A legújabb divatot viselem. Kilenc ruhadarabomból mind az ötre a következő cimkét varrták:
BORDERLINE (Aki nem tudná, ez egy vezető világmárka, a lakosság 10-15%-a erre esküszik, a fiatal, huszas éveikben járó nők körében értelemszerűen közkedveltebb.)
Ekleklitkus tarka összevisszaság. Néha egy csavargónak érzem magam ebben a hosszú, szürke ballonkabátban, néha megvéd a széltől, néha a kivételes ízlésemért dicsérnek, néha túl melegem van benne a nyári tikkasztóban. Nem olyan időtálló ennek ellenére. Előreláthatóan egy-két évtized és annyi, elnyűvődik. Ezt jósolják a szakemberek. Minden csak idő kérdése, addig meg ki lehet bírni. (Ugye?)
Ma siettem épp valahova, rágyújtottam egy cigire, hogy ne unatkozzam útközben. Miután elropogtattam lelki elemózsiám a fél utcát keresztül sétáltam, mert jóravaló eszméktől vezérelve, egy szemetesbe szándékoztam eldobni a csikket, és amikor már két méterre voltam a kukától, hirtelen éles, darázscsípésszerű fájdalmat éreztem az ujjaim között, a következő pillanatban meg már lent volt a csikk a földön. A parázs a kezemben maradt. Az ilyen darazsak üldöznek keresztül-kasul, végig az egész karomon. Amikor megkérdezik, mi égette meg ott a bőröd, sosem hisznek nekem, hogy egy darázs volt, tele van velük a város, csak ki kell nézni az ablakon. Néha valamelyik kicsit tovább csörtet mellettem, ezt sosem lehet kiszámítani, meddig fog tartani. Eleinte mind pillangónak tűnik, sokszor tényleg nagyon megtévesztő, nem is gondolná az ember, aztán foghatja a fejét mikor kilóg a fekete-sárga csíkos valóság. Már ha észreveszed, és nem arra kelsz, hogy a nagynehezen befogott illuzió-lepkéd teljesen más, mint hitted, és most ezt is le kell nyelned. Pillangók a gyomrodban. A cigicsikk meg egyre csak szaporodik még mindig ott a földön.
Szerző:
