Olyan sokat gondolok az anyámra…

Közelről mindig nagyon megsínylem őt – de ha végre helyreáll a „kényelmes távolság” közöttünk, akkor talán reálisabban tudom látni őt.

Hullámzóak nagyon az érzelmeim iránta. Tipikus borderline-ként fekete-fehéren gondolkodom róla.

Hol angyalnak látom, hol meg ördögnek.

Az igazság valahol a kettő között lehet.

most pl, hogy anyaként próbálok egy „rendes” karácsonyt varázsolni itthon- eszembe jut, hogy ő is mennyire nagyon igyekezett.

Amennyire tőle telt.

Volt karácsonyfánk, és fel is díszítettük. a baj csak az volt, hogy közben mindenen veszekedtünk… és ő mindent kritizált.

de sajnos magamon is észreveszem, hogy hajlamos vaygok ugyanezt csináélni…

Nagy erőkkel vagyok azon, hogy tényleg egy értékes hagyományt teremtsek msot anyaként a családomban. Mert a gyerekem ezt fogja tovább vinni az ő házasságába…

Évről évre gazdagodik a palettánk.

Tavaly volt először karifánk. Korábban nem , mert azt gondoltam, úgyis elutazunk, apa szüleihez, meg az enyémekhez, nincs is időnk rá…

Viszont tavaly valahogy kaptunk egyet valakitől, már nem emlékszem, hogyan.

és olyan szép lett tőle a szobánk.

aztán azt is látom, hogy itt nem szentírás, hogy a karácsonyfa feldíszítésével várni kellene a szentestéig.

Így aztán idén már első advent vasárnap állt a fánk! – ha már egyszer kifizetem, akkor hadd élvezzük is ki! a díszítés meg különben is időbe telik – hajrá, minden hétvégén lehet kicsit pepecselni vele.

jó ötlet volt, szeretjük!!

idén aztán először még egy bátrat gondoltunk.

Mivel a kisfiam már jó előre kigondolja, hogy mit kér a Mikulástól, és a levelet is időben feladtuk – és az ajándék már jó régen itt lapul a szekrényünk mélyén – azt gondoltam, hozzuk egy egész héttel előrébb a Szentestét!! hiszen játszani is akar a játékával – lego!! – milyen az, hogy megkapja szombaton, és vasárnap meg már utazunk a nagymamáékhoz??? és nem is tud játszani vele???

tehát tudja, hogy holnap jön a Mikulás hozzánk, azért, mert tudja, hogy mi elutazunk. és ezért ő előbb kap ajándékot, mint a többi kisgyerek…

a kis fejében ő már kiszámolta, hogy kik azok a gyerekek még, akik szintén előbb kapnak ajándékot ettől a Mikulástól, mert ők is mind elutaznak karácsonyra a nagyszüleikhez…

és azt modnta ,hogy nem hozza a nagy zsákját, mert ezek az ajándékok elférnek a kezében :I 🙂

aztán ami nálunk gyerekkoromban sosem volt, az az adventi koszorú és az adventi kalendárium. Nem is tudom, mióta próbálkozom ezzel, hogy b evezessem…

Anyáméknál ma sincs, nem is ismerik ezt a hagyományt.

de én már megveszem, gondolok rá, meggyújtuk a gyertyákat, és ár a norvég verset is ismerem hozzá és tanítom a férjemnek és a gyerekemnek, amit modnani kell  hozzá…

És kiteszem az ablakba a tipikus karácsonyi gyertyasort is , mint karácsonyi lakásdíszt, –  háromszög alakban lépcsőzetesen megy felfele, aztán lefele. Majdnem minden ablakban ez  világít. olyan szép. utcahosszat…

és itt Norvégiában az advent minden egyes napján hoznak valamit a „kismanók” a megszámozott zoknikba. ezzel is telik az idő… Én is teszek bele sok mindent. Színesceruzát, üveggolyót, diafilmet, csokikát…

és sütöttünk mézeskalácsot is, szívecskéket, emberkéket, sőt, mézeskalács házikót is!!!

baromi kemények és vastagok lettek a falai, azt hittem, hogy a tetőt nem is fogja elbírni a házikó, – de mégis, sikerült összeállítani valahogy – és porcukorral ma megszórtam a tetejét, mert kinn is marha nagy hó esettt – végül nagoyn szép kis dekoráció lett.

és az anyám – ő is fejlődik. vett idén az unokáinak pl. adventi kalendáriumot. a mi gyerekkorunkban sosem vett. és én is vettem a gyerekemnek. ma reggel bezabálta az összes kis csokit, mert a kis fejében ez úgy van, hogy vége van a várakozási időnek, tehát az összes csokit megette titokban… 🙂 🙂

és szegényem (anyámról van szó) beiglit is szokott sütni – nagy felhajtással.

karácsonyi menünk sosem volt – én már töröm a fejem, talán jövőre.

idén ananászos csirke lesz, mert az a kisfiam egyik kedvence. meg talán paradicsomleves.

a lakás feldíszítésében is fejlődöm .- már van néhány jól bevált díszem, azokat most már csak előkapom és kész.

a színek is rendben vannak – arany és piros.

nekem ezekért mind vért kell pisilni. gondolkodni kell és újságokat lapozgatni és nézegetni és interneten bámészkodni  – mert én nem ebben nőttem fel…

és most úgy döntöttem, hogy idén ha egy norvég kis dalt el tudunk énekelni, az már nagyon nagy szám, jövőre majd még egyet.

és listát csináltam a pozitív dolgokról, hogy ne nyavalyogjak már amiatt, hogy nem tudunk egy rendes karácsonyi délutánt eltölteni – a gyerekem ma egész nap a számítógép előtt ült és hülye játékokkal játszott… a férjem meg én – hát  próbáltuk a gyereket éneklésre rábírni, de nem nagyon sikerült .- közben egyfolytában nyafogott, hogy mit keressek meg neki az interneten…

jövőre drámatanári alapossággal felkészülök programokkal is! játékokkal főleg!!

mindent nem tudok helyből.

CD-kkel sme állunk valami jól . norvég karácsonyi CD-m nem nagoyn vna. most majd veszek még a jövő héten talán.

lassan beszerzek mindent, ami kell. türelem. minden évben jobbak vagyunk.

most pl. már csomagolom az ajándékokat a rokon gyerekeknek. tavaly ez sem volt.

felkéüszletlen voltam nagoyn. alakul minden szépen…

Nem szabad türelmetlennek lennem.

Nagyon nagy ünnep a karácsony, és nem szabad túl sokat kívánni magamtól.

törekedni kell a jóra. és az a legfontosabb, mindennél fontosabb, hogy béke és szeretet legyen, és mindenki jól érezze magát.

a közös éneklés lenne a legszebb az én szívemnek, de nem erőltethetem ezt másra – csak reménykedem, hogy majd kialakul… én mindnet meg fogok tenni érte…

na. hát szép karácosnyt mindenkinek.

a lényeg az, hogy ti jól érezzétek magatokat!

ha anynira telik csak, hogy egy gyertyát gyújtotok, legyen annyi.

és megnéztek egy karácsonyi filmet. vagy egy elhullott fenyőágat beletesztek egy vázába – legyen annyi. nem kell tökéletesnek lenni.

ha lehet, ne legyetek egyedül szent este.

itt óriási akció van, hogy az öregeket is elvigyék egy közösségbe szenteste. hogy ne legyenek egyeüdl.

ez nagyon szép szokás itt. és évről évre többen veszik igénybe ezt a segítséget.

ki kell nyújtani a kezeket egymás felé.

hogy a sötétség és a hideg évszaka valahogy szépen múljon el. kis csillogás a hétköznapok nehézségei között.

legyetek jók magatokhoz.

ha meg tesztek az egész karácsonyra, akkor tegyétek azt!

legyetek önmagatok amennyire csak tudtok. a legjobbik önmagatok.

öleléssel kívánok mindenkinek szép karácsonyt.