem.
Elég lesz kb. 7 oldal a 20 000-hez, no, a fele már megvan!
Én is úgy számoltam, hogy max. 7 oldal, amit kikínzok magamból. A 20000 karakteres nem erre vonatkozik, az egy másik kedves vizsga, de ahhoz még tartozik powerpoint prezentáció + előadás is… Az már hálisten csak a jövő félévben…
Na, és mi történt, hogy ebben a félévben elmaradt a diliház?
Találtam Debrecenben egy normális orvost, aki nem akart mindenáron beb.xni. Végül is megoldottuk a gyógyszerváltást ambulánsan.