Pedig néha jó lenne. Zokogni. De nem megy. Amikor, 20 éve, elhagyott a 2. férjem, 3 napon át sírtam, és elfogyott a könnyem. Azóta kétszer „sikerült”: amikor elköltözött a lányom, meg amikor én visszaköltöztem abba az elátkozott házba. Azonkívül legfeljebb könnyeztem, azt is csak néhányszor. Igaz, látták már rajtam, hogy egy homály nincs a szememben, de befelé sírok. Na, már azt sem.
Pedig nem mindig volt jó. Hogy például a tehetetlen dühtől elbőgtem magam. Most már nem vagyok olyankor tehetetlen. Hogy ez jó-e? Is-is. Aztán az önsajnálat. Van most is, de azonnal beugrik: megérdemeltem. Én tehetek róla, nincs „szegény Ycouca”, meg „miért pont én” – hát miattam.
A kistarcsai áternő próbált rá kondicionálni, mantráztatott, ilyenek voltak, hogy „egy nőnek szabad sírni”. Csak hát, minden alkalommal beugrott Székely Éva örökbecsű mondása: sírni csak a győztesnek szabad! Akkor egy örök vesztesnek nincs is joga hozzá.
Pedig néha jó lenne…
Szerző:
Sírni mindig szabad ha úgy érzi ez ember. Sajnos meggyőződésem hogy a legtöbb gyógyszer csökkenti a sírásra való képességet.. pl SSRI antidepresszánsok a legjobban. Nekem az a tapasztalatom.. hogy van hogy segít a sírás van hogy kevés és kell a gyógyszer.. Mindenesetre az elfojtás egyenes út a megőrülés felé..Persze kinek van joga eldönteni hogy ki őrült és ki nem az?
Nem beszélve arról hogy ez a 2021-es világ is úgy beteg ahogy van. Nem mintha már a Facebook és az okostelefonok megjelenése óta nem lenne az.
Az értékes emberek(mint Te Kleó) értéktelennek érzik magukat míg a rossz rib_ncok az Instagramon sztárnak gondolják magukat. Én meg mint egy kívülálló szellem csak a fejemet csóválom.
Végeredményképpen: Hagyd a fenébe a sírás elfojtásával kapcsolatos sztereotípiákat.. ha úgy érzed,sírd ki magad. Nekem pl részegen egész jól megy.. Tudok hozzá küldeni zenei anyagot,az segíthet. De pl ha ittas állapotban olyan zenét hallgatsz amit olyankor hallgattál amikor még boldog voltál vagy lelkileg nagyon megérintett, szerintem garantált a sírás. Részemről legalábbis 10ből 7szer bejön.
Jaj, az én értékemet vágósúlyban mérik…
Nem elfojtom, nem megy. Zenére, piásan sem. Esetleg ha megnézném akárhányadszorra a Waterloo Bridge című régi romantikááás filmet. Ott 3 bőgős jelenet is van. A Casablancában csak kettő. 😀
Nekem most temetés után sikerült egy egészségeset.. ott valahogy nem tudtam.. meg utálom ha sírni látnak. Nagyon közel kell valakit engednem magamhoz hogy abban a megtiszteltetésben részesítsem hogy a képébe vonyítsak. Pedig még az olanzát is feltoltam 5mg-ra.. ígyse zabálok tőle jobban.. meg így biztonságosabb.. tegnap este már határozottan érzékeltem hogy kevés lesz a 2,5mg.
Nem tudok okosat mondani.