Egy kicsit jobban érzem magam, persze az egészség témakörben meglehetősen babonás vagyok, úgyhogy ilyesmit csak egy nagyobb dózisú irracionális majré mellett merek leírni. Ez nem azt jelenti persze, hogy most aztán szökik belőlem az indokolatlan optimizmus, hogyisne! Ma az jutott eszembe, hogy ha a jövőről kéne kiselőadást tartanom csak arról beszélnék, hogy mi az amit lehetőleg szeretnék elkerülni, a másik oldal olyan üres mint a pénztárcám. Ahhoz most nem ficánkolok eléggé, hogy ezt a helyzetet vagy jelenséget kellően frappánsan elnevezzem. Mindenesetre mintha bóják között lődörögnék becsípve. Azért vannak hirtelen ötleteim. Ma másfél órára teljesen beleszerettem a Lukácsi Katalinba, aztán elmúlt. Minden olyan nehéz, de ez lehet, hogy nem csak nekem tűnt fel. A legprimitívebb ösztöneimből azért még maradt némi szolgálatba állítható, szolgálat ellenben nem maradt, test sem nagyon amelyet önkényuralmam alá gyűrhetnék. Egyezkedem a sorssal naphosszat, „te figyuka, figyuzzámá öcsi, mi lenne ha lecövekelne az idő, ezen a szent helyen?”. Összes reményem, kilátásom a jövőre a valamilyen svindli által konzerválhatóvá váló jelen. Ez mégsem a Mátrix, sokkal inkább a Rambo posztmodern változata. Annyira posztmodern, hogy Stallone lefogyott nyolcvan kilót, hogy a cingár telepi srácok se érezzék többé cefetül magukat, és annyira posztmodern, hogy izmait is leszívták egy közönséges szike és egy teleshopos ipari porszívó hathatós és eredményes közreműködésével, mert mindannyiunknak jól felfogott érdeke és ezzel együtt kötelessége is, hogy felvegyük a kesztyűt a testképzavar egyre nyúlósabb polipkarjai ellen. Éljen, éljen! Ami a felesleges öldöklést illeti, annak is megvan a maga helye, jobbára egy szeméttároló konténerben. A jelenben ízesített dohánnyal és antidepresszánsokkal megyünk a dzsungelbe, egy ilyen környezetben mindkettő módfelett hasznosnak bizonyult Zimbardo legeslegúj Dzsungel-kísérletében! Kicsit aggódom, hogy a fellengzősen díszes és formatervezett Ázsiai nőstények is áldozatául estek a korszellem potens hurrikánjának, és a fölösleges és túlzott hősködésből nem következnek többé hálásan égnek repdeső női lábak, de maximum lobbizok majd egy arra alkalmas helyen. Kiváló lobbista vagyok egyébként, úgyhogy magabiztosságom nem is megalapozatlan. Csak ez, hogy minden nap forgatás, ez egy kicsit fárasztó, az embernek nem jut ideje élni. Ettől aztán nyűgös lesz, esetleg ingerült és visszatérően elfelejti a mondandóját. Na tessék, megmondtam, most mit is akartam eredetileg?
Na mindegy. Néha rádöbbenek arra, hogy milyen keveset fogok fel a világból. Ez persze szükségszerűen is így van, de ilyen leamortizálódás mellett még inkább. Néha olyan érzésem van mintha egy forgalmas sztráda mellett állnék, persze a korlát mögött és tisztes távolságban, élvezve a tökéjre fejlesztett biztonság minden előnyét, és csak lesném az egyre gyorsuló verdákat, majd szomorúan konstatálnám, hogy ebben a zajos és szagló káoszban semmit sem tudok kellő biztonsággal és pláne a helyén azonosítani. Annyi minden történik odakint egy-egy nap alatt, amennyi az én saját kis dimenziómban egy komplett emberöltő alatt sem. Én ebben a szédítő sebességben kibaszott hamar elpusztulnék. A saját mamuszokkal csoszogós tempómhoz lassítottam az időt, persze ez is alig több mint egyszerű érzéki csalódás, de az egész létezés az szerencsémre, tehát többé-kevésbé működik. Bizonyos szempontból professzionális túlélő vagyok, egy másik szempontból meg egy világraszóló balfék, aki ahelyett, hogy az eltaknyolást megelőzendő bekötné a cipőfűzőjét, rendel egy tépőzáras csukát a „Mamakedvence Bt.” aktuális kínálatából, és szemmel láthatóan nagyon boldog vele. Szép színes ami azt illeti, és az akció keretében robbanós cukorka is jár hozzá, amitől rutinos kockázatvállalónak érezheted magad. A hülyének is megéri! Kijátszom a rendszert, de csak önmagam ellen, másképp ugyanis nem lehetséges. Ez itt nem a Wall Street, a nyereség mint fogalom születése előtt kevéssel meggondolta magát és rátehénkedett a pánikgombra, jobb híján a veszteség mértékével lehet csak üzekedni. De mivel a gazdagság egy meglehetősen relatív fogalom, rongyot rázni így, illetve itt is lehet, egy ajtóval kintebb már más a helyzet, persze. Egetverő mázli, hogy a gumiszoba elhagyása fakultatív!
Szerző:
