Dáridó Lajcsi nélkül!

Botrány, de kellemesen telt a hétvége! Ez nem azt jelenti, hogy részt vettem egy könnyed siklórepülésen, vagy, hogy az őrületig nyomtuk a haverokkal a jenga-partit, esetleg, hogy pajkosan tejszínhabot szopogattam egy gazdaságos helyi afrodité mellbimbóiról. Semmi ilyesmi. Ültem a tucat sikeres műtéti beavatkozást megélt forgószékemen, ahogy egy magamfajta életművészhez illik, peckesen és magabiztosan, mintegy mellékesen pedig csináltam ezt-azt. Persze arra ügyeltem, hogy semmi olyanba ne fogjak aminek lópikulányi értelme, neadjisten haszna is van. Távol álljon tőlem az arcoskodás, mégis meg kell, hogy mondjam, nem esett különösebben nehezemre mindez. Gyümölcsöt nem ettem, nehogy még a végén valamelyik szervem a sztenderdeknek megfelelően működjön, néhány túrórudit azonban legyűrtem alibiből. Elégséges mennyiségű vizet fogyasztottam, némileg ügyeltem a testtartásomra és csak visszafogottan káromkodtam. Készítettem ezen kívül egy zenés összeállítást, amiből végül kisebb privát banzájozás kerekedett. Carpe diem, rákkenroll, halál a berendezésre!

A lényeg, hogy végre összejött egy teáskanálnyi gondtalanság. Nagyon másra nem is vágytam. Mondjuk most, hogy ez már megvolt, jöhetne még egy enyhén duci diáklány, lehetőleg minimális mennyiségű textíliával, illetve egy kókuszos Ritter Sport is elférne még itt, amit a boldog békeidőkben a fifikás melóhelyválasztásnak köszönhetően két pofára zabálhattam. Ezzel szemben ami jó eséllyel megadatik az egy gyökérkezelés holnap, illetve egy csomó felesleges munka egész héten. Továbbá korai sötétedés, kései ébredések, durcázás, esetleg cicás videók. Valamint ismeretlen és kevésbé ismeretlen eredetű rosszullétek, fagyhalál, és kiküszöbölhetetlen álmosság. Remélem legalább a fogorvosnál nem lesz semmi gond. És milyen remek is lenne ha ebből a lendületből maradna valamicske a hét második felére is. Munkába menet a hetesen leült mellém egy cingár, rövid hajú harisnyás pipi, mintha egy kilencvenes évekbeli francia művészfilmből pottyant volna éppen mellém. Bekúsztam volna a lábai közé! Ezen kívül viszont minden más felesleges nyűgnek, nagyon ócska díszletnek bizonyult odakint. Most viszont nyomhatom végre tovább a takarékos bulikát! Jajj, néha milyen kevés is elég a boldogsághoz, máskor meg semmi… Évi egy pozitív, vagy legalábbis nem teljesen negatív poszt kipipálva!