Beköszöntött. Ahogy Vörösmarty írta: „Most tél van és csend és hó és halál”. Nem tudom, láttátok-e a facen keringő jópofaságot: a képen egy behavazott faházikó valami erdő mélyén, azzal a szöveggel, hogy ha nem lenne ott sem mobil, sem net, sem tv, de kaja, pia, tüzelőfa elegendő, élnél-e ott egy hónapot, úgy, hogy a végén 20 M Ft-tal távozhatnál? Na, mindenki odavolt az (elméleti) gyönyörtől, csak olvasnivalóra meg a kutyájukra/cicájukra vágytak. (Ez még rendben is lenne, mondjuk egy vonalas telóval kiegészítve.) Azért én úgy gondolom, hogy az öngyilkosságnak gyorsabb és kellemesebb módját is tudnám választani, úgyhogy beírtam: „Ha ez a pénz volna csak foglaló, / S még százennyi lenne borravaló, / S id’adnák a világot rá’dásnak” – akkor sem. Kiakadtak rajta… Pedig hát, egyedül, egy hómező közepén, hidegben, úgy, hogy még nekem is kellene „ellátni” magam (a kutya sem jó, mert ki kell vinni/engedni a jéghidegbe), hát nekem egy hónap depivel végem lenne. Egyébként nagyon hangulatos kép, neten vagy képeslapon szép is… A télből ennyi épp elég is lenne.
De nem ennyi! Már átfagyott kezem-lábam, a hideg kezemmel hozzáérni magamhoz (t. i. tisztálkodás, öltözködés) egy iszony, negyedóra, míg bemelegszik a lábom a paplan alatt, addig, míg fázom, aludni sem bírok. Na, aztán tetézi, hogy ha fázik a kezem, ötpercenként pisilni kell, és ráadásul hideg a vécédeszka. Borzalom. Igazán nincs nagy igényem, ha lenne egy termosztát, beállítanám 23 fokra, és egyenletesen annyi lenne az egész lakásban egész télen. De soha nem laktam cirkós lakásban… Ráadásul mi nem fűtünk, hanem spórolunk. Miután a házban is anyámék fizették a rezsit, ott is. A szobában van max. 22 fok, de inkább kevesebb, és az az igazság, hogy be lehetne ezzel a gázos cserépkályhával legalább a szobában jobban is fűteni. Amúgy olyan lakásokban, ahol télen 26 fok van, rosszul leszek a melegtől. Úgyhogy tényleg nem extrák az igényeim. A családi ház a spórolni való konvektorokkal volt a legrosszabb, és mást nem láttam, mint a havas szőlőtőkéket (később kiirtottam őket), meg a havas almafát. Mint a szovjetorosz filmekben a nagytotál: hómező, közepén egy légypiszoknyi fekete folt: csinovnyik bandukol. Elveszettség, reménytelenség… Nem is kellene mondanom, annyira nyilvánvaló: abban a házban télen, december közepétől február elejéig depiztem be annyira, hogy 3 napra voltam – a szomjhaláltól. Csak a hideg vécédeszkára mentem ki, meg bevenni a reggeli-esti gyógyszereket egy-egy pohár vízzel. Háromszor rúgtam ki magam onnan: egyszer a munkaügyibe, egyszer anyámmal a barátnőmhöz (azalatt raboltak ki), aztán az áternőhöz, 5 nappal azelőtt, hogy be kellett mennem a rendőrségre, és már az előszobában összeestem. (Taxi oda-vissza.) Sosem bocsátom meg az áternőnek, hogy nem vette észre, milyen állapotban vagyok.
És megint kezdődik. Az még rendben, hogy éjjel kialszom a nekem normál 9 órámat, de délután is alszom úgy hármat, és azután nem bírok felkelni… Olyan jó meleg lett akkorra a paplan alatt, és különben is: minek? Na, aztán járok „riumakezelésekre”. Ki kell menni. Még nem mertem elkezdeni a duplázást, mint zokni, nadrág, pulóver, merthogy állítólag még hidegebb lesz, és sejtésem szerint, mivel későn jött, sokáig is fog tartani ez a rohadék tél. Így aztán fázom, de még ilyen távolságra, és hogy ott kibonthatom magam a kabát stb.-ből, oké. Na de a főhalálom: fölszállsz egy buszra vagy bemész egy boltba, nem tudsz kivetkőzni, szépen leizzadsz. Aztán, amikor leszállsz/kijössz, mindez szépen rád fagy. És aztán fázol, fázol, hogy már fáj…
Na meg a karácsony. Sokak szerint a december jó, mert készül rá, ilyenek. Nálam az csak súlyosbító tényező, még annak a „kötelezettsége” is nyom. Pont erre vagyok kíváncsi: ha akkorra meg tudom sütni anyámnak a mézes-krémest (nálunk a mézeslapokat is házilag nyújtjuk), akkor jól vizsgázott a Lamolep. Ha nem, akkor az ágyból pizsiben-zokniban elvonszolom magam anyám karácsonyi díszítésééig. Mert ha nem vagyok egyedül, nem hagyják, hogy szomjanhaljak.
Ezek az oroszok, hát bírják. A vodka lehet a titka…
Az Amerikában élő Oleg felhívja moszkvai barátját: – Hallom a rádióban, Szergej, hogy nálatok mínusz negyven fok van! – Ugyan már! Azoknak sem kell mindent elhinni, itt nincs hidegebb mínusz húsznál! – Ne hülyéskedj, itt olvasom, hogy a TASZSZ jelentése szerint Moszkvában az utcán mínusz negyven fokot mértek. – Jaaa, az utcán! Ott mínusz negyven.
Szerző:
Nekem volt egy egyetemi évfolyamtársam, aki egy észak-oroszországi finnugor kis falucskából származott. Ő volt úgy, hogy mi kabátban-sapkában majd szétfagytunk mellette, ő meg mondta, hogy mi a fene bajunk van, mikor ilyen klassz a hőmérséklet, kb. csak -10 fok.
A többivel is abszolút egyetértek. Nálunk még mindig nem üzemelték be a fűtést, ami azt jelenti, hogy olajradiátorokkal próbáljuk felfűteni a családi házat. De még így is az van, hogy egy ideig be se akartam kapcsolni őket, mondván, hogy én nem is érzem pl. a kb. húsz négyzetméteres konyhában, hogy hatna valamit. Erre apám mondta, hogy hülye vagyok, az olajradiátor nem is felfűteni fogja a helyiséget, hanem „temperálni”. (Értsd: kb. öt fokkal melegebb van benn, mint odakinn.) De hogy erre a temperálásra is szükség van, hogy pl. ne fagyjanak szét a csövek a falban.
A hálószobában jó hőmérséklet van, az a szoba max. hét négyzetméter – de a többi… Kínomban már poénokat gyártok. Pl. apám kérdezte a minap, hogy na, hány fok van így a házban. Mondtam is neki, nem vagyok én hülye, hogy kitegyek még egy hőmérőt is, és megnézzem rajta, hány fok is van! Örülök, hogy bemagyarázhatom még magamnak, hogy nincsen olyan kurva-kibebaszott hideg. Csak kibebaszott-kurva hideg. Páromnak meg mondtam, hogy lassan már azt is fontolóra veszem, hogy pisilésnél letoljam-e a gatyát. Csak azért tolom még le, mert különben zúzmarás lenne még a valagam is!
Szóval átérzem, hogy miről beszélsz. Augusztusban majd megdöglöttem a negyven fokban, terhesen, de sokszor már így is elgondolkozom rajta, hogy ha létezne időugrás…
Hál istennek engem elkerült a téli depresszió: mióta ez a hideg van otthon, hétvégén is dolgozom!
Favorit élmény egyébként: mikor pl. kijössz a kb. 5 fokos hőmérsékletű konyhába papucsban, tevékenykedsz egy kicsit, aztán a visszafelé úton véletlenül valamibe belerúgsz.
Juuuj.
Ez a „temperálás” apámnak is dumája volt. Közben szarrá fázott ő is. De addig kell fűteni, míg a kályha! forró nem lesz… A fizika sosem volt erősségük, mint a humán értelmiségnek általában.
A szar házban én egyszer voltam olyan bátor, hogy megmértem a hőt a fürdőszobában. 13 fok volt. Persze fűtöttünk kis elektromos hősugárzóval, kellett vagy negyedórát.
A lakótelepen meg ún. tömbfűtés volt, ami azt jelentette, hogy én a szélső-alsó lakásban ugyanannyit fizettem a 17 fokért, mint a kazán alatt lakó a 28-ért (amit kiszellőztetett).
Na, nálunk úgy 20 perce kigyulladt egy vezeték. Majdnem melegebb lett!
Cigim bezzeg ilyenkor nincsen!
Ez azért durva… egyszerűbben is rá lehet gyújtani.
A karácsony engem is rettenetesen nyom…
Tavaly karácsony környékén regisztráltam ide.
Az a sok „kötelezettség”. Fuj. Miután nálunk 26-a munkanap volt, mindig jelentkeztünk dolgozni… A többiek örültek neki.
Nálam 26 fok van átlagosan ha egyedül vagyok. Ha jön valaki akkor leveszem, mert mindenkinek baja van azzal, hogy jaj de meleg így úgy (kivétel ha nő és pucérkodni jön).
Akkor is elég a 24.
Szia Kleó! Én is gyűlölöm ezt a telet, ettől a mostanitól egyenesen rettegek. De a vicc a végén jó volt. Vagyis kifejező.
Ez azért durva… egyszerűbben is rá lehet gyújtani.
Azt mondod? 😀 Reggel fél hatkor valahogy nem jutott más mód az eszembe. 😀
😀
26??? 24??? de jó dolgotok van! ebben a köcsög lakásban tizenöt-tizenhét foknál nem nagyon van melegebb télen, gyakran teljes menetfelszerelésben ülök itthon. frankón! régen még néha a kabátot is felvettem! amikor még jártak ide pucérkodók hősugárzóval kellett valahogy menteni a helyzetet, általában kevesebb mint több sikerrel… az előszobában most épp tíz fok van kereken, itt bent max négy-öttel több…
Az egy túlélőtábor, nem kecó. Nekem anno a 13 fokos fürdőszoba is „betett”. A lányomnak meg a szobájában a 17… Mondjuk az előszobában itt sem lehet úgy 13-nál több, de itt befűtöttem 23-ra, csak anyám ne kapjon agyfaszt a gázszámlától.
Nálunk fűtés nélkül 22-23 fok van. Az előző télen valamikor januárban (?) kapcsoltuk be a fűtést, akkor is csak a minimumra.
Nem tudom, itt hogyan szigetelik a lakásokat, vagy hogy a szomszédok mennyit fűtenek, hogy nekünk nem is kell.
Szóval én most erre nem panaszkodhatok.
C’est Paris…
Ja, bocs, te nem ott vagy… Mind1, a „hanyatló” Nyugat.
Átérzem a helyzetet, volt hogy én is gubbasztottam kabátban, egész nap teát szürcsölve.
26??? 24??? de jó dolgotok van! ebben a köcsög lakásban tizenöt-tizenhét foknál nem nagyon van melegebb télen, gyakran teljes menetfelszerelésben ülök itthon. frankón! régen még néha a kabátot is felvettem! amikor még jártak ide pucérkodók hősugárzóval kellett valahogy menteni a helyzetet, általában kevesebb mint több sikerrel… az előszobában most épp tíz fok van kereken, itt bent max négy-öttel több…
Nálunk kb. öt fok van. Igaz, a hálószobán kívül.
Meg akkor, amikor épp nem kapnak lángra a vezetékek.
26??? 24??? de jó dolgotok van! ebben a köcsög lakásban tizenöt-tizenhét foknál nem nagyon van melegebb télen, gyakran teljes menetfelszerelésben ülök itthon. frankón! régen még néha a kabátot is felvettem! amikor még jártak ide pucérkodók hősugárzóval kellett valahogy menteni a helyzetet, általában kevesebb mint több sikerrel… az előszobában most épp tíz fok van kereken, itt bent max négy-öttel több…
Nálunk kb. öt fok van. Igaz, a hálószobán kívül.
Meg akkor, amikor épp nem kapnak lángra a vezetékek.
na végre valaki! már kezdtem azt hinni, hogy itt mindenki dőzsöl!
itt mindenhol egységesen kurva hideg van, szóval nincs hova menekülni!