Konkrétan, nem érzek semmit. Mintha egy lelketlen bábu lennék, egy szexrobot. Se lélekben, sem pedig testben nem vagyok ott igazából. Totál érzéketlen vagyok. Amióta ezek megtörténtek velem, nem is tudom hova tenni a dolgot. Fejben olyan, mintha nem is történt volna semmi. Lélekben pedig teljesen érzelemmentes a dolog.
Nagyon sokat gondolkodtam ezen, de egyszerűen nem tudom hova tenni a dolgot. Tegnap viszont ez és még pár dolog, amik az elmúlt időszakban történtek, ráébresztettek, hogy, amit érzek az a beletörődés. Az utóbbi események alatt megtörtem, fáradt vagyok.
Egyeskével minden alkalom után csak feküdtem és azon gondolkodtam, h most mi is történt? Tényleg szexeltünk? De akkor miért nem érzek semmit?
Nehéz volt beismernem, de a férfiak kiöltek belőlem mindent, nem számítanak már semmit, a szememben nem érnek semmit. Olyan jelentéktelenek lettek, annyira nem bízom bennük, hogy még elmenni is képtelen vagyok. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, csak úgy h nekem a férfiak semmik.
Szerző:
Ezt írod az előző blogban: „az elején nagyon jó volt minden, túl jó is ami gyanús is volt, amit persze nem egyszer meg is említettem neki” – ez meg némileg ellentmond ennek…
Az első szex és a kapcsolatunk az ami jó volt. A tenyerén hordozott, ami tetszett. A szex úgy általában nem volt valami nagy izgalom számomra. Nagyon jó baráti viszony lett köztünk, a szex csak a velejáró úgymond rossz volt nekem.