Undorodom már a szavaktól is, ettől függetlenül írni fogok. Nagynéném kilehelte a lelkét múlt héten és a debil fehérköpenyesek valami extravagáns genetikai eredetű nyalánksággal ijesztgetik a családtagokat. Nem ment fel tőle a vérnyomásom. Minden idők leggusztustalanabb telén vergődök, és a hetvenes évek olasz pornójával fűszerezem a semmit. „Szakmai ártalom”, hogy közben mindvégig azon gondolkodom vajon mennyi évszázadok alatt is kifeküdhetetlen traumát basztak és szoptak maguknak össze a főszereplők. Szabadidőmben próbálok nem lángra kapni a dühtől, amiért egy elbaszott helyre, egy nyakig ganés bölcsőbe születtem, egy csapnivaló testbe, ami az élet helyett minden rezdülésével a halál és a pusztulás mellett teszi le a voksát. Esténként vinylcsicsergés, és infantilis dallamok. Itt járt apám pár hete, újabb száznegyven évre a tököm tele lett vele, meg a kibaszott amnéziájával. A saját nívótlanságomat azonban még annál is jobban gyűlölöm. Nem hagyom el magamat, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy nem fekszem, hanem ülök. Legjobban a kezdetleges japán emberszabású robotokra hasonlítok. Találkozom emberekkel a liftben, megesik néha, hogy azt mondják „Jó napot!”, absztrakt tagoltsággal megismétlem az elhangzottakat, és esetlen mozdulatokat bevetve tovább állok ha végre alkalmam adódik. Nincs szükségem nagy térre, három és fél méteren zajlik a műsor jelentős része. Mikor kimegyek vízért a fürdőszobába rendszerint ijedtemben a zsebemben kezdek turkálni a jegyem után kutatva, aztán általában idővel leesik, hogy ez nem egy exkluzív túra, hanem egy könnyed séta a rezervátumon belül. A hajam időközben akkorára nőtt, hogy lassan személyigazolványt kell csináltatnom neki. Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy mi lenne ha nyernék a lottón, vagy egyszerűen csak nem lennék ilyen javíthatatlanul szerencsétlen. És, hogy mi? Lenne egy fantasztikus, minden felesleges igényt kielégítő polcrendszerem a lemezgyűjteményemnek. Vennék néhány kondigépet, átoperáltatnám magam emberszerű lényből emberré és esténként józanul éppen csak elviselhető portugál tini lányokat szednék fel mindenféle trendin leharcolt romkocsmákban. Nagyvonalúan beinvitálnám őket belpesti lakásomba, magyar sanzonokat tanítanék nekik, megmutatnám a legokollekciómat, és felajánlanám, hogy legyünk inkább barátok. Na jó, maradjunk annyiban, hogy ez a rádióbarát verzió, attól tartok ugyanis, hogy az eredeti egyesekből megbotránkozást válthat ki. Mindezeken kívül havonta vennék három és fél tonna könyvet, amiket soha sem olvasnék el. Lenne egy kiváló génállományú macskám, aki rendkívüli adottságai ellenére hamar elpusztulna, hiszen képtelen lennék törődni vele. Délutánonként végigsétálnék a körúton és ismeretlen emberekkel kötözködnék ijesztő vehemenciával. Mindenkinek kurva lenne az anyja, ebben biztos vagyok! Nemsokára kineveznének a portugál-magyar kapcsolatok ápolásáért felelős államtitkárnak, és zajlana is az ápolás rendesen. Néhány héttel később aztán mogyoróscsokoládé-túladagolásban életemet veszteném. Temetésemen Papp Réka Kinga mondana irritáló beszédet, aminek hatására senki más nem jelenne meg a jeles eseményen. Ó, de szép is lenne! Mást most nem is akarok mondani.
Szerző:
Nem kellene neked ezek után elmenni családállításra?
Hetvenes évek pornója… Atavisztikus kissé, hiszen akkor még trendi volt a szőr.
Miért éppen portugál?
A „minden idők leggusztustalanabb telé”-vel mélységesen tudok azonosulni.
Nem kellene neked ezek után elmenni családállításra?
ööö, miért kéne? vagy ez most mivel összefüggésben bukkant fel? nem találom a fonalat, bevallom.
Hetvenes évek pornója… Atavisztikus kissé, hiszen akkor még trendi volt a szőr.
az a csodálatos benne, hogy egyszerre röhögtető, szomorú, bájos és ijesztő!
Miért éppen portugál?
jó kérdés! igazából ki tudja… talán azért mert tavaly az egyik szülinapozás alkalmával felfigyeltem egy portugál cserediák hátsójára, vagy azért mert még fiatalon összecimboráltam egy másikkal. tényleg nem tudom miért pont ez jött. egyébként alapjáraton viszolygok a tipikusan latin nőktől…
Ettől „jött” a családállítás: „Nagynéném kilehelte a lelkét múlt héten és a debil fehérköpenyesek valami extravagáns genetikai eredetű nyalánksággal ijesztgetik a családtagokat.”
Elárulom, a ’70-es évek pornóján már a ’70-es években is sokszor röhögtünk… Még 8 mm-es filmen néztük.
Ettől „jött” a családállítás: „Nagynéném kilehelte a lelkét múlt héten és a debil fehérköpenyesek valami extravagáns genetikai eredetű nyalánksággal ijesztgetik a családtagokat.”
a helyzet az, hogy még most sem értem, frankón. hogy segít ezen a családállítás? az mentális gubancokról meg tovább cipelt „sorsokról” szól nem? vagy valami másra gondolok? vagy te gondolsz másra? esetleg mindketten másra gondolunk? vagy egyre gondolunk csak nagyon másképp! nem tudom így hirtelen, na!
Elárulom, a ’70-es évek pornóján már a ’70-es években is sokszor röhögtünk… Még 8 mm-es filmen néztük.
azzal, hogy van benne egy erőteljes komikum faktor, máris sokkal szórakoztatóbb mint a kortárs! a Benny Hill Show jutott róla eszembe egyébként, de lehet, hogy csak a hangulat miatt…
Egyre gondolunk, másképp. Lelki nyavalyák „hordozásáról” szól, de minden betegségnek (a fenotípusban megjelenő genetikai örökségnek is) van lelki háttere. Úgyhogy ott az is kiderül.
új hónap, új nyomor
nincs kiút
szánalmas ünnepek
Egyre gondolunk, másképp. Lelki nyavalyák „hordozásáról” szól, de minden betegségnek (a fenotípusban megjelenő genetikai örökségnek is) van lelki háttere. Úgyhogy ott az is kiderül.
aztakurva! ez még annál is kacifántosabb mint gondoltam! nagyon sok lsd-t kéne nyomnom ahhoz, hogy ilyesmiben hinni tudjak. vagy egyáltalán bármiben…
új hónap, új nyomor
nem, ez még a régi.
Attól, hogy nem hiszünk benne, még létezhetnek dolgok…
Aszondi az ezóizé, hogy a nátha lelki háttere az, hogy „Ne gyere a közelembe”. Kb. ez volt az a pont, amikor mondtam, hogy na, neee.
Attól, hogy nem hiszünk benne, még létezhetnek dolgok…
persze, de ahhoz, hogy legyen effekt nem árt hinni benne, nem? én abszolút el tudok képzelni egyébként bármit, elfogadom szinte bárminek a lehetőségét, éppen azért mert tudom, hogy mennyire korlátolt vagyok alapból, de hinni szinte semmiben nem tudok. ez egy alkati dolog vagy ilyesmi, már gyerekként is ilyen voltam.
Aszondi az ezóizé, hogy a nátha lelki háttere az, hogy „Ne gyere a közelembe”. Kb. ez volt az a pont, amikor mondtam, hogy na, neee.
ez elég meredeken hangzik. én fiatalon évente átlag ötször-hatszor voltam náthás, és akkor még gyakorló nyivákolós border voltam, szóval legkevésbé azt szerettem volna, hogy békén hagyjanak…
Nem a békén hagyásról szól, hanem a megközelíthetőségről, hogy ne hatoljon az intimszférádba senki. Szerintem bacillus+vírus. Ők nem akarják a közelséget 😀
Nem a békén hagyásról szól, hanem a megközelíthetőségről, hogy ne hatoljon az intimszférádba senki. Szerintem bacillus+vírus. Ők nem akarják a közelséget 😀
basszus, így még meredekebben hangzik, mármint az én konkrét „élményeimre” vetítve. gondolhatod tizenhét-tizennyolc évesen azért elég sok ötletem volt arra, hogy ki és hogyan hatolhatna be az intimszférámba!
egyébként az olyan elméletek hallatán amik élesen kizárólag egy dologra vezetnek vissza egy adott problémát, már eleve felhúzom a szemöldökömet, ennél ugyanis általában jóval bonyolultabb az élet!
Hát ha az megnyugtat (de nem), az én életem is 3×3 méteren zajlik. A jegyemet én nem keresgélem a fürdőszobába menet, de azért körülnézek, hogy biztosan nincs-e a közelben senki, aki megláthat kiosonni. Mert sose lehet tudni, hogy a kanapé mögül előbukkan-e egy családtag váratlanul és rámzúdítja-e minden baját velem. Mert mindenkinek velem van baja, más bajuk nincs is. Legalábbis látszólag, mert ha nekem elkezdenek panaszkodni, akkor mindig csak rám panaszkodnak. Ezen kívül viszont semmi más téma elő nem jöhet. Ha a beszélgetés köszönéssel kezdődik, és nem azonnal csepülnek, akkor már kijelenthető, hogy jó napjuk van.
Az emberek általában tele vannak feszültséggel, és majd meghalnak azért, hogy ezt valakin levezethessék. Alapvetően egy kiló kenyeret nem tudsz anélkül megvenni, hogy valaki be ne szóljon, ha mosolyogsz/udvarias vagy, akkor főleg, mert arra következtetnek, hogy olyan típus vagy, akivel ezt kockázatmentesen meg lehet tenni: úgysem fogsz olyat tenni/mondani, ami miatt rosszabbul járnának a végére, mint ha bele se kezdtek volna.
Nálam anyámnak volt a hobbija az, hogy rajtam „verje” le a napi feszkót. Aztán kétszer-háromszor megtapasztalta, hogy milyen az, amikor reakcióként nem csak falcolok, hanem be is szólok neki. Úgy fájdalmasan. Hamar keresett más boxzsákot magának.
Persze ez az agresszív módszer. Létezik kevésbé agresszív is. Pl. ásítasz egyet, és azt mondod, „Tudod, vártam egy ideig, hogy mikor fogod magad megoldani a problémáid, és nem csak keresni egy bűnbakot. Én már meguntam várni, te mikor unod meg? Viselkedhetnél egyszer felnőtt módjára is.” Ilyenek. Vagy csak kimutatod, hogy hülyére leszarod minden mondanivalóját, ez rólad lepereg. Egy idő után hiányozni fog neki, hogy felhörpinthesse valakinek a fájdalmát, te erre már nem leszel jó, így tehát odébb áll.
„Szürke kő” technika. Ha erőszakos emberrel találkozol, legyél számára minél unalmasabb.
Na, ezeket próbálnátok ki anyámmal… Mindenre van „válasz”. Kanyarból vagy övön alul, de van. Pl.: és te mikor unod meg azt, hogy mindenért engem pocskondiázol? Meg: Mé’, nincs igazam? Nincs. Hát má’ hogy ne lenne, mikor… és kezdődik elölről. Még mindig: például.
Hidd el, le lehet vágni ezeket a kanyarokat is. Csak következetesség kell hozzá, és hidegvér. Ha fél órán át kitartasz, de az utolsó pillanatban mégis elveszted az önuralmad, akkor baszhatod. De „hál istennek” van elég lehetőség gyakorolni.
Hát ha az megnyugtat (de nem), az én életem is 3×3 méteren zajlik. A jegyemet én nem keresgélem a fürdőszobába menet, de azért körülnézek, hogy biztosan nincs-e a közelben senki, aki megláthat kiosonni. Mert sose lehet tudni, hogy a kanapé mögül előbukkan-e egy családtag váratlanul és rámzúdítja-e minden baját velem. Mert mindenkinek velem van baja, más bajuk nincs is. Legalábbis látszólag, mert ha nekem elkezdenek panaszkodni, akkor mindig csak rám panaszkodnak. Ezen kívül viszont semmi más téma elő nem jöhet. Ha a beszélgetés köszönéssel kezdődik, és nem azonnal csepülnek, akkor már kijelenthető, hogy jó napjuk van.
úgy sajnálom! nálunk is jellemző volt mindig is ez a mentalitás a családban, más kérdés, hogy manapság már csak olyan dolgokkal basztatnak, amikkel jogosan lehet basztatni! ettől függetlenül persze nem hiszem, hogy a basztatástól bárki is lényegesen jobban lett volna. Anyám például soha sem fogja megérteni a következő két mondat közötti különbséget: „olyan ügyes meg okos vagy, miért nem próbálsz meg valamihez kezdeni?” „téged nem érdekel semmi, nem csinálsz semmit.”
Én ismét szeretnék meghajolni a stílusod előtt. Elragadó.
Nincs ám „utolsó pillanat”. Mint az elakadt lemez, kezdi elölről, jön utánad, ordít, hisztizik, bevágja a durcát és KEZDI ELÖLRŐL.
Én ismét szeretnék meghajolni a stílusod előtt. Elragadó.
köszönöm!