Abba akarom hagyni..

A nap feljön, beragyogja a földet, majd este eltünik, mert elfáradt benne. A szerelem érzése felcsillan az emberekben, majd idővel elhalványul, eltünik az, hisz a személyek elfáradnak szeretni a másikat. Minden csupán egy ideig tart. Minden múló, mint az élet is. 

Azon szoktam gondolkozni, hogy higyjek e abban, hogy mindennek van Oka.

Oka van annak, hogy mindenki kegyetlenül, megalázóan és úgy viselkednek velem, mintha láthatlan kis féreg volnék?

Oka van annak, hogy a családom úgy viselkedik velem ahogyan?

Oka van annak, hogy megerőszakoltak?

Oka van annak, hogy anyám csalja apámat?

 

Mikor vannak üres perceim, csak bámulok ki a fejemből, és akkor jövök rá, hogy semmi célom nincs ebben az életben. Csak sodródok az árral, ami annyiszor megsebzett már, hogy lassan elvérzek. 

Van, hogy a tükörbe bámulom önmagam.. tudjátok mit látok? Egy lányt, aki már réges régen halott. Egy testet, amiben egy halott lélek bolyong elveszetten. A szememben semmi élet nem lakozik, félelmetesen üres.

 

Erős volnék? Akkor miért nem érzem magam annak? 

Az emberiség nagyrésze, hatalmas nagy szinész. Megjátszani másnak, boldognak magadat, hogy ők ne vegyék észre mennyire elcseszettül vagy. Eljátszani, hogy élni akarsz, mikor azért sirsz kinkeservesen, hogy jöjjön el végre az a pillanat, amire vágysz. Másokat nyugtatni, hogy minden a legnagyobb rendben, mikor pár percel ezelőtt bántottad magadat. Undoritó dolog. Én is, undoritó vagyok. 

Vannak olyan személyek, akiknek hitegeted, hogy nem akarsz tenni semmi visszafordithatatlant a jövőben, mégis csak azon jár az agyad. Kattogsz, hogy mi lehetne a legszebb utolsó pillanat a földön. Mit kéne előtte megtenni, majd miként fejezed be. 

Sose hittem abban, hogy van olyan kezelés, ami megmenthet. Hisz valjuk be, a legnagyobb segitség, egy új élet lenne, amiben nincs meg az a múlt, ami tönkre teszi a mindennapjaidat. 

 

Egy erdőben akarom csinálni, ahol madarak csicsergését hallgathatom. A fák lobjai között beszűrődő fény alatt, ami melengeti orcámat. Egy virágot szeretnék vinni oda magammal, ami egy élet kiontása után, hervadásnak kezd. Megmutatná, hogy az idő, hogy múlik. Milyen kegyetlenül, gyorsan, mégis van benne valami elképesztő és szép. A virág megmutatná, hogy egyszer az nagyon szépen viritott, az volt a legszebb, legtündöklőbb virágszál az egész bolygón, de miután azt kitépték, levágták a helyéről, nem tudott az maradni, igy a világtól való megválást választva, hervad el, hogy egy másik virágként jelenjen meg újra, valahol máshol, egy jobb helyen. Ahol újra, tündökölhet.