Halihó annak aki olvassa!
Elég régen írtam ide, kb 2 éve vagy másfél. Azóta el tudtam kezdeni egy pszichoterápiát, aminek segítségével érzelmileg sokkal stabilabb lettem és nem mellesleg kiderült számomra, hogy nem vagyok borderline. Igen voltak pszichotikus időszakaim az életemben, de az nem volt annyira állandó. A hosszmetszeti diagnosztika, magyarán, az hosszabb idő alatt elkészített diagnózis, azaz nem a rövid (keresztmetszeti) mint a Rorschasch, alatt nárcisztikus és elkerülő személyiség zavart állapított meg nálam.
Alapvetően a válásomon kezdtünk el dolgozni, de egyre inkább, ahogy egyre kiegyensúlyozottabb lettem, bennem merült föl, hogy dolgozhatnék a gyerekkoromon is. Ez egyszerre volt szokatlan és felszabadító illetve, amolyan aha élményekkel teli. Biztos még lenne mit feldolgozni. Annyi amit itt szeretnék megosztani, hogy negyven éves korom ellenére, valahol a kamaszkorban akadtam el, annak összes dolgával együtt és most élem meg ezeket, úgy mint az anyagi biztonság megteremtését illetve a szülőktől való érzelmi függetlenséget. A járvány elött egy étteremben sikerűlt dolgoznom, csak nem voltam elég pontos és valószínüleg lassú is :). Ezért megváltak tőlem. A nyáron több sikertelen interjú után végül úgy döntöttem hogy elválalok egy kézebesítői munkát, most ezt csinálom, egész jól bírom.
A járvány engem kicsit többszörösen érint, mert az idős szüleimmel lakom, szóval ezért én fokozottan figyelek az előírásokra, mégha mások nem is.
Kicsit mind megbolondultunk itt az utóbbi pár hónapban, az emberek türelmetlenek, feszültek, frusztráltak és dühösek. Érthetően. De én reménykedem, hogy pár hónap és az átlagemberek is megkaphatják a vakcinát és akkor újra szababban járkálhatunk mindannyian.
Remélem mindannyian akik itt vagytok találtok helyet, vagy teret, ahol nyugalomban lehettek, ha annak érzitek szükségét és megkapjátok a nektek való segítséget.
Üdvözlettel Stoppard
Szerző:
Gratulálok! 🙂
Köszönöm 🙂