ijesztő, mennyire befolyásolja még mindig a pillanatnyi lelkiállapotomat a környezetem és más ember(ek) hangulata.
olyan vagyok, mint egy tükör, azonnal felveszem a beszélgetőpartnerem stílusát és kedélyszintjét.
ráadásul két ember számomra társaság, a három már kínzóan rémületes, felfoghatatlan, áthatolhatatlan tömeg.
minél inkább örexem, annál nehezebben tudom kontrollálni magamban ezeket a dolgokat.
terápia ide, csodagyógyszerek oda, ennél jobb már nem lesz.
egy kaméleon árnyékának tükörképe vagyok csupán.