Se versek, se semmi, szétszaggathatom magam eredménytelenül 
Bűntudat? Legyen! Ahogy észreveszem, oké, akkor idomulok én hozzátok, a témákhoz. Úgy látom, a családozáshoz mindenkinek van valami hozzászólása ( ha máshoz nincs ) hát akkor hajrá, én is tudok írni a családról. Csak én nem kommentálgatni fogok, mert teljesen feleslegesnek érzem minden erőlködésem.
Anyám hetek óta nem látott. Legutóbb a zokogó, hányingeres végzet – tudjátok, azóta nem látott, mióta kijelentette, ő nem szégyell, szégyelljem én magam és ne idegbetegeskedjek. Aztán hetek teltek, jártam a pszichológushoz, lebegtem, értek hatások de tőle távol tartottam magam. Aztán elkezdett sms-eket írogatni, hogy menjek haza és jó lenne gyakrabban találkozni. Bár akkor én is írtam neki, de csak a szülinapjára ( egy smst csak kell nagy nehezen) , mégis belesodort a szarba. Előtte már volt kis felső kis ez az, egy doboz epres praliné – szeretettel neked felirattal, ahogy ettem szinte rosszul voltam. Aztán megírtam neki hogy amiket mond ( a szégyenről, hogy én szégyelljem magam) ez olyan dolgokat okoz lelkileg hogy ehhez két doboz epres csoki se lenne elég. Erre ő: NEM IS ÉRTEM ISTENIGAZÁBÓL A ZOKOGÁST MEG A SZÉGYENT.
ITT TETTEM LE AMIT ANNO ÍRTAM, A NAGYMACIS TERVEMRŐL, HOGY MAJD A SZÜLINAPJÁRA…..FELESLEGES. KÖNNYEBB DOLGOKAT SE ÉRT, NEMHOGY TÁRGYAKBA AJÁNDÉKOKBA BÚJTATOTT ÜZENETEKET. Meg írta, sokat gondol rám és szeret. A szokásos maszlag – én már csak így hívom. és hogy ÉN LEGYEK AZ AJÁNDÉK – DE EZT NEM TUDTAM PREZENTÁLNI. Öhm …
Aztán egyszer (a durva hányingeres-hánykálódós hét után) már itthon voltam, este felhívott mobilon. Nem vettem fel. Aztán írtam neki egy sms-t hogy kétnaponta zokogtam meg öklendeztem, most épp nem vágyok rá hogy vele beszélgessek. Elég egyszer reagálnom, és nem hagyott békén egész 11-ig. Este. Szombati munkanap, teljesen kivoltam, de jópofizzak.
Jajj, nem akartalak bántani, csak érdekelt hogy vagy … – haha, lószart, sose érdekelte – de látom, nem jól. Szomorú vagyok. – Jajjistenem, csak nem majd sírsz rísz miattam? Ja, mert ez még hiányzik. 22.00 – Írj valamit, kérlek! 22.15 : Írtam. Ő visszaírt, naná egy szavamat se értette, próbáltam elmagyarázni „magam”, dolgokat – de felesleges. Csak megmagyarázta: Tudod hány ember él így? Többek között én is. (mármint anyám) Hamar éreztem, egy szót se ért.
A pszichológusom rákérdezett: Miért írt neki? Válaszolt? Mit várt? Hogy majd jobb lesz? – Ő segít nekem feldolgozni a családommal kapcsolatban minden kicseszett lépést. Kezdetben mondta is, hogy ha ennyire beomlik valami, jobb távol, jobb totál kiszállni, mert – volt már úgy valaha hogy maga nem kiborulva, zokogva jött el onnan? – egyre rosszabb lesz így minden – viszont még mindig utol-utolérnek, ha nem megyek magamtól. (és így nem megyek, önszántamból)
Később a pszichológus csak mellettem volt, a mozdulataim az enyémek voltak de együtt próbáltuk megérteni. Ha sms, ha akármi, csak segít eligazodni a lelkemben de egy gázos anyával felesleges próbálkozni. Sose fogja érteni mi megy végbe.
Öhm, a hétvégém üres volt mert nem volt pszichológus, igyekeztem programot, bár nagyon nehéz.
Tegnap a frissen nyírt kozmetikázott kutyámmal kinéztem nagyanyámhoz. Sok minden látok ott. Valahol neki, tudom, ha megjelenek a kutyámmal, maga a kutyám az terápiás. Nagyanyám 80 felett. Azért mentem- mert a lógus kérdezte nem félek e a találkozástól – de már lelkiismeretfurdalásom volt annyira rég felé se néztem. (mindezt jobb hétvégén tisztább, nyugodtabb aggyal, olyankor amikor nem dolgozok)
Na persze nagyanyám, hát, ja, az érzelmi zsarolás alap, de már leráztam mint a koszt – bár ki tudja meddig állok ma a zuhany alatt !!!!! . Azért mert nem fogadom el tőle a pénzt, ő sírni fog….ha nem elég, akkor BŐGNI, én meg erre halál nyugodtan azt mondtam, lehet zsarolni. Nagyanyámnak az a nagy baja, hogy más kér meg követelőzik, én meg el se fogadom, hát nem, ha nem muszáj. Ezt is sokszor visszahallottam, igen, főleg anyámtól. Sose megyek nagyanyámhoz, de ha pénz kell, … Ki kéri? Hálásnak kéne lennem, de mekkora cirkusz, tán csak egy-két a velőmbe vájó mondat anyámtól. Legutóbb mikor a szégyennel megzakkantott, az ő pénzéből se kértem, 2000 ft volt, de nem érdekel, visszacsesztem neki.
Mindeközben, ma – ugye, ha bárki olvasta a bűnben tengő írásaim, kiderül(hetett) hogy nem voltam jól – lefeküdtem, másfél frontin, könyv még és csá. Reggel baszki, már csörög a telefon, mobil, aztán vezetékes, én konkrétan félkómában pedig már 10 óra is volt de szartam le mindent. Aztán sms jött, szartam le. Felkeltem nézem, ki más az apám. Menjek át mert van ott egy akciós kabát, amit most figyelj – KARÁCSONYI AJÁNDÉKNAK SZÁNNAK – OKTÓBERBEN! – de hogy délig, mert temetőznek és ha nem jó, ma lehet visszavinni.. 3/4 12 volt, gondoltam vasárnap nem fogok nekik pattogni. Átmentem, lassan, nem rohanok vasárnap főleg csipcsup dolgok miatt, csak anyám volt otthon – vagyis apám megírja az sms-t hogy anyámhoz átcsalhasson – gondolhattam volna nem állunk meg egy kabátnál. Jó, akkor ok. Aztán tovább, egy cipő, őszi, ja igen van neki is ilyen, meg kabátot is vett magának is … jó, de akkor próbáljam fel a cipőt harisnyazoknival hátha kényelmesebb. Kedves volt, nyájas, a kutyám már ugrált. Le akart menni, én meg ott próbálgattam baszki.
Igen, annyi kimondatlan megmondatlan dolog van de a szavak bűnösek. Ha tutit mondanék: baszki, nem vagyok egy kibaszott próbababa, aminek mai napig hisz. Közben kérdezget mikor voltam Füreden (tudja oda járok pszichológushoz) de ingerülten válaszolok …. nem vagy jól? – kérdez, hallgatok – mert hallgatni kell mindörökkön örökké
ÁMEN! (sose kezelt emberként csak mint valami robot, ahogy ma is élek, felesleges válaszolni ahol egy szavad se értik és amúgy TOTÁL KISZÁMÍTHATATLAN! Ő NEM EZ A KEDVES … LEHET KÖV. HÉTEN OLYAN DOLGOKAT VÁG IDE, ÚJRA BEOMLIK A LELKEM.
NEHÉZ , IGEN, ÉVEKBE TELIK TELJESEN ELTÁVOLODNI.
PERSZE NEKEM IS JÖTTEK, NEKEM KERESZTSZÜLŐK SZOKTAK LOBBIZNI, HOGY A CSALÁD ÉRTÉK, ÉS CSAK RÁJUK SZÁMÍTHATSZ, A SZENTBESZÉDEK. SZORONGVA SZOKTAM ELROHANNI, JOBB ESETBEN. JOBB ESETBEN MEG BÍROK MOZDULNI.
NAGYANYÁM IS. VOLTÁL OTTHON? NEM! NAGYON RÉG NEM VOLTAM! KÜLÖN ÉLEK, MIÉRT IS KÉNE HAZA MENNEM? – NE DURCIZZ! – KB ENNYI MEGY ÁT. ERRE NAGYANYÁM: DE APÁD FŐZ. – ÉS ÉRDEKEL AZ ENGEM? MÁR A KAJÁVAL SE MEGY. – DE MOST MUSZÁJ LESZ HAZA MENNED …. – MONDJA NAGYANYÁM – CSEND. MIÉRT IS? – KÉRDEZEM MAGAMBAN.
ENNYI. AKÁR OLVASSÁTOK, AKÁR NEM, MINDENKIHEZ HOZZÁSZÓLTAM.
Szerző:
Borzasztó! Ha van kedved, nézzd meg a gyilkossággal zsarol blogomat…nem normálisak. Nem lehet egészségesen kikeveredni ilyen családból. 🙁
PhilC Gyenge énhatárok blogjába belinkelt egy blogot, Nárcisz gyerekei címmel. Olvasom, hát, ahogy utána itt olvaslak, sok pont egyezik.
Amúgy szoktunk ám olvasni, de ne aggódj, nem csak neked parád, hogy nem olvas senki… Egy ideig én is így voltam vele, aztán valahogy kiderült, hogy egész nagy olvasótáborom van. Neked is!!!
Telefonról: én a mai napig nem tehetem meg, hogy nem veszem fel… mondjuk egy estén át, de másnap jön a nemulass. Leginkább pénzzel zsarolnak, és én többnyire kénytelen is voltam elfogadni. Amikor sikerült volna nem, „csellel” adtak pénzt, hogy megtarthassák az ellenőrzést. Szóval nagggyon jól teszed, hogy a nagymamától sem fogadsz el pénzt. Alattomos eszköz.
Ma már valami ilyenek fogalmazódnak meg bennem: beteg családból beteg egyén. sérült anyától sérült gyerek, sérült gyerekből sérült felnőtt, és ennyi.
Az enyémnek hobbija volt az öngyilkossággal fenyegetőzés. Ha azt nézem mennyi ilyen cirkusza volt, már rég halott lenne bakker. jajjbedobog a szíve – tőlem, neked az lesz jó, ha itt patkolok el, majd ellesztek apáddal – fura, öcsémet sose említette …. ő nem minket akarta, ő magát de olyan sokat pofázott róla, idővel teljesen felszínessé lett minden…… nem is lehetett tőle mást beszívni csak a depressziót és a szorongást. ez van. szuper.
és ma ő 60 x én 30 x. közli velem a már bezavarodott sms-ekben hogy túlélők vagyunk. na baszki erre már nem volt válaszom.
Kleó, épp apámnak írok. Most muszáj vagyok pénzt kérni … rendesen melózok, de ma voltam látásvizsgálaton, és a szemüveg kurva drága lesz … és a folyószámlahitellel stb, a pszichológust még meg tudom oldani, de a szemüvegbe felesben segítséget kell kérnem. Utálom de muszáj. Az apámtól talán más….anyám meg nagyanyám nagyon necces. Legutóbb mikor anyámnak visszacsesztem a pénzét, utána valaki feltöltötte a telefonom (pedig nem volt még szükséges), biztos az apám volt.
Nárcisztikusan abuzált anya nárcisztikusan abuzálja a saját gyerekét. És mi volt azelőtt? Na ezért érdekel engem a családállítás…
Kleó, épp apámnak írok. Most muszáj vagyok pénzt kérni … rendesen melózok, de ma voltam látásvizsgálaton, és a szemüveg kurva drága lesz … és a folyószámlahitellel stb, a pszichológust még meg tudom oldani, de a szemüvegbe felesben segítséget kell kérnem. Utálom de muszáj. Az apámtól talán más….anyám meg nagyanyám nagyon necces. Legutóbb mikor anyámnak visszacsesztem a pénzét, utána valaki feltöltötte a telefonom (pedig nem volt még szükséges), biztos az apám volt.
Én is kúrtam vissza mindent. Beindult a zsarolás, az unokájukkal! Hányadék.
A nárciszon még én nem gondolkoztam… annyira azt épp nem ismerem, hogy meglássam anyámban, de öhm, nem csak te, már más is mondta ezt nekem nagy dirrel-durral …
lehet – ha jól gondolom – ez az öltözködés-mániája miatt – amúgy emlékek nekem is – amiket anyám és nagyanyám mesélt, nagyanyám mert akkor anyám kussol csak a tekintetét figyelem mennyire gáz – hogy milyen fantasztikus nerc bundája volt anyámnak gyerekkorában és mindenki hogy irigyelte hogy mindent megkapott amit az akkori kor engedett – nagyanyám így beszél erről … anyám utálattal.
Ha van egy kis kedved, olvass bele a Nárcisz gyerekeibe… Különben „hétköznapilag” úgy is mondhatjuk, hogy egoista. De több annál.
Na ugye. És a dédmama vajon? És akikről semmit sem tudunk? Mi érhette őket gyerekkorukban? Ami megint nem mentség, de magyarázat.
A próbababa
Mit gondolsz Te, mi vagyok én? Próbababa teneked?
Akit nárcisz belső lényed mindig-mindig keresett,
mert a ruha minden-minden, többet ér mint az ember,
csodálkozunk hogy olyan vagyok neked mint egy rejtjel?
Kiscipő meg ezanadrág, hogy utálom szavaid
mikor minden amit mondasz, a külsőre nézve kacsint,
nemszégyellek, de te magad nyugodtan szégyellheted –
mondod és én zokogok s mikor jegyzem, te nem érted.
Oh ha bármit is bennem igazán értenél,
tán igazán belülre tekintenél, na akkor nagyon meglepnél,
mert csak a ruha számít, nem számít igazán az egyén,
a belső, a lélek már nagyokat nem remél.
Nem vagy jól? – kérded és a francba kívánom kérdésed,
mert tudom, túl sok itt ruha, cipő, nem őszintén kérded,
kedves, nyájas most épp nálad, de örök kiszámíthatatlan,
hogy mikor törsz ki és mikor szólsz jóval durvábban,
hátra arc – rossz? védem magam! így se leszek halhatatlan,
bennem a próbababa hajthatatlan mindent megtesz lankadatlan,
hogy elégedett legyél, legalább minden ok legyen,
elvesszen bennem saját egyéniségem.
Folytasd csak ruha, kabát, kiscipő s a többi,
így ahhoz mit elvesztettél sose fogsz közelebb kerülni.
Mert a lélek több mint a külsőre szánt pénzek,
ne aggódj, hogy megismerd, ma már én is megkíméllek.
Már Phil blogjába is bemásoltam: „Csak annyira vagy értékes, amennyire a teljesítményed az. Az pedig még mindig nem elég jó.”
Mi az, hogy négyes?
Nincs benned lélek???
Nárcisztikusan abuzált anya nárcisztikusan abuzálja a saját gyerekét. És mi volt azelőtt? Na ezért érdekel engem a családállítás…
Én dédanyám szüleiig vissza tudom követni az erőszakot (anyai ágon). Talán most, a mi generációkkal megszakad: én nem akarok gyereket, húgom pedig felvilágosult, türelmes anya lett.
Intro86, anyád mai napig öltöztetni és pénzelni próbál. Hallgass az ösztöneidre: igen, ez erőszak. 30x vagy, de még mindig az engedelmes gyerekkorba próbál visszataszítani.
Én a helyedben inkább vállalnék valami pluszmunkát, plusz pénzért, aztán onnantól kezdve no contact.
íköszönöm a hozzámszólást és a tört-énedet
Hu basszus, ezzel az öltöztetős dologgal engem már rég kikészítettek volna. Nálam a kaját tolták nagyon, de szerintem ugyanaz a két dolog, csak másban vetítik ki a te szüleid meg az enyémek. Mert anyám azt hitte, hogy ha majd beleszakad a főzésbe (én meg a kaja cipelésébe), az majd mindenben feloldozza. Na hát már odáig jutottam, hogy nem bírnám megenni azt amit főztek. Nem azért, amilyen a kaja (hiába mondtam nekik, hogy a túl zsíros, túl cukros dolgokat nem tudom megemészteni, fáj a hasam, kötekedésnek vették), hanem ami emögött az egész cirkusz mögött van.
Ja, és ez a kiszámíthatatlanság nekem is ismerős….sosem tudod, hogy fog majd reagálni. Én barátom nélkül nem vagyok már hajlandó velük találkozni. Csak akkor, ha ott van valaki mellettem, különben ki tudja mi történik megint…
Erről az öltöztetésről, etetésről ez jutott eszembe:
Én anyám egyébként KIBÉKÜLNI akart úgy, hogy felhívatott apámmal, hogy sütött nekem egy tortát a születésnapomra, és ellátogatna hozzám vele… mondtam apámnak, hogy azon kívül, hogy én látni sem akarom anyámat, csak annyi baj van a dologgal, hogy évek óta ekcémás vagyok, és nem eszem se fehérlisztet, se cukrot… és ezt egyébként szerintem anyám is tudja… 🙂
Hú, na próbálok reagálni mindenre.
1. gondolkodtam és még utánanézek de kezdem érezni mitől lesz ez az egész „nárcisztikus” vonás
2. Liliomlány-nak: Anyám tudom, hogy a bűntudatát és a lelkiismeretfurdalását fejezi ki olyankor: sms-ben, jajj nemakarlakbántani, jólennehatöbbetjönnél, hétvégén hogy hazamentem: teisnyiss (ezt végighallgattam neki háttal és jajj mert ezolyanrossz, kit érdekel?) , nálunk, apám a kajamániákus, volt mikor extra fasza kaját csinált és neki sértés ha nem eszek belőle, hal volt, tudja szeretem, átmentem egyedül voltam csakhogy szinte hidegen ettem a halat (mert jóval később merészkedtem át) aztán lett olyan összefosás utána mint a nagyágyú. Most is mondja anyám, egyek valamit: hurka, kolbász, csak azt tudtam mondani, nem kívánom, kérdezte hogy és ha ők elmennek? valójában nem, ott akkor se kívánom.
Hogy van párod, az jó, egyféle védelem is lehet, csak óvatosan ne legyen ő se szegény két tűz között. Egyszer anno mikor egyetemista voltam, egy szaktársam – aki tudta a viszonyokat – ő toppant be egy puskaporos hangulatba, nagyon gáz volt. Volt időszak, mindig azt mondtam , csak pszichológussal vagy istentudja kivel – nehéz, hogy szakember legyen és bízzak is benne – így vagyok hajlandó bármire, de így is nehéz lenne. Amúgy egyedül, ha „banzájkodás” van, családi szülinap istenkínja, azt szorongásoldóval bírom, vagy úgy, hogy én nyomatom legjobban a pezsgőt és a vörösbort. Csak kómásodjak és akkor lebegek. Ez a jó, ha nem alapból síkideg formában megyek át, bírom tartani az ok állapotot bizonyos szerekkel. Kiborulni csak itthon egyedül.
PHIL C : A nyolc órás állásom mellé nem tudnék plusz állást plusz pénzért. Mikor ? Éjszaka? Reggel meg megint menjek a 8 órásba? Így is alig vagyok itthon és a kutyámnak, ha csak neki van szüksége rám, ő mint egy kisgyerek …. (gyerek nincs se pasim!) Anyám öhm, úgy gondolom azért öltöztet, mert ez a mániája, mindig az volt. Nem a „pénzelés” miatt, neki nagyon is számítanak a „cuccok”, többet mint én. Rólam halvány fogalma se volt soha életében, de a kinézetem első helyen állt, ne szégyelljen, ne úgy nézzek ki mint ….. (nem akarok senkit bántani, hisz nem ismerjük egymást) de nagyon sértő dolgok között nőttem fel. Ha lenne plusz állás akár kettő, ( a 8 órás asszem bőven elég) , anyám akkor is ruhamániás lenne. Nos, neki a ruha érték, nekem a könyv, ennyi.
++++++ így kompenzál, így segít, törődik velem vagy nem tudom, ha vannak leértékelések és magának valamit vesz, akkor gyakran nekem is. Aztán amin röhögni fogtok: 150 eü. betét (a lányoknál vannak a bizonyos piros napok) vagy vesz mosókapszulát, ez is a legújabb mánia. Megint vett egy doboz színeset mikor mondom, még van. Egyedül élek, nem mosok naponta. és néz rám….jaaaaa, mééég vaaaan? Hát az hoooogy?
El kell fogadni oszt kész, legyen boldog, apám már megszokta hogy a kajával nem csábít át, nagyanyámnak meg megmondtam, hogy amiket küldözget ( általában gumicukor, valami édes az a csokis-zselés tallér) egyszer kellett megmondanom neki (és lehet bántó de nem izgat így tudtam leállítani), megmondtam hogy amiket küld, odaadom ismerősnek, ahol van kisgyerek. Nagyanyám : hát nem rágcsálod el a gumicukrot ?
30 éves vagyok, nos, nem amúgy is a fogam néha attól szokott beindulni fájni.
Most mondhatnám hogy elmegyek még pluszban dolgozni, de itt a kutyám, más nem de ő vár haza, és a pénz ha máshova nem is, pszichológusra elmegy annyi meg sose lesz hogy ne csússzak mínuszba.
Örökké azon igyekszek, senkitől semmit ne fogadjak el családon belül, de most ez az új szemüveg dolog húzósra sikeredett, romlott is a szemem, ilyen durva nagy kiadásoknál kérek segítséget, akárhogy nem akarok nincs más út . ( de persze nem anyámnak beszélek, apámnak, ő naná megbeszéli anyámmal) hm, mindig igyekszek ….
és még:
Liliomlánynak: Itt apám a főzős, ő abban éli ki magát , nem tudom, szeret, levezeti a stresszt akármi, hogy napi 3-szor lemegy a boltba. Vagyis, jó nem ennyire elfajulva de akár többször, boltozik, főz … a karácsony is általában mint egy bolondok háza. Egy ideje itt vagyok külön, itt nekem már tavaly se volt fám, nekem a kutyámnak minek … öltözködök, meg hatszor átöltözök
mielőtt átmegyek. A vicc az. hogy anyám most nemrég jegyezte meg hogy tavaly karácsonykor hogy állt rajtam a nadrág , nem jól vettem fel . 
Van amin már csak röhögni lehet annyira elkeserítő.
Phil C. : Még gondolkoztam mit akartam. Itt nincs olyan hogy no contact, mert van telefon (amit nem veszek fel) van mobil, ha az nem megy, van vezetékes. Csak ők hívnak. Se barátaim se senkim. Talán lenne kivel szívesen beszélnék de olyan nincs, csak ők. Aztán zsarolnak hogy nem veszem fel mi van ha valaki meghalt. Anyám kezdte, apám folytatta, megtanulta. Mi van ha azért hívlak mert épp feldobom a talpam? Ezek után se veszem fel de lelkiismeretfurdalással. Még ha húzom is így egyedül anyagilag, itt laknak kb 5 percre a másik házban. Láthatnak itt és ott, itt a bolt, az erkélyük ami a buszmegállóra néz … mindig összeszorul a gyomrom. Boltban naná mindig apámmal találkozok. Mizujs? Semmi és megyek tovább, mintha észre se venném. Semmi? hahaha …… az hahaha, volt mikor munkából hazafele jövet ki a buszhoz anyám meglátott a kocsiból, szálljak be elvisz. Franc se akarta, elutasíthattam volna de előbb haza értem mintha a rohadt buszra várok.
Ahogy régen poénkodtam, hogy Ausztráliáig meg se állok, szerintem még ott is utolérnének … na persze Ausztrália messzi de rengeteg pénz, életemben nem lesz annyi. Még Londonig se jutnék el. Ami vonz, az Ausztrália volt régen, angol szak, a kinn élő magyarok nyelvhasználáról írtam szakdogát, a kinti zsidó közönségekről tartottam kiselőadást, imádtam az Ausztrália témát. Anyám asszondta átússza a vizeket utánam….én meg beszóltam hogy ráküldök minden cápát.
Volt egy idő amikor még light volt … bár én már akkor se voltam jól, de kit érdekelt.
Írok privit!
Hú, na próbálok reagálni mindenre.
1. gondolkodtam és még utánanézek de kezdem érezni mitől lesz ez az egész „nárcisztikus” vonás
2. Liliomlány-nak: Anyám tudom, hogy a bűntudatát és a lelkiismeretfurdalását fejezi ki olyankor: sms-ben, jajj nemakarlakbántani, jólennehatöbbetjönnél, hétvégén hogy hazamentem: teisnyiss (ezt végighallgattam neki háttal és jajj mert ezolyanrossz, kit érdekel?) , nálunk, apám a kajamániákus, volt mikor extra fasza kaját csinált és neki sértés ha nem eszek belőle, hal volt, tudja szeretem, átmentem egyedül voltam csakhogy szinte hidegen ettem a halat (mert jóval később merészkedtem át) aztán lett olyan összefosás utána mint a nagyágyú. Most is mondja anyám, egyek valamit: hurka, kolbász, csak azt tudtam mondani, nem kívánom, kérdezte hogy és ha ők elmennek? valójában nem, ott akkor se kívánom.
Hogy van párod, az jó, egyféle védelem is lehet, csak óvatosan ne legyen ő se szegény két tűz között. Egyszer anno mikor egyetemista voltam, egy szaktársam – aki tudta a viszonyokat – ő toppant be egy puskaporos hangulatba, nagyon gáz volt. Volt időszak, mindig azt mondtam , csak pszichológussal vagy istentudja kivel – nehéz, hogy szakember legyen és bízzak is benne – így vagyok hajlandó bármire, de így is nehéz lenne. Amúgy egyedül, ha „banzájkodás” van, családi szülinap istenkínja, azt szorongásoldóval bírom, vagy úgy, hogy én nyomatom legjobban a pezsgőt és a vörösbort. Csak kómásodjak és akkor lebegek. Ez a jó, ha nem alapból síkideg formában megyek át, bírom tartani az ok állapotot bizonyos szerekkel. Kiborulni csak itthon egyedül.
PHIL C : A nyolc órás állásom mellé nem tudnék plusz állást plusz pénzért. Mikor ? Éjszaka? Reggel meg megint menjek a 8 órásba? Így is alig vagyok itthon és a kutyámnak, ha csak neki van szüksége rám, ő mint egy kisgyerek …. (gyerek nincs se pasim!) Anyám öhm, úgy gondolom azért öltöztet, mert ez a mániája, mindig az volt. Nem a „pénzelés” miatt, neki nagyon is számítanak a „cuccok”, többet mint én. Rólam halvány fogalma se volt soha életében, de a kinézetem első helyen állt, ne szégyelljen, ne úgy nézzek ki mint ….. (nem akarok senkit bántani, hisz nem ismerjük egymást) de nagyon sértő dolgok között nőttem fel. Ha lenne plusz állás akár kettő, ( a 8 órás asszem bőven elég) , anyám akkor is ruhamániás lenne. Nos, neki a ruha érték, nekem a könyv, ennyi.
++++++ így kompenzál, így segít, törődik velem vagy nem tudom, ha vannak leértékelések és magának valamit vesz, akkor gyakran nekem is. Aztán amin röhögni fogtok: 150 eü. betét (a lányoknál vannak a bizonyos piros napok) vagy vesz mosókapszulát, ez is a legújabb mánia. Megint vett egy doboz színeset mikor mondom, még van. Egyedül élek, nem mosok naponta. és néz rám….jaaaaa, mééég vaaaan? Hát az hoooogy?
El kell fogadni oszt kész, legyen boldog, apám már megszokta hogy a kajával nem csábít át, nagyanyámnak meg megmondtam, hogy amiket küldözget ( általában gumicukor, valami édes az a csokis-zselés tallér) egyszer kellett megmondanom neki (és lehet bántó de nem izgat így tudtam leállítani), megmondtam hogy amiket küld, odaadom ismerősnek, ahol van kisgyerek. Nagyanyám : hát nem rágcsálod el a gumicukrot ?
30 éves vagyok, nos, nem amúgy is a fogam néha attól szokott beindulni fájni.
Most mondhatnám hogy elmegyek még pluszban dolgozni, de itt a kutyám, más nem de ő vár haza, és a pénz ha máshova nem is, pszichológusra elmegy annyi meg sose lesz hogy ne csússzak mínuszba.
Örökké azon igyekszek, senkitől semmit ne fogadjak el családon belül, de most ez az új szemüveg dolog húzósra sikeredett, romlott is a szemem, ilyen durva nagy kiadásoknál kérek segítséget, akárhogy nem akarok nincs más út . ( de persze nem anyámnak beszélek, apámnak, ő naná megbeszéli anyámmal) hm, mindig igyekszek ….
Persze, a pluszmunka megterhelő. Nem azt mondtam, hogy nem. Csak felvetettem egy opciót.
Én már toltam így, és persze, majd beledöglöttem, de még ez is jobb volt, mint sok más egyéb lehetőség. Valamit valamiért.
az dolgozhat nyolc óra mellett éjszaka is, akinek se gyerek, se macska, se kutya … legalább este szeretek a kutyámmal lenni, legalább aludjunk együtt, egyetlen kapcsolat és így is élőhalott vagyok, emberi kapcsolat így sincs semmi … nemhogyha még éjjel is csak dolgoznék … anyám ruhamániája ettől még maradna
az dolgozhat nyolc óra mellett éjszaka is, akinek se gyerek, se macska, se kutya … legalább este szeretek a kutyámmal lenni, legalább aludjunk együtt, egyetlen kapcsolat és így is élőhalott vagyok, emberi kapcsolat így sincs semmi … nemhogyha még éjjel is csak dolgoznék … anyám ruhamániája ettől még maradna
Férjem van, és két macskám.
Valami félremehetett, nem támadni akartalak, de a reakciódból úgy látom, mégis úgy érezted. Bocs, hogy (akaratomon kívül, de) rossz érzést keltettem benned.
én bocs…sebaj…alapvetően ilyen vagyok, ugrok mint a vadmacska, mindenre
alapvetően