Minden olyan mintha álmodnék…. mintha nem a valóságban élnék hanem egy álomban…. kezdem azt hinni ,hogy megőrültem…. nem tudok aludni vagy ha mégis rémálmaim vannak… lehet velem van baj… majdnem minden nap szomorú vagyok és a sírás kerülget. Van egy párkapcsolatom a vőlegényemet mindenkinél jobban szeretem és félek ,hogy ezmiatt el is veszíthetem. 
Mindenben mellettem áll és támogat még is azt érzem nem érdemlem meg őt. 🙁 Ok és minden szándék nélkül bántom meg őt és a körülöttem élőket… teljesen tanácstalan vagyok… nemrégiben elveszíítettem pár fontos személyt az életemben.. ami valószínűleg hozzáseített ehhez az állapothoz na és persze a család… Mint minden családban vannak konfliktusok kinél nagyobb kinél kissebb… én mégis úgy érzem,hogy nem tudok egyről a kettőre jutni. Félek… félek hogy mindenkit elveszítek magam körülfélek ,hogy én is elveszek… A hétköznapi apró problémákat nem tudom már úgykezelni mint régen. Nem tudok tovább siklani rajtuk… Napközben viszonylag sokat alszom ami aggaszt.. és tudom,hogy nem helyes.Azt hallottam ,hogy az emberek azért is alszanak sokat ,mert így elkerülhetik a mindennapi stresszt vagy problémákat és ilyenkor az agy kikapcsol. Én mégis azt érzem,hogy nekem ez sem segít. Próbálom a figyelmem elterelni azokról amik bánanak. Úgy értem,hogy a gondokról. Zenét hallgatok…sétálok..de az elmúlt hetekben csak fekszem és alszom vagy ha nem akkor néha kimozdulok… de érzem,hogy valami nincs rendben… próbáltam már aztis,hogy nem gondolok a problémákra ,hogy kitörlöm a gondokat de nem megy.. olyan mintha nem tudnék szabadulni tőlük. És ez sajnos kihat a környezetemre is… a szüleimmel nem beszélek csak ritkán.. próbálom palástolni a dolgokat… a párom mindent elkövet,hogy nyugodt legyek de nem tudok megnyugodni… nem tudom,hogy szabadulhatnék ettől… ,hogy végre boldog és kiegyensúlyozott lehessek… és ne ártsak senkinek sohatöbbé. Azt érzem,hogy van bennem egy „sötét oldal”… olyan mintha nem én irányítanám a testem… a szüleim és a családom előtt titkolom a dolgot..mert csak azt kapnám,hogy mi bajod lenne és min stresszelnél?… okod sincs rá…. pedig ha tudnák ,hogy belül mekkora harcot vívok nap mint nap…:( egyedül a párom tudja mi zajlik bennem..senki más csak félek tényleg nagyon de nagyon félek ,hogy elveszítem ez miatt :'( :'( :'( :'(
KÖSZÖNÖM AZOKNAK AKIK HOZZÁSZÓLNAK!
Nun
Szerző:
Szia!
Mivel nem vagyunk szakemberek, nem diagnosztizálunk, de hát a tünetek nagyon ismerősek. Sajnos ebből egyedül nem fogsz tudni kimászni, mielőbb fordulj orvoshoz! Legalább a házidoki, tudni fogja a teendőt.
Házidoki…. ez a házidoki sz*rt sem ér….ha lehet így fogalmazni… a gyerekorvosom 17 éves korombanátpasszolt a felnőtt dokinak.. Azóta az orvosok többségében sem tudok megbízni.. legalábbis ami a háziorvosokra vonatkozik..
Akkor pszichiáter. De legalább egy pszichológus, ő tovább is küld, ha úgy látja jónak.
Pszichológus nagyon jó ötlet, neki mesélhetnél az érzéseidről anélkül, hogy félned kéne negatív következményektől.
Párodról támogatólag írsz, neki mondtad, hogy félsz attól, hogy elkergeted magad mellől? Az nagyon jó, hogy ő tudja, hogy mi zajlik benned. A félelmedről is tud?
Pszichológus nagyon jó ötlet, neki mesélhetnél az érzéseidről anélkül, hogy félned kéne negatív következményektől.
Párodról támogatólag írsz, neki mondtad, hogy félsz attól, hogy elkergeted magad mellől? Az nagyon jó, hogy ő tudja, hogy mi zajlik benned. A félelmedről is tud?
Igen tud a félelmemről és mindenről arról is ,hogy félek ,hogy elkergetem magamtól ezzel a dologgal…..
Tök jó, hogy elmondtad neki ezt is.
Bizalmadon nagy csorba esett, olyan jó lenne, ha el tudnád hinni, hogy nem kell mindentől félned.
Hogy látod, szakember felkeresése járható út lehet neked?
Szerintem igen… Erőt kell vennem magamon… hisz ebből ki lehet jönni valahogyan nem szeretném feladni… 🙁