Érződik valóban a szövegeken, a zenén, hogy saját tapasztalatokon alapulnak, nagyon eredeti. Ezért is kedvelem őket annyira. Klassz, hogy produktívvá alakította a szenvedését. Le a kalappal.
A „Bunkerrajzoló”-t volt szerencsém megnézni. Erőteljes, magával ragadó, nem szépítget. Akinek van kedve, lehetősége rá, annak tudom ajánlani.
Ja igen, és teljesen egyetértek azzal, hogy akiből nem tudnak politikai tőkét kovácsolni, vagyis olvasatomban szavazótábort, az társadalmi szinten valóban le van szarva. Ezt nem rég saját bőrömön is tapasztaltam, nagyon szomorú és csalódott vagyok.
Szia! Sajnálom a negatív tapasztalataidat. Én ugyan nem közvetlenül szembesülök avval, hogy nem vagyok politikai tőke, de totálisan fölöslegesnek érzem magam, az egész életemet, amit tudok, amit tanultam, vagyis ez tükröződik számomra jelenleg. És ahonnan indultam, az hasonlít Marcell életéhez kicsit, szóval vannak, akik jóval a startvonal mögül rajtolnak és többet kell küzdeniük mindenért (és nem biztos, hogy sikerül). De ő azért ebben legalább egy inspiráló példa. A zene sok erőt ad, de ugródeszkaként sajnos nem tudom használni, ilyenkor arra gondolok, jó lenne tudni zenélni. Amit lehet: csak hallgatni rongyosra. Na, most én sem vagyok valami lelkes, majd csak „ne félj, jönnek jobb napok” (A Hold). Üdv!
Érződik valóban a szövegeken, a zenén, hogy saját tapasztalatokon alapulnak, nagyon eredeti. Ezért is kedvelem őket annyira. Klassz, hogy produktívvá alakította a szenvedését. Le a kalappal.
A „Bunkerrajzoló”-t volt szerencsém megnézni. Erőteljes, magával ragadó, nem szépítget. Akinek van kedve, lehetősége rá, annak tudom ajánlani.
Ja igen, és teljesen egyetértek azzal, hogy akiből nem tudnak politikai tőkét kovácsolni, vagyis olvasatomban szavazótábort, az társadalmi szinten valóban le van szarva. Ezt nem rég saját bőrömön is tapasztaltam, nagyon szomorú és csalódott vagyok.
Szia!
Sajnálom a negatív tapasztalataidat.
Én ugyan nem közvetlenül szembesülök avval, hogy nem vagyok politikai tőke, de totálisan fölöslegesnek érzem magam, az egész életemet, amit tudok, amit tanultam, vagyis ez tükröződik számomra jelenleg.
És ahonnan indultam, az hasonlít Marcell életéhez kicsit, szóval vannak, akik jóval a startvonal mögül rajtolnak és többet kell küzdeniük mindenért (és nem biztos, hogy sikerül). De ő azért ebben legalább egy inspiráló példa.
A zene sok erőt ad, de ugródeszkaként sajnos nem tudom használni, ilyenkor arra gondolok, jó lenne tudni zenélni. Amit lehet: csak hallgatni rongyosra.
Na, most én sem vagyok valami lelkes, majd csak „ne félj, jönnek jobb napok” (A Hold).
Üdv!