Jó ideje nem jártam az oldalon, nem írtam bejegyzést. Igazság szerint annyira fárasztó volt az elmúlt időszak, hogy kicsit elengedtem mindent és estére már csak pihenni volt kedvem. Aztán volt néhány családban zajló esemény, ami elvonta a figyelmemet minden másról. Mostanra kicsit kezdek helyrerázódni.
A munkábajárás lényegesen könnybebé vált azóta. Szerencsére a kollégák hosszútávon is segeítőkésznek és barátságosnak bizonyultak, így enyhülhetett a szorongásom. Ezért nagyon hálás vagyok, mert fontos, hogy ne érezzem magam kiszolgáltatva. Nálam ez a kulcsa a szociális fóbiám oldásának, kellenek a kapaszkodók. Persze továbbra is fárasztó a két idegennyelv miatt, de igyekszem magam fejleszteni és új dolgokat tanulni. Kellenek a kihívások.
Kialakult egy kényelmes mindennapi rutin, a dolgos hétköznapok menetrendje. Közben otthon is voltunk pár hetet karácsony táján. Nagyon vártam és készültem rá, de végül valahogy elmaradt a várt örömmámor. A családdal nagyon jó volt találkozni, de mivel folyamatosan vendégségben voltunk valahogy teljesen más hangulata lett az egésznek. Végig éreztem, hogy ennek hamarosan vége lesz és újabb hosszú hónapok következnek egy másik időzónában, másik kontienesen. Itt már amúgy egés otthonosan vagyunk, sikerült berendezkedni. Már mindenünk itt van, csak a fontos emberek maradtak otthon, szóval a legfontosabb mégsincs itt. Érdekes ez.
Nagyon hosszúra nyúlik a tél is és itt áprilisig nem is nagyon várható a tavasz apró jele sem. Kevés a fény, nagy a hideg, sok a hó. Nem panaszáradatnak szánom ezt, csak úgy érzem ez is hozzájárul most ahhoz, hogy nem érzem magam annyira jól. Volt néhány nem túl sikeres próbálkozásom a feszültség levezetésére mostanában. Iszogatással próbáltam ellazulni 1-1 szombat este, de ez nem bizonyult jó ötletnek. Az alkohol már régóta nem a barátom, cinkosomnak meg soha nem volt mondható, mert inkább olyan „haver”, aki mindig akkor jön, amikor nem hívtad volna meg a buliba és még hátba is támad :). (Ez lehet, hogy zagyvaságnak hangzik.) A lényeg, hogy nem az első, hogy nem a megfelelő eszközökkel próbálom az időt rábírni, hogy igenis most haladjunk és következzen valami melegebb, fényesebb, frissebb időszak. Ez egy külön téma, megérdemel majd egy különálló blogbejegyzést, ha úgy alakul.
Kicsit igyekszem most tartalmat vinni a napjaimba a munkán kívül. Kicsit ideje van most az elmélkedésnek és önelemzésnek. Na meg a szembenézésnek, hogy bár egy nagy stresszfaktor (új munkahely) eltűnni látszik, mégis jönnek helyette újak és ennek biztosan oka van. Biztosan én vagyok az oka.
Szerző:
