Mindenhol azt tanácsolják, hogy az ilyen személyiségtől mindenki meneküljön. Meg azt is leírják, hogy tulajdonképpen önbizalom-hiányos.
Na most mi van akkor, ha az ember tudja ezt magáról (valószínűleg azért tudom, mert nem a „vezető” személyiségzavarom), próbál is segítséghez fordulni, de hát terápiarezisztens (értek ezen kb. ötféle terápiát, és nemcsak erre…).
Na most akkor. Mindenki eltávolodik tőle, megjegyzem, jogos önvédelemből, de vele mi lesz vele? Mert ettől még jobban csökken az önbizalma.
Szóval, aki nárcisztikus, azt le kellene lőni? Olykor van benne valami…
*
De régóta meg szerettem volna ezt a dolgot írni…
Szerző:
Blog kommentek: 14835Blog bejegyzések: 69Regisztráció: 29-12-2012
Ja, és ugye 7 hónapig jártam a nárci, hímsoviniszta barommal, ő mindezekkel abszolút nem volt tisztában. De végül is mint border, leradíroztam. És még azt is tudom, mit kompenzált. Aztán jött a félcigó bűnöző, akinek sokkal több empátiás készsége volt. De hát én is szerettem azt a barmot… De mindent nem lehet eltűrni… Félreértés ne essék: semmiféle fizikai erőszakot nem alkalmazott, sőt, eltűrte tőlem… Az utolsóig, amikor elszakadt nálam a cérna… pedig nem is ittam. De akkor sem „bántott”, de fizikailag félt tőlem…
Szörnyű az, amikor önmagadat próbálod kívülről látni, és a torz társadalmi elvárások miatt még te magad önnöm lényedet is el kell, hogy ítéld azért, hogy része lehess valaminek, ami eleve kitaszít magából.
Pedig egyetlen ember van, akitől biztosan nem tudsz egy életen át szabadulni.
És az pont a saját valód…
És a félcigó bűnöző meddig volt meg?
2 év. Aztán megszöktettem magam. Az sesemmitörténet…
„Az ember számára az elfogadott szabályok követése mindennél fontosabb. Ha mégis megszegjük ezeket, akkor ezt egy erősebbnek ítélt szabályrendszer jegyében tesszük.” (Dr. Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos – Hogyan gondolkodnak a kutyák? Vince Kiadó, 2000, 92. o.)
Izgalmas felvetés. Sztem rengeteg „szabályNEMkövető” ember van. A legtöbb persze csip-csup dolgokban „lép félre” és saját magának prímán megmagyarázza, hogy azt miért is lehet.
Mostanában segédkezem macskaestetésben (kóbor cicák) és egyre bonyolultabbnak tűnik a szabályrendszer, hogy ki mikor mit ehet.
Roppant kíváncsi lennék kóbor kutyák etetésére is. Persze egy fa tetején lennék. 🙂
A megmagyarázás is egy másik szabályrendszer szerinti értékelés. Másrészt a szabálykövetés nem feltétlenül egyenlő a törvénytisztelettel. Az igazán szabály-nem-követő az adott társadalom teljes rendszerét, szabályait elveti. Amolyan „törvényen kívüli” (beleértve nemcsak az írott, hanem az ún. társadalmi, együttélési szabályokat is), „belülről” nézve a társadalom perifériáján él, pszi-szaknyelven: nem tűri a kereteket.
Nem írtam a lényeget. Az etetés szigorúan tilos, pénzbírság jár érte. Én mégis csinálom, bár nem értek vele egyet. Fura egy dolog.
Viszont a macsikat nézni, ahogy esznek, hát nagyon klassz. Rájuk vonatkozott, hogy bonyolult a szabályrendszer, hogy ki mikor ehet.
És mi a különbség a szabálykövető és a törvénytisztelő között?
A macska (és egyéb kóbor állat) etetésére vonatkozó törvényt ismerem. Anno az egész Állatvédelmi törvényt áttanulmányoztam, már jobb voltam benne, mint egy jogász. 😀
*
A szabályok, mondom, a társadalmi együttélés szabályai, amiket nem határoz meg törvény. Pl. semmi nem tiltja, h bef.ngjunk a liftbe, de nem „illik”. (És innentől van a carok rá.)
Tudod, hogy nehéz a felfogásom. 🙂
És mit mond a törvény a kóbor állatok etetéséről?
Hogy pénzbüntetést von maga után, mert közegészségügyileg veszélyeztet. (A galamboké is!)
Újra kérdem: és mi lesz/mi legyen az önbizalom-hiányos, kibírhatatlan, menekülésre késztető nárcisztikussal???
Szerintem az nem nárcisztikus, aki tudja magáról, hogy az.
Legfeljebb nem „tisztán” az.
Semmi nem lesz vele, így fog élni. 40 felett elvileg kicsit fel tud puhulni.
Megjegyzem, ha nárcisztikus partnered volt, akkor a beszámolók szerint nagyon sokan éreznek legyőzhetetlen késztetést, hogy segíteni kéne az illetőnek. De nem kell, ez illúzió. Olyan energia-csere és elszívás zajlik egy ilyen kapcsolatban, hogy szinte helyet cserél a két személyiség. Valójában magadon kell segíteni. Határokat meghúzni és ilyenek. Nem kell segíteni a nárcinak, ő is magán tud csak segíteni, ha tényleg úgy érzi, elmegy terápiába, aztán lesz, ami lesz, de általában keresnek valakit, akinek megint lehet szívni az energiáit. Nekem is volt ilyen kapcsolatom, a legjobb döntés teljesen elvágni a szálakat. Nem hangzik fair-nek, de ez van.
Elvágtam. Na, ez a faszi közel a 60-hoz sem puhult, sőt! Amúgy talán azért bírtam megszabadulni, mert kevert szem.-zavaromban nekem is van nárci, hétköznapilag: elég egoista vagyok. Na meg „rémisztette” a border, 😀 de így is megpróbált folyamatos sakkban tartani, aztán patt helyzet alakult ki, én meg szó szerint kivágtam (a fejét egy pohárral, 10 centiről). De volt pofája még 1x keresni vmi hülye dumával… Elhajtottam.