Mert hiszen, magas lóról leesni
Semmivel sem nehezebb,
S mikor majdan ott fetrengsz a porban,
Nyújtod segélyre kezedet
A jónépnek,
Kevélyen ellöki akkor:
Ugyan hadd el,
Ugattál már eleget, farkast is, meg verebet,
Gyere vissza midőn
Szeretnivalóságod leszen…
tetszik 🙂
köszi 🙂
csak hangulat
meg állapot
egyfajta
szomorú
nem a jó népnek kéne szeretettel fordulnia hozzá?
az irgalmas szamaritánus jut eszembe