Emeld föl a fejed! Ez most rólad szól. Mosolyogj már egy kicsit! Ez az. Melegíts be! Izgulsz? Kicsit felszedtél az utóbbi időben. A sok stressz, meg a környezetváltozás, ugye? Azért egy nő legyen mindig csinos. Kemény ez a harminc, de te legalább elmondhatod, hogy el(l)őtted az élet, haha, kezedbe vetted, átírtad, nem hajtottad igába a fejed.Te nem, te aztán nem!
Na gyerünk, nyomjál pár fekvőt, feneket ne emeld föl!Ez az, küzdeni azt tudsz. Meg másokon segíteni, megértőnek lenni, meghallgatni, bólogatni.
De valamiből élned is kell, nem? A figyelmed és a mosolyod értékes valuta, te is jól tudod. Ügyesen sáfárkodsz, csak rá ne jöjjenek. Ne nézz így, mindenki tudja, hogy te nem úgy értetted. Te nem. Te sose úgy.
Gyere, csináljunk pár húzódzkodást! Ez mindig nehezen ment. Semmi baj, mindenkinek vannak gyengeségei. Koncentráljunk a feladatra. Most nem kell azon vívódnunk, hogy mire vittük eddig, hogy mi lett volna, ha. Hogy a születésünk szükségmegoldás volt-e, meg hogy ők akkor is innának-e, ha mi nem lennénk. Pár korty borocska azért most nekünk is jólesne, nem igaz? De mi nem ők vagyunk, mi aztán nem.
Lábemelés hússzor. Ha akarod, hunyd le a szemed, ez most nem lesz könnyű. Szerencsére nem vagy hízékony. Látod, milyen jó, hogy anno egy éven át képes voltál koplalni. Akkor ugyan nem sikerült kellőképpen felhívnod magadra a figyelmet, de idővel csak bejött a formás cici, karcsú derekacska… Rózsadombi villa, vidéki ház, istenem, milyen szolgálatkész anyuka-feleség lehettél volna! De te nem, neked nem. Neked az elsöprő, a mindent legyőző kellett, aztán félholtan és magányosan ébredni egy kórteremben, nem igaz? Te legalább őszinte szenvedéllyel éled meg az érzéseid, és ezt nem veheti el tőled senki. Aki azt állítja, szélsőséges vagy és ingatag, az hazudik! Retteg, frusztrált, csalódott, kiégett, és a legkevésbé sem méltó az őszinteségedre.
De mára megtanultad a leckét. Most már tudod, mit akarsz, és nem hagyod, hogy kihasználjanak. Nincs több kurválkodás, megalkuvás, farkunk behúzása. Mert jön valaki, aki érti, akinek pont te, akinek pont így. Most majd jól megmutatod. Nincs több ócska meló, beteges látszatkapcsolat, hazug pótcselekvés. Most majd versbe veszed a mindenséget. Jöhet a siker, a csillogás. Csak előbb igazítsd meg a szemüveged, okoska! A lobonc hajadat is megmoshatnád, gáz, hogy ilyen össze-vissza áll. (Na, nem kell úgy mellre szívni, kislány.
Jól van, akkor szaladjunk egy kicsit. Ezt szeretem benned, hogy téged már mindenki leírt, de te mégsem adtad fel. Atyaég, mennyi energiád van még mindig! Komolyan mondom, bírom az együgyűséged. Te olyan „jó” vagy. Na, mutasd, hol a helyed! Ott?
Helyedre! Hol a helyed???
Áh, mégiscsak ott. Érzed a vádlit? Na, látod, ahelyett, hogy örülnél, hogy vigyázok rád…
Hisz te nem vagy egyedül, te nem, te sosem.
Szerző:
