2019.08.04.-e hajnali 2:32 perc van.
Csend van a szobában…csak a laptopom hangját hallom és a párom szuszogását. Nem tudok aludni……
A szőnyegen ülök ölemben a laptoppal és közben ezernyi kérdés cikázik a fejemben.
Miért pont én?
Mi vezethetett idáig?
Miért nem hallom az emberek segítséggel teli hangját?
Mi történik velem?
Mikor lesz ennek vége?
Az emberek tettek ilyenné vagy én saját magam tettem „beteggé”?-igen…beteg vagyok ezt már nem tudom titkolni és segítségre van szükségem…
Sok-sok megválaszolatlan kérdés amit felteszek magamnak. Nemrégiben beismertem,hogy baj van. Hogy segítségre szorulok.
Itt megnyugszom. Itt nem kell magyarázkodnom,nem akad el a szavam. És nem fognak rám furcsán tekinteni.
Úgy érzem magam mintha lebegnék egy üres térben egyedül a problémákkal. Mondták,hogy beszéljem ki de nekem nem megy a beszéd. Írni sokkal jobban szeretek…
12 perc elteltével sem érzem magam álmosnak pedig aludhattam max 2 órát. És napközben is durván 2 órát. Az összesen 4 óra alvás és nem tudok többet aludni. Nem megy.
Holnap felkeresek egy orvost és elmesélem mi történik velem. Talán Ő ki tud ebből hozni…
Szia!
Jól teszed! Az is jó, ha leírod neki a dolgokat, vagy kiprinteled, amiket írtál, és elviszed neki.