Egy tündér a fogorvosom! Vagyis inkább egy őzike! A keddi kezelés pedig helyenként peep-show jelleget öltött. Például amikor esetlenül röntgent próbált készíteni, és a köpenyének tartalmát reménytelen, önfeledt igyekezete az arcomba öntötte. Én arra néztem amerre kellett, becsszó (tényleg!), az a két cici kolbászolt rossz helyen! Csupa meglepetés volt az a délután! Úgy gondoltam, héderelek kicsit a székben fájdalommentesen, aztán sietve távozom… Na persze! Egy injekció, aztán még egy és még egy, és igen, egy negyedik is! És mindezek után sem volt fenékig tejfel a helyzet, de mivel folyvást szerelmes voltam, annyira azért nem esett nehezemre bírni a gyűrődést! Nem is tudom mikor kerültem utoljára ilyen ihletett állapotba. Pedig ott volt tavaly ilyenkor a furcsa estém B.-vel. És a sok nevetés okozta arcizomrezonáláson kívül nem sok mindent éreztem. Pedig B. nagyjából kétszáznegyven mérfölddel van túl az én lehetőségeimen, magyarán már csak kötelességtudatból is illett volna irreálisan lázba jönnöm. Igazából csak annyi történt, hogy volt néhány jó napom, és ennek megvannak a maga áldásos mellékhatásai. Példának okáért történt, hogy jöttem haza a villamoson és úgy éreztem jó helyen vagyok én ott, egy lépésre a bőrkabátos lánykától, és másfélre a munkából hazaigyekvő vállas fickótól. Nem álmodoztam mindenféle böhöm mágikus radírokról amikkel ez a szokatlan kompozíció, mellesleg saját káromra egyensúlyba hozható lenne. Egyúttal egy-egy ilyen, általában túlságosan rövidnek bizonyuló epizód már-már szédítőnek tűnő magasságaiból kiváló kilátás nyílik arra a gusztustalan és visszataszító völgyre ahol napjaim zömét töltöm, kénytelen-kelletlen, alkalmam adódik tehát rádöbbenni arra valójában mekkora is a távolság köztem és „azok” között az év nagyjából háromszázötven napján, az így megszerzett tudás pedig nem kis pánikra ad okot! Ettől függetlenül most nem pánikolok, hanem minden trükköt bevetve próbálok formában maradni, nem teljesen sikertelenül, de nem is teljes sikerrel persze. Most írok egy levelet a Jézuskának, hogy ha egy mód van rá helyezze majd el a műfenyő alatt karácsonykor a fogorvosomat, csak nem olyan nagy kérés ez, és ha mégis hát remélem figyelembe veszi, hogy nagyon rég nem zaklattam semmivel!
Szerző:
