Megtört a jég…. elmondtam a szüleimnek a párom kíséretében ,hogy mi zajlik bennem napmint nap mi az amielől menekülök.. Elmondtam,hogy azt érzem ,hogy sokszor üres vagyok belül…,hogy nem tudom mi történik körülöttem,hogy azt érzem,hogy nem csak én irányítom a gondolataim… Azt tanácsolták,hogy keressek fel egy pszichológust.. Most azt terveztem el,hogy hétfőn elmegyek egy orvoshoz. És utána megpróbálom minden erőm összeszedni és közölni párom szüleivel a dolgot. Félek kicsit,hogy nem hisznek nekem vagy esteleg zakkantnak tartanak majd vagy foggalmam sincs mit gondolok már szinte azt sem tudom ,hogy most mi kéztet arra,hogyírjak. De egy biztos,hogy egyre inkább itthon érzem magam az oldalon. Egyre több időt töltök írással. Ami rám soha de soha nem volt jellemző. Úgy érzem ez az ami megnyugtat. Ha írok ide. És kevésbé vagyok emberek társaságában és beszélek velük. Olyankor mindig elönt egy kissebb félelem amikor beszélek másokkal. Ez alól kivétel a párom és a szüleim. Nem tartom a kapcsolatot egy barátommal sem. Elhagytam minden baráti kapcsolatot. Hiába mondanám el nekik.. Vagy képen röhögnének vagy őrültnek tartanának. És én azt nem szeretném átélni. Elhatároztam,hogy meg szeretnék gyógyulni és ha ahhoz az kell ,hogy órákat töltsek gép előtt írva a blogomat akkor azt teszem. Tudom,hogy nem jó ötlet elzárkózni az emberek elől. Hisz mi lesz így a munkahelyen? Mivel egészségügyis vagyok (idén szeptemberben kezdem el letenni az OKJ-s képzés által biztosított gyakorló ápoló szakot) így nyílván kontaktusban kell lennem az emberekkel. Azt még talán kibírom, de szerintem már csak úgy ha, ide milliónyi bejegyzést írok.
Szerző:
Hatalmas lépés volt ez a jégtörés, légy büszke magadra! És héé, most egyedül az a fontos, hogy TE érezd jól magad, bőven elég lesz ezzel foglalkoznod, oké? Afelett nem lehet kontrollod, hogy ki mit gondol, és igazából… miért is számítana?! TE vagy a fontos!
Miért kell elmondanod a párod szüleinek?