Életunt madárdal
pár évtizeddel ezelőtt, azt hiszem,
természet helyett csak vak betonfalakban,
lerakott, és azóta se történt semmi
valami madár egy kőtojásalakban
megzápult a tojás, kitekintek onnan,
férgek és giliszták eszik szét az agyam,
kényem-kedvem szerint hol csakúgy halottnak,
hol márványszobornak tettem itt magam
fecsegek, ha kell, de fogalmam sincs, hogy mit
valaki beszélget, valaki csak bámul,
csend süvít az agyban, a csend madara felhő,
s beszédfoszlányokból alakul ki zápor
csendmadár vagyok, vagy magánymadár – mindegy,
bezár tojáshéjam megkövült unalma,
leszakadt tollaim széthullva a földön –
talán angyalszárny is lehettetek volna
nem tudok kimászni, lusta vagyok, s fáradt
senki sem akart kikelteni magától,
itt maradok most már, az biztos nem árthat,
fészket építettem halál-darabkákból
Borderline vagyok, úgyhogy lehet hogy pár óra múlva már ezt a bejegyzést is meg fogom bánni, de ha esetleg nem, hadd kérdezzem meg, hogy nem idegesítene senkit, ha néha szétspamelném a Búrát versekkel/novellákkal/regényrészletekkel/random agymenésekkel?
A saját blogodban azt csinálsz, amit akarsz. 🙂
Meg lehetne zenésíteni. 🙂 Bár most csak ilyen Ganxtazolee-féle alap van a fejemben, pedig nem nagyon szeretem a stílusukat. 🙂
Dehogy zavar! 😀
Összességében is tetszik, de ez a rész, ez különösen odabasz:
„nem tudok kimászni, lusta vagyok, s fáradt
senki sem akart kikelteni magától,
itt maradok most már, az biztos nem árthat,
fészket építettem halál-darabkákból”
Szóval én várom a többit, és legfeljebb akkor fogok idegeskedni, ha nem osztasz meg többet. 😀
Köszönöm a kedves hozzászólásokat! Bocsánat, hogy csak most válaszolok, tényleg nagyon időszakos nálam az ide való feljárogatás, általában „semlegesebb” napjaimon történik meg – ha túl „boldog”vagyok, azért nem jövök, ha túl mélyen vagyok, akkor meg azért, mert nem nagyon szoktam az alváson és az apátiába való elmerülésen kívül mást csinálni.
Igazi „borderes tehetség” vagy! Várjuk a többit! 😉