Belefáradtam abba hogy sehova se vagyok beilleszthető. Nem tudom hogy ezt erősségre konvertáljam át vagy szomorkodjak tovább…
Egész életemben a közösség peremére kerülő petrezselyem áruló meg nem értett személy voltam.Az ovitól kezdve,de hogy a jelenlegi gyakorlati helyemen is ezt kell átélnem ez nagyon elkeserít. Csalódott és szomorú vagyok,pláne attól,hogy nem én generáltam a feszültséget,nem voltam és nem is vagyok itt lobbanékony,csak belül roskadozok mint az erdő mélyén álló faviskó amit nem látott már ember 100 éve..
Szerző:
Blog kommentek: 42Blog bejegyzések: 3Regisztráció: 11-01-2018
Catlady, teljesen megértem a csalódottságodat. Nálam is az iskolai kiközösítést a munkahelyi mobbing követte. Javaslom neked, hogy esetleg próbálkozzál kis létszámú munkahelyekkel – én pl. családi vállalkozásoknál végül jól be tudtam illeszkedni. Ott elfogadóbbak, türelmesebbek az emberrel, nem olyan merevek az elvárások, hogy aki kicsit is különbözik, már nem fér a korlátok közé.
Egyébként nagyon szép a cicád. 🙂
Csak nagyon faj ez,foleg akkor amikor segito szakemberek is ilyenek akiktol empatiat varnal.
Sajnos a „segítő” szakemberek között is vannak lusta, motiválatlan, önelégült és link alakok. Sajnos keresni kell a jó szakembert itt is! Én többször hívtam már fel úgy a lelkisegély vonalat, hogy a végére kb. a fenébe küldtem volna el őket, annyira nem mutattak semmi együttérzést, és ugyanígy éreztem egy pszichiáternél is. Sokáig tartott, de most végül kifogtam egy nagyon kedves, nagyon figyelmes pszichológust, akinél tényleg úgy érzem, hogy meghallgatásra is kerül mindaz, amit mondok. Nem tudom, hogy bp-i vagy-e, ha igen, akkor én szívemből ajánlanám is azt a kirendeltséget, ahová én is járok, a Semmelweis Tömő utcai pszichológiai osztályára. Nagyon kedves, aranyos, empatikus ott mindenki.