Bordi világlátás

Teljesen indifferens, hogy miről volt szó, egy nálam picit idősebb barátnőm (a kutyasuliban) megkérdezte:
– Nálad minden ilyen? Fekete vagy fehér?
– Igen.
Mert végül is a fekete a szín hiánya, a fehérben pedig minden szín benne van, én nem bontom. Van fény és sötétség, létezik igen és nem. Nincs árny, alkony; talán. Vagy ez, vagy az.

Teljes igazsága van a jin-jangnak, egyik sem értelmezhető a másik nélkül: mint ahogy minden édes süteménybe kell egy csipet só, és minden sósba egy csipet cukor.

Olyannyira csak a két ellentét létezik számomra, és a kettő együttes léte, hogy értékelte! a szomszéd, amikor le-nem-normálisozott, hogy azt válaszoltam: milyen jó, hogy mi is vagyunk, tudjátok mihez viszonyítani a normálist.

Tehát van élet és halál. Mindkettőben egy csipetnyi a másikból, hogy értelmezhető legyen.

 

Szerző:

Belépett: 1 nap

Kleó

Blog kommentek: 14835Blog bejegyzések: 69Regisztráció: 29-12-2012

5 gondolat erről: “Bordi világlátás”

  1. Szerintem az emberi agy nem képes pantone skálában legenerálni a direkt színeket, hanem mindent színbont-színkever pár alapszínből (mint a szitanyomás). A bordik agya is bont – kever, csak az eredményt túl közelről nézi, nem távolról, ezért csak a különálló pontokat érzékeli, és ha a pont nagy fehér akkor a dolog fehér, ha nagy fekete akkor pedig fekete.

    Távolról meg szépen kijön az átmenet.

Írj megjegyzést