Az anyám gyilkossággal fenyeget (zsarol). Konkrétan: rámgyújtja a lakást.
Nem tudom, hogy csak dühében mondja vagy komolyabb dührohamnál képes lenne megtenni.
Úgy érzem nem. De nem vagyok benne biztos. Agresszív szokott lenni és emiatt sérülésem is volt (rándulás, zúzódás, mikor hanyatt estem). Apunak is hasonló sérülést okozott ill neki lehet, h eltört az ujja.
Egyszer valszeg közel állt ahhoz, hogy aput megölje. Apu aludt, bement a szobájába és nagykéssel állt felette. Öngyilkosságra is készülhetett (pontosabban kiterjesztettre), búcsúlevelet írt. Nem vette észre, hogy a résnyire nyitott ajtón látom, h mire készül. Nem mertem közbeavatkozni, visszamentem a szobámba. Ez 20 éve történt, általános iskolás koromban.
Volt 1-2 necces húzása. Aput székkel próbálta fejbevágni (hátulról), de nem sikerült, kirántottam a kezéből. Ebből akár komolyabb sérülés is lehetett volna.
Nem tudom, töröm, töröm a fejem…engem sosem gyűlölt annyira, mint Aput és végül őt sem nyírta ki. Nem is bántott annyit, pedig nálam attól sem tart, h visszaütök. Az viszont zavarja, ahogy nézek ilyenkor. Ugyanazt a gyűlöletet, megvetést látja, amit a Mamánál tapasztalt gyerekkorában. De nem tudok máshogy nézni. Ő viszont fél ettől a nézéstől.
Lehet csak azért félek most annyira mert a szomszéd addig mondta, míg tényleg magára gyújtotta a lakását.
Mamát nemrég vitték be a pszichiátriára, most is ott van. Ő is fenyegetőzött lakás felgyújtással ill a dédunokái megmérgezésevel….
A fenyegetése azzal zárult, hogy közöltem, hogy ha megpróbál megölni és túlélem, nincs bocsánat. Feljelentem és addig perelem míg lecsukják. Nem tetszett neki, gúnyosan kinevetett es azt mondta, h ilyenért nem csukják le. Feleslegesen próbálkoznék.
Bevettem kb 10 db Frontint, mégsem mertem elaludni. Másnap hívott, bocsánatot kért (nem szokott), kérdezte hogy kijózanodtam-e, tudok-e dolgozni menni. Azt mondta, h részeg volt. Tudom. De mit kezdjek ezzel?
Fasza…gondolom a szomszéd is részeg volt, mikor ezt tette…magyarázatnak jó, de nem mentség.
Honnan tudjam, hogy ha bekattan meddig mer elmenni?
Szerző:
Az a fő baj, hogy tulajdonképpen ő maga sem tudja, hogy adott állapotában meddig menne el. De saját magát hergelni tudja.
Erre nem is gondoltam. Lehet Ő sem tudja.
Mamával kapcsolatban kérdeztem. Anyu szerin IS előfordulhat, h Mama tényleg felgyújtja a lakást. Otthonba szeretnék beadni, nem boldogulnak vele.
Sajnos muszáj lesz…
Mama problémás, a család is, ahol lakik. Egyformán. Ebből ott békés együttélés sosem lesz.
Úristen 🙁
Fenyegetés, zsarolás után/közben részemről már ált. nem szoktam felvenni a szemkontaktust, mert tudom, hogy tovább bőszíti az illetőt. Illetve a félelmet a szememben pedig örömmel látja. Ha indulat +saját igazságom tölt el, az így van, tovább bőszíti. Vacak egy ötlet, de talán a szemkontaktus elkerülése néha hasznos lehet. Az efféle cirkuszok közepette. Te jó ég.
Gondolom, az nem segít, hogy „el kéne költöznöd”, nyilván megtetted volna már, ha el tudnál.
Anyukád nem áll kezelés alatt? Az nem jön szóba, hogy miután a testi épségedet veszélyeztetheti a viselkedése, …kezelés alá vegyék?
Hol jár pszichiáterhez, hol nem. De édesmindegy. Kap napi 1 szem Cymbaltát (ez energetizáló típusú antidepresszáns). A viselkedésén nem változtat. Piát sem csökkenti.
Családterápiára nem nyitott, egyénire sem. Egyéni terápiára járhatok, de ACA-ra nem. (anonim alkoholisták hozzátartozói csoportja).
Ha nem tetszik, amit csinál, szedjek gyszert, de balhézik ha nagy adagot kapok és későn kelek v zombi vagyok a gyszertől. Attól is tart, h újra járnék orvoshoz, annyi AP-t adnának halura, amivel már nem tudnék dolgozni.
Ha meg tudnám oldani, rég nem lennék itt. Annyi a fejlemény, h sikerült eladni a katasztrófális állapotban lévő házréstem (normális lakhatásra alkalmatlan állapotban volt), albérletet már tudnék ebből fizetni, de hosszú távon nem jarnék jól. Ha ezt a pénzt felélem, saját lakást nem tudnék venni és albérlethez nem fogok eleget keresni. Előbb utóbb ott tartanék, h nem tudom fizetni.
Anyu tartozásait sikerült rendezni, így ha tudok költözni, nem igényel anyagi támogatást
Így viszont megoldható, h itthon legyek, nem muszáj dolgoznom pár hónapig. Tudok tanulni, ami egy jobb állashoz fontos. Munka mellett nem tudtam, zavar h itt van (szobám sincs). Így vuszont napközben üres a lakás. Később ha már újra dolgozok, valszeg tudnék felvenni hitelt (amit hozzacsaphatok a lekötött pénzemhez) és garzonlakást vehetek. (bankonként változó, h 3 v 6 hónapos mviszony kell). Nézegettem a hiteltörlesztőket, jóval alacsonyabbak, mint a lakás bérleti díj.
Mivel most nem dolgozok, a nyugtatót is le tudtam állítani, ill ha indul a másik kezelés (nem pszichés), nem lesz gond azzal, ha a mellekhatása akadályoz a munkában.
Terapomnak sem volt jobb ötlete, mint nekem, ő is a lakásvásárlást pártolja, de addig ki kell bírni vele. Azt terapom sem tudja, az előző és az azelőtti sem, hogy hogyan lehet ezt jól bírni. Mindenki csak annyit mond, hogy anyunak terápia kellene, de ha elutasítja, nincs mit tenni.
Hm. Anno én anyám is fenyegetőzött azzal, hogy megmérgezi a családot. Ezt már el is felejtettem.
Ő végül nem nyírt ki senkit (csak kvázi idegileg), öngyilkossági kísérlete lett végül. Először valami kerti gazzal próbálkozott, na, attól még egy jó hasmenést se kapott 😀 aztán altatóval, de azt is csak kialudta, gyomormosást se kellett csinálni végül.
Úgyhogy végül is összességében tényleg mérgekkel operált, de csak a maga irányába. Na, és ha ekkora sikerrel űzi a műfajt, mostanra arra jutottam, hogy attól se kellene nagyon félni, ha pl engem megmérgezne 😀
Az egésznek csak a műsor volt a lényege.
Anyunak tizenéves koromban volt sok (kb 10) öngyilkossági kísérlete. Többször volt toxikológián, gyomormosás, zárt osztály, nyílt, OPNI. Kb 10 hónapig szinte folyamatosan kh-ban volt (kimenők voltak). Hídról is akart ugrani, akasztasra is készült. Eltűnt napokra, rendőrséggel kerestette Apu.
Itthon részeg volt, agresszív, tört, zúzott. Ajtó üveget alul lábbal rúgta, felül ököllel kiverte, autó ablakát kiverte, pénztárgépfülkét betörte. Fenyőfát ablakon kidobta, fejszével szobabútort feldarabolt, főzeléket alvás közben a fejemre öntötte, fiókos szekrényem széttörte. Kb 50 db befőttet/lekvárt földhöz vert, úszott minden a lekvárban, még a plafonon is volt. Röhögött mikor véletlen üvegbe léptem. Apu menekült padlasra, pincebe, autóba, kocsmába. Közeli kocsmában megtalálta, ment más településre.
Anyunak tizenéves koromban volt sok (kb 10) öngyilkossági kísérlete. Többször volt toxikológián, gyomormosás, zárt osztály, nyílt, OPNI. Kb 10 hónapig szinte folyamatosan kh-ban volt (kimenők voltak). Hídról is akart ugrani, akasztasra is készült. Eltűnt napokra, rendőrséggel kerestette Apu.
Itthon részeg volt, agresszív, tört, zúzott. Ajtó üveget alul lábbal rúgta, felül ököllel kiverte, autó ablakát kiverte, pénztárgépfülkét betörte. Fenyőfát ablakon kidobta, fejszével szobabútort feldarabolt, főzeléket alvás közben a fejemre öntötte, fiókos szekrényem széttörte. Kb 50 db befőttet/lekvárt földhöz vert, úszott minden a lekvárban, még a plafonon is volt. Röhögött mikor véletlen üvegbe léptem. Apu menekült padlasra, pincebe, autóba, kocsmába. Közeli kocsmában megtalálta, ment más településre.
Te jó ég. Ez esetben viszont komolyabban venném a fenyegetését.
Ezek még akkor voltak, amikor tizenéves voltam és Apuval élt. 19 évesen elköltöztem, 27 évesen költöztem hozzá, munka, pontosabban mindenre képtelen állapotban voltam, pár hónappal később diagolták a skizót. (azóta hol skizó, hol border, neha skizoaffektív a diag). Később még 10 hónapig külföldön voltam.
Mióta velem lakik sokkal nyugisabb és kevesebbet iszik (lentiekhez képest!!!)
Időzített bomba. Mint én. Egyszer, majd egyszer megírom az én történetemet a lányommal.
Hol jár pszichiáterhez, hol nem. De édesmindegy. Kap napi 1 szem Cymbaltát (ez energetizáló típusú antidepresszáns). A viselkedésén nem változtat. Piát sem csökkenti.
Családterápiára nem nyitott, egyénire sem. Egyéni terápiára járhatok, de ACA-ra nem. (anonim alkoholisták hozzátartozói csoportja).
Ha nem tetszik, amit csinál, szedjek gyszert, de balhézik ha nagy adagot kapok és későn kelek v zombi vagyok a gyszertől. Attól is tart, h újra járnék orvoshoz, annyi AP-t adnának halura, amivel már nem tudnék dolgozni.
Ha meg tudnám oldani, rég nem lennék itt. Annyi a fejlemény, h sikerült eladni a katasztrófális állapotban lévő házréstem (normális lakhatásra alkalmatlan állapotban volt), albérletet már tudnék ebből fizetni, de hosszú távon nem jarnék jól. Ha ezt a pénzt felélem, saját lakást nem tudnék venni és albérlethez nem fogok eleget keresni. Előbb utóbb ott tartanék, h nem tudom fizetni.
Anyu tartozásait sikerült rendezni, így ha tudok költözni, nem igényel anyagi támogatást
Így viszont megoldható, h itthon legyek, nem muszáj dolgoznom pár hónapig. Tudok tanulni, ami egy jobb állashoz fontos. Munka mellett nem tudtam, zavar h itt van (szobám sincs). Így vuszont napközben üres a lakás. Később ha már újra dolgozok, valszeg tudnék felvenni hitelt (amit hozzacsaphatok a lekötött pénzemhez) és garzonlakást vehetek. (bankonként változó, h 3 v 6 hónapos mviszony kell). Nézegettem a hiteltörlesztőket, jóval alacsonyabbak, mint a lakás bérleti díj.
Mivel most nem dolgozok, a nyugtatót is le tudtam állítani, ill ha indul a másik kezelés (nem pszichés), nem lesz gond azzal, ha a mellekhatása akadályoz a munkában.
Terapomnak sem volt jobb ötlete, mint nekem, ő is a lakásvásárlást pártolja, de addig ki kell bírni vele. Azt terapom sem tudja, az előző és az azelőtti sem, hogy hogyan lehet ezt jól bírni. Mindenki csak annyit mond, hogy anyunak terápia kellene, de ha elutasítja, nincs mit tenni.
Na, és bevitetni anyádat kórházi pszichiátriára – ezt sem lehet? (Nincs tapasztalatom abban, ez hogy működik, mi kell hozzá.)
Albérlettel kapcs szobabérlésben még nem gondolkodtál? Én laktam már olyan helyen, ahol zárhattam a szobám ajtaját + senki le se szart, és ilyen helyek kb 40 e-nél kezdődnek, tehát sokkal fizethetőbb, mint egy teljes lakás. Ha csak egy kis időre el tudnál így menni, talán már az is kizökkentené anyádat annyira, hogy ne fenyegetőzzön tovább…
Diag: alk, depr, hisztrionikus személyiségzavar.
Időzített bomba. Mint én. Egyszer, majd egyszer megírom az én történetemet a lányommal.
Ez is izgalmas sztorinak ígérkezik… Az a döbbenetes csak, hogy utólag már ilyen józanul rálátsz a korábbi megnyilvánulásaidra…
Írtam ex terapomnak:
„Kedves X! 2 hetes gyakorisággal vállalja a terápiám folytatását? (Áterhez nem szeretnék járni, amíg nincs komoly visszaesés, amiből gyógyszer nélkül nem tudok kikeveredni). Y”Válasza:
„Legyen. Köszönöm a bizalmat. Mikor jönne legközelebb?„
Az se rossz, amikor a környezetedben lévő a betegebb, de te mész terápiára…
Tűzzel fenyegetni nagyon övön aluli.
1. születésem előtt Apu véletlenül felgyújtotta a családi házat. Sokat mesektek erről.
2. Ovis koromban 2x kazángondok miatt majdnem robbant a ház. A robajlás miatt egyszer úgy elszaladtam, h a szomszédból szedtek össze. Anyu is halálra rémült.
3. Egy utcánkbeli nő es 2 gyereke robbanásban sérültek meg súlyosan, egy ovis társam fél karja csontig leégett.
4. Anyu féltett a tűztől/forrázástól. Hogy féljek a gáztűzhelytől, odanyomta a forró tűzhelyhez a kezem és akkor vette el, amikor már fájt.
5. Ovis koromban láttam a Pokoli tornyot.
6. Rettegtem a tűztől, forrazástól, robbanástól az előzmények miatt. Ovis koromban mindig azt hittem, h tűz van a kertben, pedig csak piros labda, kutya tál volt….12 éves koromig nem mertem meggyújtani a gázt.
7. Ovis koromban rokonnál olaj csöppent rám, később ugyanott benyúltam a forró sütőbe…pici sebek voltak.
8. Ált sulis koromban Anyunak harmadfokú égési sérülése volt (olajban sütött májat).
9. Huszonévesen úgy sütöttem olajban, h fedő volt az arcom előtt.
10. Apu válás után elköltözött. Egyszer kisebb tűz volt nála, másodjára porig égett a faháza. Szomszédok hívtak tűzoltót.
11. Anyu házában (emeletes, társasház), 3x volt tűz. 1 kisebb es 1 nagyobb, amihez tűzoltók jöttek. Valszeg szándékos gyújtogatás. Szirénáztak, kopogtak a tűzoltók, de nem ébredtünk fel (gyszer miatt túl mélyen aludtam).
12. Tavaly novemberben volt a harmadik, nagyobb tűz. Szomszéd öngyilkossági kísérlete. A lakása teljes terjedelemben égett. Vele együtt. Azt hittem itt halok meg. Kádból kiugorva, samponnal a hajamon, mezítláb menekültem. Első instrukció az volt h ki kell ugrani az ablakon, majd azt mondták h a kijárat felé kell futni. Gyorsan mert bármikor robbanhat. És ugyanazt a robajt hallottam, amit ovisan, mikor a kazánnal volt gond + fülsiketítő sziréna
Tudja, h még félek. Főleg fürdésnél (ott hallottam meg, h tűz van) mert tapasztalatom szerint onnan nehéz menekülni. Félek a szirénától is.
Hogy van pofája ezek után tűzzel fenyegetni? A tűz szó hallatán zokniban menekültem, nagyon megijedtem. Órákig remegtem, max adag nyugtatóval is.
Az se rossz, amikor a környezetedben lévő a betegebb, de te mész terápiára…
Igen. És szedem a gyszert alváshoz ( zajra mert hajnali 3-kor lakodalmas zenére kelek), szedem a nyugtatót mert dühít h megaláz, rángat, hajat tép, üt, rúg, fenyeget, meglop.
És a terapok nem tudnak segíteni mert nem tudok nem dühös lenni és nem tudok nem befordulni és zavar h nem tudok tanulni (kiveve igy hogy nem dolgozok). De munka mellett lett volna fontos, mert munkáltatói kötelezésem volt. Ha nem lépek ki, idő kérdése és felmondanak mert nem végzem el a sulit…és azt is leszarta, h az állásommal játszik.
Anyu a jobbik. Aput ki sem fejtem…