Hihetetlenül jó volt a tegnapi meccs, szinte felért a tavaly március 15-i meccsel. Folyamatosan csinálta a marhaságait, és bár a tavalyi meccsnek volt egy egyedi csúcspontja, ennek ellenére a tegnapi se törpül el mellette. Először is a Kulibáli iszonyatosan felrúgta, hogy lent is maradt, azonban ő még ebbe se tudott belesérülni. Később volt egy piros volt a zokniján, én arra tippelek, hogy vérzett és így játszotta le a meccset. Voltak durva kicicáztatásai is.
Itt rúgta fel Kulibáli. Pont ott volt amúgy a piros folt, ahol ezen a képen fogja, tehát valószínű, hogy itt szedte össze azt a sebet, amit aztán a félidőben lekötözhettek, de aztán később át is ázhatott az. Vagy azok a képek az első félidőben készültek. Itt kapja Kulibáli a sárgát, ez volt az első sárga lap a meccsen, ami azt jelenti, hogy ekkor kapcsolta ki a Szandi, azaz ez esetben a 26. percben. Aztán magyarázott valamit a Kulibálinak, aki nagyon ideges lett rá. A kemény rúgás ellenére sokáig nem fetrengett. A felrúgás úgy történt, hogy Kulibáli fellökött egy valakit, a következő ember mellett elment, majd a harmadik ember Linzer volt, tudjuk mi lett a vége.
Rendszeresen találkozott Kulibálival a meccs folyamán, volt olyan is a meccs vége felé, hogy nekiment Kulibálinak, de látszott rajta, hogy teljesen összeszarta már magát tőle. Főleg, amióta keményen felrúgta. Kulibáli egyébként szinte mindenkit felrúgott, de őt senki nem tudta, azonban egyszer kicselezték. Itt látható, hogy véres a zoknija.
Mivel 3-0-ra kaptak ki, minden egyes gólnál rohadt ideges volt, ahogy egyre előrébb mentünk, úgy volt egyre fáradtabb, de próbálkozott nagyon és a kicicáztatás is nagyon ment. Volt olyan is, hogy abba se akarta hagyni, egymás után kicicáztatta magát. Ez függ az ellenféltől is, ugyanúgy, ha elkezdenek passzolgatni egymás között viszonylag kis területen, akkor lehet csinálni kemény kicicáztatást. És ugye senki nem mondja neki, hogy szaladgáljon ott. Közben ő meg olyan céllal csinálja, hogy labdát szerezzen, de helyette nevetségessé válik. Ő senkit nem tud leszerelni, de őt rendszeresen leszerelik, amibe aztán folyamatosan eltaknyol. Na szóval a heves kicicáztatás vége az lett, hogy mivel ide-oda szaladgált, egyszer csak eltaknyolt szokás szerint, a saját lábába botlott meg, senki nem ért hozzá.
Ott a háttérben már nagyon szomorú. Ha már eltaknyolás, akkor nem maradhattak el a szokásos dolgok se, amikor egy passzolásba taknyolt el, de volt olyan is, amikor fejelt egyet, aztán azért taknyolt el. Sokszor a szaladgálásaiba taknyolt el, de ennek a csúcsa az volt, amikor a heves kicicáztatás után. Ja, és folyton elveszik tőle, egy labdát se tud megtartani, és átvenni se, mert sokszor elpattan tőle, vagy, ha sikerül is átvennie, kissé messze pattan tőle, amit még elér. De hát ez esetben is azonnal jön az ellenfél, aki elveszi tőle. Aztán lehet taknyolgatni.
A szokásos sárga lap se maradhatott el, ugyanis folyamatosan a marhaságait csinálja, hogy, amikor nem sikerül labdát szereznie, akkor becsúszik, vagy csak simán felrúgja vagy fellöki az ellenfelet. Most is így történt. Ez a sárga meg azt jelentette, hogy akkor a visszavágót Kulibálihoz hasonlóan ki kell hagynia, emiatt a tudat miatt még hevesebbre sikerült a hisztije a szokásosnál. Még akkor is hisztizett, mikor már folytatódott a játék. A bíró leszarta. Kulibáli meg más csapattársai, akik szintén kaptak sárgát és ki kell hagyniuk a jövő heti meccset, nem hisztiztek egy percet se. Az átlag nem is szokott, csak ez a kis Linzer gyerek. Amúgy is a legfőbb gyenge pontja, ha sárga lapot kap, egyszerűen nem bírja elviselni és legtöbbször jogosan kapja és mégis. Ezután a sárga után már majdnem sírt, de megtanulhatná, hogy úgysem lesz visszavonva, hiába próbálkozik. Tehát jövő héten nem kell nézni a meccset, főleg, hogy Kulibáli se játszik. Pedig akkor lesz az évforduló, igaz, az 15-én, de az is Európa Liga meccsen történt.
Ez meg úgy történt pontosan, hogy Linzer egyszer csak enyhébben meglökte az ellenfelet (szokásosan), aki elesett, ezt a bíró lefújta, ekkor szerencsétlen Linzer gyerek egyből térdre rogyott és hisztizni kezdett, amikor a bíró még fel se mutatta a sárgát.
Aztán mutatta fel a bíró a sárgát, erre még hevesebben kezdett hisztizni, a bíró csak bólogatott rá, aztán faképnél hagyta, de Linzer követte, már zaklatásnak is elment. A folytatás az ellenfél szabadrúgásával folytatódott, de ő csak folyamatosan nyomta a hisztit.
Jól bepucsít itt. A meccs vége felé folyamatosan felrúgatta magát, szó szerint az ellenfél szétdarálta, de volt, hogy magától taknyolt el. Annyira görcsölt, meg igyekezett szegényke, hogy folyton az ellenfél lába alá került, meg amikor elveszik tőle, akkor is simán eltaknyol. Mind ezek ellenére nem sérült meg. Mást már hordágyon kellett volna levinni, de ez az ő hibája is, mert elég sokszor kezdeményezi úgy a helyzetet, hogy így jöjjön ki belőle, meg simán bele is fut az ellenfélbe. A tegnapi meccsen meg még a bíróba is képes volt belefutni.
Kis songoskodás, de ez még nem annyira durván. Amikor nála volt a labda, eléggé remegős és göcsölős volt, összevissza kapkod állandóan, főleg, ezért is rontja el. Ez eléggé jellemző rá.
A csapatkép
A csapat kirándulása Nápolyban.
Nem tudom, miért van ez, de egy hónapja már azt éreztem, hogy 100%-osan elmúlt a mánia, míg nem voltam itthon, aztán hazajöttem, ugye voltak már meccsek és szép lassan kezdett visszatérni. És egy ilyen meccs után, mint, amilyen a tegnapi volt, nem is kell csodálkozni, hogy visszahozza a teljes mániát. Eddig még nem éreztem 100%-osnak a mániát, most meg már egyre jobban. De, amilyen tavaly tavasszal volt, olyan már szerintem soha nem lesz, azonban a nyár végét és az őszt nem akarom megismételni, hogy már annyira erősen volt a mániám, hogy már irritált. Valljuk be, ettől Sabitzer mentett meg, hogy mániává tudott alakulni és Linzer iránt már nem voltak mániás érzések, de a gyűlölet az csak fokozódott. Ez karácsony körül csillapodott le és Sabitzer is eddig tartott, mint mánia.
Aztán januárban vissza akartam hozni a mániát, de alig volt róla valami, így nem igazán sikerült, de nem volt teljesen érdektelen, majd februárban következett az elmúlás, ami azt jelentette, hogy annyira elmúlt már, hogy már a meccsek se érdekeltek és nem izgatott, ha nem látom, szinte már meg sem néztem, mi van vele, ha mégis rávettem magam, nagyon kényszer volt. Ugyanez volt Sabitzernél is, az ő meccseit januárban még megnéztem, utána már teljesen érdektelenné vált és ő már nem tért vissza, az ő meccseit már nem nézem, mert baromi unalmas és csak kényszer.
Linzerről most is sok minden van, hogy újra elkezdődtek a meccsek, de Sabitzer úgy is egy nulla szinte. Két hét múlva lesznek a válogatott meccsek, fogadjunk, vissza fogja mondani valami kamu sérülésre hivatkozva. Nem lepődnénk meg.
A meccs legelején mutatták közelről és épp túrta az orrát.
Szép, mondhatom, és pont ilyenkor mutatják, amit egész Európa látott.
Mára ennyi, jövő héten is lesz egy poszt, ahol az elmúlt egy évet vázolom fel mánia szinten, ugyanis jövő hét pénteken lesz egy éve, hogy a mániám, és hiába voltak szünetek, és volt közben más is a mániám, valahogy mindig visszavezetett az út. Ennek egyik oka az lehetett, hogy nyár végén és ősszel nagyon el volt fajulva és sürgősen kellett egy új mánia, de ő nem tartott sokáig, csak három hónapig. Linzerrel természetesen ez idő alatt is sokat foglalkoztam, sőt többet, mint a mániámmal, és még utána is. És a 100% elmúlás után is vissza tudott térni, még erősebben, mint januárban. Ma van egy éve, hogy a Dortmund elleni odavágót játszották, de az a meccs még mániásan nem fogott meg.
https://kislinzer.blogspot.com/2019/03/szenzacios-meccs-volt.html
Szerző:
