„Ez nem álom, gyűlölöm utálom”
Ma jó volt a hangulatom, van jó oldala a bipolnak is…És nem tudom ki hogy van vele, én személy szerint nem tudom feldolgozni azt az űrt amit a párkapcsolat hiánya okoz. És még csak azt sem tudom ebben a belső perpatvarban a saját fejemhez vágni, hogy nem próbálkoztam. Sőt, nagyon ígéretes próbálkozásaim voltak pártalálásban. Értelemszerűen akkora pofára esésekkel a végén, hogy egyre nehezebben tudok felállni a földről. Ma is, és holnap is, és azután is meg fogom erőszakolni magam, hogy de igen folytatni kell, fel kell állnom és élni tovább, ám most gyenge vagyok. A barátaim elől is rejtegetem ezt az igazi sötét szivettépő fájdalmat. A szemükbe mosolygok hogy húúú, egyre jobban vagyok, úgysem fognak az álarcom mögé látni. Már egyre nehezebben hiszem el magamról, hogy maradt bennem szerethető emberi tulajdonság. Pedig mindenkihez, még az egészségesekhez is nyitott lélekkel álltam. És most befejezem szerintem. Ha nem lennék akarat gyenge f@sz, még erről az oldalról is törölném magam. De akarat gyenge vagyok, mert itt még le írhatom ha ennyire elsötétül a világom.
Köszönöm a figyelmet.
Szerző:
Megértelek. Sajnos belülről.
Én nem rejtegetem a barátaim elől az arcom. Megmutatom nekik, hogy elesett vagyok, írtozatosan magányos. Érdekes módon ettől a gyengeség felvállalástól elkezdenek tisztelni. Szerintem ez jó fordulat, megér egy próbát.
A barátaim tudják hogy van baj nálam. Az igazi mélységeit nem ismerik. Azt nem szégyellem hogy gyenge vagyok.
Azt se szégyelld, hogy egyedül vagy. Én 11 éve vagyok egyedül. Valószínűleg már nem fog változni. Néha nehéz belegondolni, de szerencsére van egy rakás saját célom, az életben tart.
Helló!
Szerintem biztos van szerethető tulajdonságod, és amelyik csajt igazán érdekled, az biztos, hogy meg is fogja találni benned. Kitartás! 🙂
Escape, kiegészíteném az előttem szólót: neked csak szerethető tulajdonságaid vannak. Kivéve azt az egyet, hogy most semmilyen életjelet nem adsz magadról.
Escape, kiegészíteném az előttem szólót: neked csak szerethető tulajdonságaid vannak. Kivéve azt az egyet, hogy most semmilyen életjelet nem adsz magadról.
Élek.
Továbbra sem tervezem hogy ártsak magamnak. Nem öngyilkosságot tervezek, hanem életet.
De nem vagyok jól belül. Kívül nevet az arc, belül pereg a könny.
Én sem szoktam tervezni, az öngyilkossági gondolat csak úgy jön. Az önbántalmazás is. És szörnyű belegondolni bármelyikbe is, ha egy szerettem jut el odáig.