Gyászollak. csalódott voltál és kiábrándult, én mégis valamiért azt hittem éeltigenlő vagy, csillogott a szemed az értelemtől, nem csak magadig, láttál, kíváncsi voltál a „másikra” is. Sajnos sok-sok csalódásról számoltál be, de most sem hiszem el, hogy nem vagy többé.
Szétfeszít a fájdalom. Dühös vagyok, és csalódott, amiért itthagytál. És ugyanakkor piszkosul hiányzol.
És közben, minél több részletet tudok meg az utolsó perceidről, annál inkább letaglóz és lenyűgöz mindaz a józanság, életigenlés és erő, ahogy te ezeket a perceket megtervezted és véghez vitted. Mestermű. Szégyellem magamat, hogy így is tudom látni, de bármit is tennék a gondolat ellen, minduntalan ez jut az eszembe.
Mindig a táskámban van a gitárpengetőd, amit legutolsó találkozásunkkor ajándékba kaptam tőled.
Azt ígérted nem mész sehova. :'(((
Egy nappal van később a szülinapod az enyémnél.. Ez volt az első amit megtudtunk egymásról …
Temetés helyszíne:
1124 Budapest, Apor Vilmos tér 9-11. , Felső-krisztinavárosi templom, Urna temető.
Megközelíthetőség:
59-es villamos
https://youtu.be/LHwxCHoUczg
Olajozottan duruzsolnak
a létfenntartó gépek.
Automatikus mozgások
hajtják az egészet.
Pedig egy hang a rendszer mélyén
folyton csak kiabál,
hogy a srác halni akar,
és a gondolat felzabál
akár a rák.
Nincsenek válaszaim
én is befelé lesek.
Odabent se látok mást,
csak kérdéseket.
Vattacukor-édes emlék, hogy
nincsen semmi baj.
A beteg elmébe szivárog be
az infúzióval.
Suhogó fehér köpenyesek
nyomozzák a hibát.
Szikével vágott ösvényeiken
ők sem találják
mi bánt.
Nincsenek válaszaim
én is befelé lesek.
Odabent se látok mást,
csak kérdéseket.
Nem kell naplemente
az őszi kertbe’ a
puha plédek alatt.
A megfékezett tébolyból
csak mélyülő csend marad,
ami rád telepszik, majd maga alá gyűr
hisz úgyis mindegy neked.
Inkább lágyan összeroppansz,
mert kitörni nem lehet.
Nincsenek válaszaim
én is befelé lesek.
Odabent se látok mást,
csak kérdéseket.
Gabó temetése: 2018. okt. 19., péntek, 13:00, Felső-krisztinavárosi templom, urna temetője.
Megemlékeztünk Gabóról…
Gyászollak. csalódott voltál és kiábrándult, én mégis valamiért azt hittem éeltigenlő vagy, csillogott a szemed az értelemtől, nem csak magadig, láttál, kíváncsi voltál a „másikra” is. Sajnos sok-sok csalódásról számoltál be, de most sem hiszem el, hogy nem vagy többé.
Szétfeszít a fájdalom. Dühös vagyok, és csalódott, amiért itthagytál. És ugyanakkor piszkosul hiányzol.
És közben, minél több részletet tudok meg az utolsó perceidről, annál inkább letaglóz és lenyűgöz mindaz a józanság, életigenlés és erő, ahogy te ezeket a perceket megtervezted és véghez vitted. Mestermű. Szégyellem magamat, hogy így is tudom látni, de bármit is tennék a gondolat ellen, minduntalan ez jut az eszembe.
Linda írása:
HIÁNYZOL!
(Megtalálható a Történeteink között.)
Sosem felejtem mosolyodat, mindig mosolyogtál! Nyugodj békében.
Nem igazán ismertelek,de nyugodj békében!