Miért ez a sorsod?

Volt egyszer egy fiatal koldus fiú, aki megpróbált ételt gyűjteni, de észrevette, hogy az étele minden nap eltűnik. Egyszer elkapta az egeret, amelyik ellopta az ételét és megkérdezte tőle:

„Miért tőlem lopsz? Én csak egy koldus vagyok. Miért nem lopsz a nálam gazdagabbaktól? Hiszen ők meg sem érzik.”

Ekkor az egér azt felelte neki:

„Ez a te sorsod. Mindegy mennyit gyűjtesz, mindegy mennyit koldulsz, mindössze csak ennyid lehet.”

A koldus fiú megdöbbent és ezt kérdezte:

„Miért ez a sorsom?”

„Én nem tudom. Én csak egy egér vagyok.” – felelte az egér – „Kérdezd Buddhát!”

 

Így hát a koldus útnak indult, hogy megtalálja Buddhát, de menet közben beesteledett. Végül egy házhoz ért, ahol megkérdezte maradhat-e éjszakára. A család beengedte és megkérdezték tőle:

„Fiatalember, mi járatban vagy ilyen későn?”

Ő azt válaszolta:

„Kérdezni akarok Buddhától és holnap már útra kelek.

Erre a család azt mondta:

„Megkérdeznél nekünk valamit Buddhától? Van egy 16 éves lányunk, aki nem tud beszélni. Csak azt akarjuk megtudni, mit kell tennünk, hogy újra beszélni tudjon?”

A fiatal koldus fiú megköszönte nekik a szállást és azt mondta:

„ Természetesen felteszem a kérdéseteket.”

 

Másnap reggel elindult, hogy folytassa az útját és látta, hogy hatalmas hegyeken kell átkelnie. Amikor az első hegy tetejére felmászott, találkozott egy taoista varázslóval. A varázsló elhatározta, hogy a botja segítségével átrepíti magát és a fiatalembert a hatalmas hegyek felett. Mikor átértek megkérdezte az ifjú koldust:

„Hová tartasz? Miért döntöttél úgy, hogy átkelsz ezeken a hegyeken?”

A fiú így felelt:

„Buddhától akarok kérdezni a sorsomról”

Erre a varázsló azt mondta:

„Megkérhetlek rá hogy az én kérdésemet is feltedd Buddhának? Több mint ezer éve élek már és szeretnék feljutni az égbe, hogy egyesüljek a világmindenséggel. A tanulmányaim szerint már el kellett volna érnem ezt. Kérlek, kérdezd meg Buddhát, mit kellene tennem, hogy feljussak az égbe.”

„Természetesen felteszem neki a kérdésed.” – válaszolta az ifjú.

 

Ahogy folytatta az útját újabb akadályhoz ért, ami egy hatalmas folyó volt, amin nem tudott átkelni. Szerencsére találkozott egy óriás teknőssel, aki átvitte őt a folyón. A túlsó partra érve a teknős megkérdezte a fiút:

„Hová mész?”

„Megyek Buddhához” – válaszolta neki a koldus – „Azért hogy feltegyek neki egy kérdést a sorsomról.”

Erre a teknős így szólt:

„Feltennéd neki az én kérdésemet is? 500 éve próbálok sárkánnyá változni. Ennyi idő alatt már át kellett volna változnom. Megkérdeznéd Buddhától, mit kell tennem ahhoz, hogy sárkánnyá váljak?”

Ezután a fiatalember megköszönte a teknősnek, hogy átvitte őt a folyón és azt mondta:

„Persze, felteszem neki a kérdésed.”

 

Az ifjú koldus végül találkozott Buddhával, aki pedig azt mondta a hozzá érkezőknek:

„Válaszolni fogok mindenkinek 3 kérdésre. De csak 3 kérdésre…”

Az ifjú koldus megrémült. Neki 4 kérdést kell feltennie, tehát alaposan végig kell gondolni, mit kérdez meg. Arra gondolt, hogy a teknős már 500 éve él, hogy sárkánnyá váljon. A varázsló 1000 évig élt, hogy a szelleme feljusson az égbe. A lánynak pedig úgy kell leélnie az egész életét, hogy nem lesz képes beszélni.

Ezután magára nézett és azt mondta:

„Én csak egy hajléktalan koldus vagyok. Nyugodtan hazamehetek és folytathatom a koldulást.”

Így hát amint meglátta mások problémáit, a sajátja már nagyon aprónak tűnt. Ezért megsajnálta a teknőst, a varázslót, és a fiatal lányt is és úgy döntött, hogy az összes kérdésüket felteszi.

Tehát megkérdezte Buddhát, Buddha pedig így válaszolt:

„A teknős vonakodik és fél elhagyni a páncélját és amíg nem hajlandó elhagyni annak kényelmét és biztonságát, addig soha nem lesz belőle sárkány. A taoista varázsló mindig magánál hordja a botját és sosem teszi le, pedig az olyan, mint egy horgony. Amíg ragaszkodik hozzá, távol tartja őt az égtől. Ami pedig a lányt illeti… Ő azonnal tud majd beszélni amint találkozik a lelki társával.”

 

Ez után a koldus meghajolt Buddha előtt és elindult, hogy hazatérjen. Újra találkozott a teknőssel és azt mondta neki:

„Hé, neked csak le kell venned a páncélodat és sárkánnyá válsz!”

A teknős ekkor levette a páncélját, aminek a belsejében felbecsülhetetlen értékű igazgyöngyök voltak, amelyek csak az óceán legmélyén találhatók. Átadta azokat a koldusnak és azt mondta:

„Köszönöm. Nekem már többé nincs szükségem ezekre, mert én most már sárkány vagyok. „

Aztán elrepült.

 

A koldus fiú újra találkozott a varázslóval egy hegytetőn és azt mondta neki:

„Hé, neked csak meg kell válnod a botodtól és feljutsz az égbe, hogy egyesülj a világmindenséggel.”

A varázsló megköszönte, átadta a botját a fiatalembernek és aztán felemelkedett az égbe.

 

Az ifjú koldusnak most már volt vagyona a teknőstől és volt ereje a varázslótól.

Visszatért a családhoz, amelyik menedéket adott neki és elmondta:

„Buddha azt mondta a lányotok akkor fog tudni beszélni, amikor találkozik a lelki társával.”

És abban a pillanatban… A lány lejött a lépcsőn és azt kérdezte:

„Nem ő az a fiú, aki néhány hete is itt járt nálunk?”

Így a fiatal lány és a koldus fiú is megtalálták a lelki társukat.

 

Ez a történet sok tanulságot hordoz, de legfőképp az a tanulsága hogy a legtöbbször adnunk kell valamit azért, hogy kapjunk valamit.

 

Olyankor mikor sárkánnyá akarunk válni, hajlandónak kell lennünk arra, hogy magunk mögött hagyjuk azt, ami számunkra a legkényelmesebb és a legbiztonságosabb. El kell hagynunk a komfortzónánkat épp úgy, ahogy a teknős is tette.

Ha el akarunk érni valamit, hátra kell hagynunk azokat a dolgokat, amik addig a segítségünkre voltak, de a jövőben már szükségtelenek és hátráltatnak minket. Nem ragaszkodhatunk örökre semmihez és senkihez. Épp úgy, ahogy a varázsló is megvált a botjától.

És végül pedig, azért hogy rátaláljunk az igazi szeretetre, olyan emberré kell válnunk, aki képes másokat önmaga elé helyezni.

 

Amikor egyedül vagy és elmerülsz a gondolataidban, néha a problémáid olyan nagynak tűnnek, hogy olyan mintha vége lenne a világnak… De ha más emberek életét nézzük, akiknek nincs annyi lehetőségük, mint nekünk, akiknek rosszabb, mint nekünk, olyankor a mi problémáink jóval kisebbnek látszanak. És ha kezet akarunk nyújtani azok felé, akik többet küzdenek nálunk és segíteni akarunk nekik, az megváltoztatja az életünk menetét és a sorsunkat. Az univerzum pedig visszafizeti nekünk, úgy ahogyan sosem képzeltük volna. Minden visszajön hozzánk.

Minden jó, amit a világ számára teszel, visszatér hozzád.

 

Szóval, ha most épp nehéz is az életed, remélem ez a történet segít…