Mindenhol ott van. Bárhová mész nem tudsz megszabadulni tőle. Mindig a sarkadban van, megállás nélkül beszél hozzád. Nem tudsz elfutni sem elbújni előle. Kívülállóként avatkozik a történésekbe.
Most is itt van, hogy ne tudjak írni róla. Két sor alatt harmadszor jött be az ajtón és szakított félbe.
És megint… És megint… Ilyen nincs bazmeg…
Mindig más alakot ölt. Általában emberi alakot, de mindig másképp néz ki.
Amúgy ha nem ölt alakot, akkor fekete illetve színtelen. Úgy értem olyan mintha más anyagból lenne. Nem veri vissza a fényt így színe sincs. Hasonlít az árnyékra. Ember formájú, de nem tudod kivenni az arcát. Még a hangja alapján sem lehet megállapítani, hogy nő-e vagy férfi. Nyilván nem mivel nem ember, még csak nem is biológiai lény így neme sincs.
Tulajdonképpen üldözi azokat, akiket kiszemel. Addig hajszol még bele nem őrülsz.
A gondolataidhoz is hozzá tud férkőzni és kedve szerint alakítja. Mintha játszana veled, mint mikor a macska játszik az egérrel mielőtt megöli.
Minden éjjel ott ül az ágyad szélén mikor kinyitod a szemed. Gyakran felráz éjszaka. Érzem az érintését, hallom a suttogását. De ez még a jobbik eset. Sokkal rosszabb mikor az álmaimmal játszik.
Ismerős? Találkoztál már vele? Téged is üldöz?
Szerző:
Őszintén szóval ez az első. hogy bárkitől elolvastam volna akármit is. Engem nagyon megfogott a szöveg atmoszférája. Szivesen olvasnék még tőled ilyen szösszeneteket.