Próbálom kirázni, kiverni a fejemből. Idióta démon. Érzem ahogy az agyam barázdáiba eszi be magát ez a sötét köd. Hiába fogom a fejem és gömbölyödöm magzatpózba, kikaparni nem tudom onnan. Beleakasztja kampóit a bőrömbe és úgy rángat mint egy marionett bábut. Fölém magasodik és jól szórakozik rajtam. Egyre csak rángat, én már csak lógatom a fejem és végtagjaim, nagyon fáraszt, nagyon fáj. Maga elé tart, nehogy ő sérüljön, én kapjak minden nyilat. Halálra késztet ha úgy tartja kedve, de nem hagy meghalni, a szenvedésem élteti. Nem hagyja hogy elveszítsem teljesen az eszem, hadd érezzem minél inkább, hadd tudjam, hogy ez így nem normális, hadd éljem meg a pokol minden bugyrát. Megölni csak úgy lehet, ha vele halsz, vele élni egy életen át, az az igazi harc.
Itthon vagyok. 4 hét pszichoterápia után…mondhatnám, hogy végre, de nem végre. Ott jó volt, itthon nem az. Kicsit megint szét vagyok csúszva. Elkeserít, hogy hogy fogok megküzdeni saját magammal, ezzel a rohadt nyomorultsággal. Most kezdtem magánba is járni, egyénibe, de jelenleg úgy érzem mégiscsak egyedül kell megküzdenem ezzel mind. Hiába segít bárki is, akkor is bennem él ez a „démon”.
Szerző:
Szép és kétségbeesett ez az írás. Mi történt a 4 hétben a pszichoterápiában? Miket tanultál, mi volt ott jó?
Szia babarczyeszter!
Köszönöm, ha tetszik. Kognitív sématerápián voltam lényegében. Voltak kiscsoportos beszélgetések, művészetterápia, relaxáció, kommunikáció, fakultatívan sport és heti 2 egyéni terápia. Hozzám közel áll a művészet, szóval az nekem nagyon jó volt, hogy ott kifejezhettem magam, de a többiek is végtelenül rendesek voltak és megértőek a csoportokon is és azon kívül is, szóval rengeteget segített nekem az is ha ők hozzászóltak az én problémámhoz vagy én részt vehettem az ő játékaikban stb. Én azt szűrtem le magam számára, hogy a negatív gondolatok ellen nem feltétlen a pozitívak hasznosak, legalábbis számomra, hanem inkább az ha a dühös énemet használom fel ilyenkor és dühös vagyok nem magamra(!), hanem ezekre a negatív gondolatokra és remélem sikerülni fog használni előbb-utóbb a gyakorlatban is, nem csak az ottani keretek között/ ottani meglátásban. Illetve tanultam még a buboréktechnikát, aminek a lényege, hogy 1. esetben el kell képzelni egy biztonságos buborékot, amiben vagyunk és az van ott bent ami jó nekünk és minden mást kirakunk onnan. 2. esetben a rossz dolgokat egy buborékba gyűjtjük és elképzeljük, hogy azt elküldjük jó messzire.
Köszönöm szépen a választ! Ezek tényleg jó gyakorlatok, és örülök, hogy tudod mozgósítani a haragodat a magad céljaira, gyógyulásra, az tényleg nagyon hasznos tud lenni.